Boldizsár – egy vidám, szomorú történet
2004.12.02.

Kerületünk Rendőrségéről riasztás érkezett hozzánk, mely szerint az egyik kereszteződésben egy kutya fekszik elütve. Azonnal a helyszínre küldtünk egy állatmentőt, így fél óra múlva már állatorvosunk műtőasztalán feküdt a két lábán is szilánkos törést szenvedett kutya.
Másnap bejelentés érkezett alapítványunkhoz, miszerint elveszett egy nyírt szőrű, kan puli kutya, akit Boldizsárnak hívnak. Mivel a leírás ráillet az általunk megmentett ebre, kértük a gazdákat, hogy találkozzunk állatorvosunknál, ahová éppen kontrolra indultunk vissza. Ekkorra a kutya, a körülményekhez képest elég jó állapotban volt, így az udvaron vártuk izgatottan, vajon az ő gazdái érkeznek-e.
Részünkről nagy volt az öröm amikor kiderült: Kutya és gazdi összetartoznak! Az üröm akkor társult örömünk mellé, amikor a "gazdi úr", szinte rá sem nézve súlyosan sérült kutyájára közölte, hogy ő most nem tenné be a kocsiba és különben is nem tudja hová tegye otthon az ápolást igénylő sérültet.
Így hát abban maradtunk –Boldizsár legnagyobb bánatára-, majd holnap érte jön. A műtét ára 70.000 Ft. volt, amihez gyorsan hozzátettem, hogy alapítványunk kifizeti, amennyiben a gazdának nem áll módjában. Másnap meg is érkezett a család a kutyáért, majd amilyen gyorsan jöttek, úgy el is mentek.
Következő hírünk Boldizsárról, állatorvosunktól érkezett, mégpedig az, hogy a "kedves gazdik" erősen gondolkodnak, nem lenne-e jobb végleg elaltatni, az öt ember áldozatos munkájával megmentett, ártatlan állatot. Mindezt azért, mert ők el szeretnének utazni és nincs aki vigyázzon a kutyára. Meg egyébként is: egy magatehetetlen sérült állat – aki bár tökéletesen felépülhet – csak nyűg.
Ekkor állatorvosunk azt javasolta, kérjenek meg minket, biztosan elvállaljuk az eb felügyeletét.
A rövid válasz csak ennyi volt: Azokhoz nem visszük!

Könnyeimmel küszködve, megpróbáltam felmérni a helyzetet:
A Rendőrség jóindulatának köszönhetően, alapítványunk állatmentőt küldött egy kutyáért, akit azután több órás műtéttel megmentett egy állatorvos.(nem mellékes, hogy a tortúra után sem az állatmentőt, sem a műtétet nem kellett kifizetnünk).
Ezek után a gazdik, minket köszönetre sem méltatva, el akarták venni Boldizsár életét, amiből neki is csak egy van, arról nem is beszélve, ahogyan rólunk beszéltek hálájuk jeléül!
Ezt nem tűrve állatorvosunk "megdorgálta" a kutya gazdáit, akik gyorsan egy üveg whiskyvel mondtak neki (és csak neki) elnézést-köszönetet. Nekünk pedig megmaradt ez a vidám-szomorú történet.

Vidám, mert Boldizsár végül megmenekült, ám szomorú, mert szembesülnünk kellett azzal, hogy van, aki munkánkért így mond köszönetet.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon