Amikor minket is a sírás fojtogat... de ezúttal az örömkönnyek
2020.01.25.

Egy igazi NOÉs CSODA❣️ Amikor minket is a sírás fojtogat... de ezúttal az örömkönnyek❤️🙏❤️ GALAGONYA GAZDIS❣️❣️❣️
Galagonya 2019. októberében került a Noé Állatotthon Alapítvány gondozásába Törökszentmiklósról. Szó szerint haldoklott, a teste véres, sebes, gyulladt volt, iszonyatosan soványan, görcsrohamok és egyéb borzasztó idegrendszeri tünetek súlyosbították az állapotát. Tényleg nem túlzás, hogy ő már ott toporgott a szivárványhíd alatt és így utólag úgy gondolom, hogy fiatal kora ellenére már annyi fájdalmat, szenvedést átélt, hogy igazából menni szeretett volna... 💔😢
De mi nem engedtük, olyan erősen markoltuk meg, hogy nem volt választása! Maradnia kellett! Maradnia kellett, hogy megtudja mi az ÉLET, a BOLDOGSÁG. Azonnal kórházba került, ahol megkezdődött az orvosok küzdelme az életéért. Ti pedig nagyon sokan követtétek a sorsát. Úgy emlékszem alig néhány nappal azután, hogy hozzánk került megcsörrent a telefonom. A vonal végen egy kedves, aggódó hang: Szia Kinga, Edit vagyok, lehet, hogy már nem is emlékszel rám. Sok-sok évvel, ezelőtt mi fogadtuk örökbe Tátikát, a lebénult foxikát. Ne aggódj, Táti jól van, de Galagonya... megengeded, hogy a férjemmel látogassuk Őt? Közel lakunk, akár naponta vele tudunk lenni, hátha az extra szeretet segít neki küzdeni. - Naná, hogy emlékeztem Editékre ❤️ Tátika volt az egyik első olyan béna kutyusunk, aki kocsit kapott és egy csodás családot még 2011-ben 🙏❤️
Edit és féje Zsolt elkezdtek hozzá bejárni a kórházba minden nap, de olyan is volt, hogy naponta 2x. Minden nap átbeszéltük mi volt aznap, hogy van Galagonya... sok-sok héten keresztül szinte tudomást sem vett róluk, bezárkózott, nem akart több fájdalmat, nem akart senkiben bízni újra... De Editék nem adták fel, minél nehezebb volt, annál gyakrabban mentek. Gyerekként örültünk minden apró sikernek és omlottunk össze a visszalépéseken - volt nem kevés...
Amikor Galagonya kikerült a kórházból a menhelyre, majd másik kórházba, majd újra a menhelyre akkor is jöttek. Igaz nem tudtak annyira gyakran, de hetente 2x biztos vele voltak. Beszélgettünk sokat Edittel róla, hogy nagyon kellene neki egy család, legalább egy ideiglenes befogadó, ahol tovább fejlődhet. Ők őszintén elmondták nekem, hogy az utóbbi időben 2 kutyusukat is elvesztették súlyos betegségben, ők félnek meglépni a befogadását. Én elfogadtam, de reménykedtem. Mindeközben Galagonya gyógyult és kinyílt. Egyre többször láttuk a bohóc, szinte kölyök lényét. Végre elengedte a szivárványhíd lábát. És akkor újra megcsörrent a telefonom: Szia Kinga, Edit vagyok. És az a helyzet, hogy itthon már csak úgy beszélünk róla mint a mi kutyánkról. SZERETNÉNK ŐT ÖRÖKBEFOGADNI! 🙏❤️🙏❤️
És Galagonya már Edit és Zsolt kutyusa, Tátika társa. Én pedig köszönöm a sorsnak, hogy ezt a két csodálatos embert 2x is az életembe vezérelte. A sok aggodalommal teli nap, hét és hónap sokkal könnyebb volt velük, megmentették Őt nekünk és maguknak❣️

Hálásan köszönjük mindenkinek aki gondolt rá, támogatta, szorított érte. Aki részt vett a megmentésében, az orvosainknak akik meggyógyították. Galagonya tényleg egy CSODA!


Innen indult... nagy utat járt be

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon