Egy szomorú történet
2004.09.08.

Alapítványunk munkatársai éppen egy lakossági bejelentést igyekeztek ellenőrizni, mely szerint valaki kutyákat bántalmaz, amikor az út mentén egy vérző kutyára lettek figyelmesek. Azonnal megálltak az úton a kutyától pár méterre és óvatosan megközelítették a pórul járt állatot. Közben az autósok nagy sebességgel száguldoztak el mellettük, s akadt olyan is aki kiszólt az ablakból:
"Szégyeljék magukat! Hogy voltak képesek elütni szegény kutyát?" majd tovább hajtott. Az állatmentők azonban tették a dolgukat, látván, hogy nagy lehet a baj, mivel a kutya meg sem próbált felállni. Ekkor egy fiatal hölgy állt meg az út szélén és megkérdezte: "Mi történt?" Majd kipattant a kocsiból és nem sajnálva időt, szép ruhát, magas sarkú cipőt a sokkos állapotban lévő állat segítségére sietett.
Betették Csabát (ezt a nevet kapta az eb a Csabai útról, ahol rátaláltunk) a Noé állatmentőjébe és alapítványunk munkatársai máris menetre készen voltak az állatorvoshoz. Mielőtt elindultak volna a hölgy pénzt nyomott a kezükbe, s amilyen gyorsan jött, úgy el is ment. Csabát három állatorvos vizsgálta meg és a döntés egyöntetű volt: nem lehet rajta segíteni. Gerince és az egyik mellső lába csúnyán eltörött.
Pár óra múlva egy negyedik állatorvos is megvizsgálta és ő is közölte a rossz hírt: Csabát élete végéig pelenkázni kell és csupán 20% az esélye, hogy újra járni tudjon.
A döntés iszonyú nehéz volt, ám az állatorvosokra és józan eszünkre hallgatva elengedtük Csabát az örök vadászmezőkre.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon