Samu galamb
2004.09.08.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy galambpár. A belvárosban éltek, ahol jobbhíján egy magas ház erkélyére építették fészküket. A tojó – ahogyan illik - tojásokat rakott, s majd amikor a fiókák kikeltek, nevelgette õket nagy gondossággal.



Ám egyszer az egyik fióka kiesett a fészekbõl. Szerencséjére nem egy éhes macska járt arra, hanem egy fiatal lány, aki megsajnálta és hazavitte. A galambgyerek szépen cseperedett, ám a lakás túl kicsinek bizonyult ahhoz, hogy repülni tanuljon. Így eljött a nap, amikor megmentõje úgy döntött, segítséget kér állatotthonunktól.


Amikor Samu megérkezett, még elég esetlen volt és a szárnytollai sem nõttek ki rendesen. Szabadon élt a menhely irodájában, ahol állandóan nyitva volt az ablak, hátha repülni támad kedve. A gondozók sokszor a vállukra ültették és kivitték sétálni, hadd ismerkedjen a szabadsággal.


Samu elõször csak óvatosan forgatta a fejét körbe-körbe, majd szép lassan felmérte a terepet és útnak indult. Pár métert repült, azután visszatért ember-barátja fejére. Következõ próbálkozása után Palek kutya hátán pihent meg.

Mára teljesen jól megtanult repülni, ám úgy tûnik, nem akar minket és Palek kutyát elhagyni, hiszen minden egyes felfedezõútja után visszarepül az irodába – ahol azóta is nyitva van az ablak - és várja a reggelt, hogy új kalandra induljon.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon