Szóval itt Csillag, az új otthonából!
2018.01.31.

Kedves Noé Állatotthon!

Nem gondoltam volna, hogy egyszer én is a kutyám nevében fogok beszélni/ írni (mindig idegesített amikor más ezt csinálta), de nem tudok jobb formát kigondolni ennek a jelentésnek... :)



Szuper itt minden, jó fej nagyon ez a két emberszabású.. ezt már akkor is sejtettem, amikor először találkoztam velük, rögtön megtetszett, hogy látszólag nem érdekli őket, hogy összesarazom őket és volt náluk egy batyu amiből finom falatokat húztak elő - ezt szerencsére még most is meg van! Szóval úgy döntöttem beülök velük az autóba meg minden, de hát ilyenkor azért nem árt az óvatosság, úgyhogy igyekeztem minél jobban megfigyelni a szokásaikat. Nem találtam semmi gyanúsat, bár azt nem értem, hogy miért raknak fényes fura tárgyakat a falakra, amiben ott van egy másik kutya, meg emberek, ők meg ott álldogálnak előtte és nézik őket... fura... Kaptam egy nagyon kényelmes fekhelyet a hálószobában, amit rögtön el is foglaltam, így nem vagyok tőlük messze - éjjel is megfigyelhetem őket, de inkább aludni szoktam. Jó nagyokat sétálunk, jó ez a környék! Napi 3x eljönnek velem sétálni, hagyják, hogy játszak a többiekkel -sok kutya lakik még errefelé (persze nem annyi, mint az otthonban..). Kicsit hiányoznak az ottani srácok, de biztosan nem cserélném el semmi másra ezt a jó kis meleg lakást, ahol van egy puha fekhelyem, pokrócom, hemperegnek velem a szőnyegen, kaptam plüss állatokat és egy rágókát is, amin nem kell osztoszkodnom senkivel! Sokszor elmennek reggel és csak délután jönnek haza. Ilyenkor mindig nagyon nehezen hagynak itthon, vmiért nagyon aggódnak, de nem igazán értem, hogy miért.. én mindig vigyázok az otthonunkra, nyugodtan rám bízhatják bármikor. Az meg hogy egyedül vagyok, inkább még jól is esik néha, mert ezek folyton szeretgetnek, simogatnak (amit nyilván kegyesen hagyok nekik), de ilyenkor olyan jókat szoktam szunyálni, hogy nem is hinnék. Persze azért mindig örülök,amikor hazaérnek és megyünk sétálni, ilyenkor még több puszit adok nekik mint általában! Jönnek néha hozzájuk másik kétlábúak, akikkel kicsit bizalmatlan vagyok, de ha ők beengedik ezeket, akkor én nem szólok bele - meg egyik másik amúgy is kedves. Tegnap például egészen sokan jöttek. Szerencsére fokozatosan érkeztek és nem is voltak olyan hangosak, simogattak, nem nyomultak, úgyhogy kint voltam velük végig a nappaliban. Ha valami fura hangtól megijedek mindig megnyugtatnak, nagyon odafigyelnek rám. Mondogatják, hogy megyünk majd dokihoz - azt hiszik nekem ez újdonság... majd megnyugtatom őket valahogy, elmagyarázom, hogy nem kell tőle félni, engem meg pláne nem kell félteni, sokszor jártam már ilyeneknél.

Úgy tűnik ezek a kétlábúak nagyon odavannak értem és én is csípem őket, szóval köszi, hogy bemutattatok nekik! Mondogatják, hogy majd visszamegyünk látogatóba az otthonba, meg viszünk kaját a pici kutyáknak - csak félnek, hogy félreértem és azt fogom hinni, hogy visszavisznek.. pedig mostmár biztos vagyok benne, hogy mi hárman összetartozunk és együtt maradunk még jó sokáig! Na de ha leküzdötték a félelmüket, akkor megyünk!

Sok puszi,
Csillag,
Robi & Lili

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon