Zanza kutyánk első gazdis napjai
2017.12.13.
Kedves Noé, Kedves Piroska!
Múlt héten végre elérkezett a nap, amire már egy ideje készültünk szívvel, lélekkel, örökbe fogadhattuk a – nem túlzás – világ legcukibb, legokosabb kutyiját, a Zanzát. Ígértem, és kérted is, hogy pár nap elteltével írjak pár sort, hogy tetszik-e neki nálunk, hogyan illeszkedett be.
Nos, ami már az első séta alkalmával biztossá vált, nem városi kutya ő, még mindig tart a nagy zajtól és a sok embertől, de lassan, lassan felenged a drága jószág, hiszen mellettünk nincs mitől tartania. Itthon is kellett egy pár nap, hogy megszokjon, a fürdőszoba még mindig egy fekete lyuk számára. Itt nálunk sok erdő van, visszük folyton, megy a szaladgálás, meg a szimatolás, igen eleven kis lény.
És hát nagyon okos. Mintha értené – és biztosan érti – amit mondunk neki, nem kell könyörögni, jön, figyel, vár, szót fogad.
Szóval egy igazi csoda, pont ideillik, a mi kis családkánkba. Nélkületek ez nem sikerült volna, örökké hálásak leszünk nektek!
Alább csatolok pár képet, bár nem egy fotogén természetű állatka, azért néhányszor sikerült lencsevégre kapni 😊
Őszinte hálával kívánunk neked és a csapatnak további jó munkát, és persze Kellemes Ünnepeket:
Orsi, Márk és Zanzi kutya 😊
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.
Megosztom a Facebookon