Pancsi hosszú várakozás után révbe ért.
2017.10.18.

Kedves Noé, Kedves Piroska!
Pancsit, akire Ti 10 évig vigyáztatok, tavasszal örökbe fogadtuk és most úgy gondoltuk, hogy ideje egy beszámolót küldeni róla.

Mint azt Ti is tudjátok Pancsival nehezen kezdődtek a dolgok.. Nagyon bizalmatlan volt, főleg a férfiakkal. Egyáltalán nem értette, hogy ha 10 évig alig foglalkozott vele valaki akkor most mi ez a hirtelen változás?! Furcsa volt neki minden… Furcsa volt, hogy ennyi figyelmet kapott, furcsa volt, hogy sokszor simiztük és természetesen a macskák is furcsák voltak :D Ezt a kezdetleges helyzetet ő is és valószínűleg mi is rosszul kezeltük; az ő félelme agresszióba ment át a férfiakkal szemben (nem akart igazi konfliktust, csak félt), mi pedig azt hittük, hogy ha többet simizzük, többet beszélünk hozzá akkor meg tudjuk oldani a helyzetet. Végül egy kutya oktató mellett döntöttünk, hogy segítsen nekünk rájönni, hogy mit csinálunk rosszul, mert Pancsi más volt, mégpedig azért mert ő inkább láthatatlan szeretett volna lenni, nem akarta még egy pillanatra sem átvenni a falkavezér szerepét, így hát vártunk. Nem simogattuk ok nélkül, csak ha valamit jól csinált, nem beszéltünk hozzá, sőt néha még próbáltunk rá se nézni. Vártuk, hogy ő kezdeményezzen. A türelem rózsát terem és végül meg lett a türelmünk eredménye. A „világjáró” 3 hete után (aminek előzménye egy támadó németjuhász volt) örült és hálás volt nekünk, hogy nem adtuk fel a reményt a keresésben, megtaláltuk és hazahoztuk. Nem mondom, hogy minden tökéletes vele, mert nem az, de ezt nem is várjuk el. Még mindig nagyon-nagyon sokat kell dolgozni vele a bizalmon, mert hiába az a közel fél év mióta velünk van, ő még több időt kér tőlünk, de ezzel nincs semmi baj. 😊

Kérdezték már, hogy miért fogadtuk örökbe, ha tudtuk, hogy problémás vagy miért egy ilyen idős kutyát? Nos hát, ha mi nem fogadtuk volna örökbe ezt a visszahúzódó, lassan 11 éves kutyát, akkor ki fogadta volna? A legtöbb ember egy vidám, játékos, fiatal kutyát szeretne és elmegy az olyanok mellett, mint Pancsi, pedig nem lenne szabad. Iszonyat sokat tudunk adni azzal, hogy az utolsó éveit megszépítjük az idős kutyáknak, megmutatjuk nekik, hogy mi is az a család és bizalom. Sok esetben ez időbe telik, de szeretnék biztatni mindenkit, mert megéri! Nagyon sokat tanultunk Pancsitól és nagyon örülünk, hogy van nekünk.
​

Köszönjük Piroska, hogy bíztál bennünk és elengedted Pancsit, hogy egy új életet kezdjen nálunk! Tudjuk, hogy mennyire közel állt hozzád és még sokakhoz, akik a Noéban dolgoznak, de megígérjük, hogy vigyázunk rá és a lehető legboldogabb életet biztosítjuk neki!

Hajni, Nati, Rita, Máté és Sanyi

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon