Családegyesítés
2017.07.10.

Rutinszerűen indult a csütörtök menhelyünkön, kora reggel a hűvösebb órákat kihasználva csoportos kutyasétáltatásra indultunk. A harmadik körben a fürgébb kutyák a földút vége felé izgatottá váltak és jelezték, hogy a mai nap az átlagostól eltérő lesz számunkra. Körülnéztünk és kerestük a rendkívüli viselkedés kiváltó okát, mikor a bokor aljában apró, riadt gombszemek néztek vissza ránk és próbáltak láthatatlanná válni. Tudtuk ha nem cselekszünk azonnal a kicsikre ezernyi veszély leselkedik (a főút és a vadállatok közelsége). A kutyák biztonságba helyezése után elindultunk „cicavadászatra” .

Az apró, 7-8 hetes babák nem könnyítették meg a dolgunkat. Az első kicsi rövid kérlelés után odajött hozzánk, de testvére jól megdolgoztatott minket. Hallottuk a sírását, figyeltünk minden irányba, de nem találtuk a hang forrását. A bokrok átvizsgálása közben vettük észre mintha magasból, valahonnan fentről jelezne a csöppség – naná, hogy felmászott a fára. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy Barbi mászik J. Az akció sikeres volt, így már két aprósággal indultunk vissza a menhelyünkre, majd egy óriás boxból rögtönöztünk félkomfortos cicalakosztályt. Egy kicsit felbolydulva igaz, de a napi rutin folytatódott.
Késő délután az esti séta alkalmával Nina ismét rendkívüli dolgot jelzett, amikor Vali megpillantott egy újabb kiscicát az úton. A gépezet újra beindult.. telefon..autó…rohanás.. Hosszú-hosszú keresgélés, hívogatás után vettük észre a bokrok alján a kétségbeesett kiscicát. Négykézláb másztunk a csalánosban mit sem törődve a hársfa tüskéi által okozott kisebb sérülésekkel mert tudtuk, hogy nem maradhat kint éjszakára. Centiről-centire vizsgáltuk a területet és akkor egy mozgó fűszálra lettünk figyelmesek. Egy alig szemnyílós, tarka csöppséget találtunk a szúrós gaz között. Gondolkodásra nem volt idő, azonnal betettük az autóba hisz nem őt kerestük. A harmadik testvérnél az eltelt idő megtette hatását, bizalmatlanul kereste a menekülés lehetőségét Mikor már a reményünk az időnkkel együtt fogyott utolsó szalmaszálként egy hordozóban kivittük hozzá testvéreit és bejött a számításunk. Testvérei hangjára előjött és elfogadta a felkínált eleséget,de bizalmatlansága nem csökkent, csupán a harmadik próbálkozásra sikerült elkapni a grabancát. A három kis árva már együtt került vissza a biztonságos helyre. A legkisebb babát hazavittük és 2 óránként kecsketejjel szoptattuk.

Másnap mind a négy cica a Noé Állatotthon Macskamentő csoportjához került, ahol minden szükséges kezelést és ellátást megkapnak, hogy egészséges és boldog gazdis cicák váljanak belőlük.
Nekik sikerült,de elképzelni is szörnyű, hogy hány és hány nem kívánatos alom kerül ilyen méltatlan helyzetbe, felesleges szenvedésnek és kínhalálnak kitéve.

Nem győzzük hangsúlyozni az ivartalanítás fontosságát, hisz a kutya- és macskapopuláció létszámának csökkentésére csakis az ivartalanítás az egyetlen, humánus és célravezető módszer.

Vetro Irénke adatlapja

Vitorla adatlapja

Hullám adatlapja

Homok adatlapja

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon