Sziamiaú, aki Farkassá lett

Sziamiaú, aki Farkassá lett
2007.12.04.

Sziamiaú cica sok hányattatáson ment keresztül, mire végre otthonra talált. Egyik gazdija meghalt, másik súlyosan megbetegedett, Sziamiaút pedig ide-oda vetette a sors. Néhány héttel ezelőtt azonban rámosolygott a szerencse és végre valahára igazi otthonra talált Erzsébetnél és Lászlónál. Íme a levelük!

"Noé Állatotthon kedves dolgozói és lakói!

2007.november 17-én látogattunk el az otthonba, miután nem sokkal korábban Füles nevű 7 éves kandúrunk eltávozott a cica-menyországba. Nagyon megviselt minket a kedvesemmel, hiszen nem voltunk felkészülve arra, hogy ilyen fiatalon elveszítjük egy hirtelen jött betegség miatt.

Én nem tudtam aludni és 5 percenként törtem ki zokogásban azt kérdezve, hogyan fogunk ezzel a helyzettel megbékélni. Azt az egyet kijelentettem, hogy nem kell többet macska! Senkit sem tudnék így megszeretni, mint Őt.

Az egyik este szokás szerint nem tudtam elaludni és az interneten "nézelődtem". Beírtam a keresőbe csak kíváncsiságból, hogy örökbefogadható állatok és így kötöttem ki az állatotthon honlapján. Nézegettem a cicákat és akkor láttam meg Sziamiaú képét. Az ismertetőben olvastam, hogy sajnos meghaltak a gazdái. Elkezdett foglalkoztatni a dolog, azt gondoltam - itt egy kis élőlény aki ugyanazon a traumán ment át mint én- .Minden nap többször felnéztem az oldalra és figyeltem, hogy hányan nézték meg már az adatlapot. Nem tudtam dönteni, hogy képes lennék e egy új kis "jövevény" be,- illetve elfogadására.

A párom, minden nap mondogatta, hogy addig nézegetem és gondolkodom amíg valaki elviszi a cicát és akkor bánni fogom.

Így hát azon a szombaton elhatároztuk, hogy "megnézzük magunknak" Sziamiaút és a többi cicát is.

Egy tündéri szomorúszemű cica kucorgott az egyik gondozó karján. Kicsit sovány volt ugyan de a szép kis pofija megfogott azonnal. Ő volt Sziamiaú, aki ma már a Farkas nevet kapta, igen hosszú farkincája miatt.

Azonnal megbarátkoztunk ahogy az ölembe vettem. A vállamra hajtotta a fejét de elötte összenyalogatta az arcomat. Persze a "megnézzükből" hazavisszük lett.

Otthon megfürdettük, aztán hagytuk ,hogy megbarátkozzon az új környezettel. Hát ez nem tartott neki túl sokáig. 5 perc múlva az ölembe kucorodott és elaludt. Éjjel a párom oldalához simúlva aludt és alszik azóta is minden este. Egyébként nagy derültséget okoztunk az állatklinikán, mikor az asszisztensnő kiszólt a váróba "Farkassal lehet jönni!" erre mindenki a pitbullra és a nagytestű keverékre nézett, majd mi álltunk fel mosolyogva a kiscicával...

Szeret a kanapén elnyúlni és a szennyestartó tetején bóbiskolni, játszani és legfőképpen ENNI! Minden nap kisebb hangversenyt ad elő, úgy követelni a reggelit és a vacsorát is.

Nagyon szeretetreméltó kismacska és nagyon megszerettük egymást kölcsönösen. Az élet így újra hármasban elég vidám és élményekkel teli. Mindíg felfedezünk valami új, imádni való tulajdonságát. Elnevezhettük volna ragacsnak is, mert állandóan követ minket és mászik az ölünkbe vagy odafekszik ahol éppen mi vagyunk.

Ha ő bújni akar és mi hasra fekszünk, mert éppen akkor úgy kényelmes akkor valamelyikünk hátára kuporodik és ott alszik.

Tudom, hogy Fülike lenéz ránk a cicaparadicsomból és boldogan figyeli, hogy milyen jókat játszunk nap mint nap és hány puszi csattan el Farkas fejebúbján.

Küldünk néhány képet a mi kis Farkinkról, aki szépen gömbölyödik és növekszik, hogy egy napon Ő legyen a környék "legjóképűbb" macskafiúja. Bár számunkra már most is a legszebb fekete kandúr nagy sárga szemekkel.

Üdvözlettel: M. Erzsébet és V. László"

Megosztom a Facebookon