Hírek Molly cicáról
2007.10.29.

A történetünk talán ott kezdődik, hogy nyár óta éreztük egyre erősebben a fiammal, milyen jó lenne, ha kis családunk cicával bővülne. Van egy tíz éves kutyánk, aki igazi jó barát és szerettük volna nem csak a mi napjainkat még gazdagabbá tenni az új jövevény által, de a kutyánk napjait is színesebbé tenni.
Nyár végén jött a következő Isteni suggalat: menhelyről fogunk cicát hozni. Így kezdtünk nézelődni a NOÉ weblapján.

Szeptemberben van a szülinapom, és pont szombatra is esett az idén, és úgy éreztem, hogy AZ az a nap, amikor menni fogunk. Nem foglaltuk előre a cicát, rábíztuk magunkat az ösztöneinkre, és úgy gondoltuk, hogy azt a cicát
hozzuk haza, amelyik jönni is akar velünk. Molly (5 hónapos cirmos) akart, ó, de még mennyire. Aznap, úgy emlékszem, 5-6 cica volt elvihető, és én még bőven nézelődtem, amikor a fiam már percek óta csak a Mollyra
figyelt. Ebből tudtam, hogy ő lesz az.

Molly egyfolytában dorombolt, amíg kocsiba nem szálltunk, ott nem érezte igazán jól magát, idegeskedett. De elég hamar értünk át a városon és hazaérve egyből ki is engedtük a szállítókosárból. Molly, a kutyára nem figyelve egy csöppet sem, - hangosan dorombolva szaglászta körbe a lakást, és már 5 perc múlva még hangosabban dorombolva az ölelésünket kereste.
Első napját a lakásban még kicsit megilletődve töltötte, de miután egész éjszakát végig dorombolva velünk aludta, reggel már a függönyön hintázott és hangosan reklamált a reggeliért. Meglepő csavar a történetben az, hogy annyira akartunk cicát, hogy ez a vágy (nyilván családi telepátiával)
eljutott édesanyámhoz, és mire mi hazahoztuk Mollyt, addigra ő már hetekkel korábban kitalálta, hogy a szülinapom alkalmából megajándékoz minket egy cicával. Így 1 napon belül Molly barátnőt kapott, egy
8 hetes sziámi cica személyében. Abigél lett a neve. Első 3 nap háború, vagy legalább is ellenszenvben telt, a 2 cicánk látványosan utálta egymást, fújjogás és köpködés hallatszott folyamatosan. Érdekes, hogy a kutyánkkal sokkal hamarabb találták meg a közös nyelvet, mint egymással. Bevallom, én már kicsit aggódtam azon, hogy mi lesz, ha nem fogják elfogadni azt az aprócska tényt, hogy ők bizony egy fedél alatt laknak. De minden jó, ha jó a vége, 4. napon Abi már úgy bírta követni Mollyt, hogy nem kapott érte pofonokat. Hurrá, megtört a jég!

Azóta kiderült, hogy mindketten imádnak a függönyön lógni reggelente, mindketten valami elképesztő hangos dorombolásra képesek, mindketten imádják a simogatás...na és mindkettő nagyon csintalan. 2 nagy virágunk már megszabadult a cserepétől, Molly segített ebben, nemes egyszerűséggel lelökte azokat. Ezen kivül mániája a ruhaszárítón "sétálni", na és onnan ugrani, amerre éppen kedve támad, úgyhogy a frissen mosott ruháink rendszeresen a padlón kötnek ki. Abika követi a nagyobb
barátnő csintalanságait, bár őt sem kell félteni, az alap beállítása sem éppen visszafogott, sőt, bátrabb Mollynál és erőszakosabb és még véletlenül sem hagyja Mollyt aludni, amikor olyan jó érzés a lábát harapdálgatni. Kutyával azt csinálnak, amit akarnak, de a legjobban provokálni szeretik, rohannak előtte őrült tempóval és aztán jól elbújnak és élvezik, ahogy szegény eb keresi őket. Éjszakai alvásrend is hamar kialakult, Abi a nyakunkhoz bújik, Molly pedig imád a takaró alatt a térdünk magasságában elnyúlni.

Szóval, igazi nagy család lettünk. Ezennel még egyszer köszönjük a NOÉ Menhelynek, hogy léteznek/léteztek! Nélkületek nem ismerhetnénk
Mollyt, pedig ő pont az a cica, akire vágytunk.

Üdvözlettel,
Marina és Gabó

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon