Talpas Cirmi csodálatos élete
2007.10.04.

A történet Parmezán nevű sziámi cicánkkal kezdődött, akiről kiderült, hogy rendkívül jól kijön más macskákkal is. Úgyhogy eldöntöttük, hogy keresünk mellé egy társat. A férjem ötlete volt, hogy olyan cicát válasszunk, amelyik sérült, és kevés esélye van az örökbefogadásra.

Az interneten keresgélve találtam rá Talpas Cirmi megrázó történetére. Felvettem hát a Noéval a kapcsolatot - szerencsére Cirmike még "szabad" volt!
Sajnos több hetet kellett várnunk rá, mert tekintettel Parmezánra, szerettük volna megvárni amíg az oltásokat megkapja. Ez idő alatt egyszer meglátogattuk kis védencünket, és meggyőződhettünk róla, hogy igazi kis tündér ő is.

December 9-én jött el a nagy nap! Hazavittük Cirmit és vártuk, mi lesz. Parmezán úriemberhez méltón, rendkívül szelíden, udvariasan közeledett felé. Szegény Cirminek azonban valószínűleg rossz emlékei lehettek más macskákról, mert két napig hangos morgással, fújással üldözte el Parmezánt. Csak nekünk dorombolt. Parmi még az ágyunkból is kiszorult: helyét máris az első éjszaka Cirmike foglalta el.

A harmadik nap tört meg a jég, amikor Cirmit az ölemben odavittem Parmezánhoz, aki lelkesen nyalogatni kezdte. Miután Cirmi is meggyőződött arról, hogy a másik macska nem kannibál, szent lett a béke. Azóta a lehető legnagyobb haverok! Az ágyunkban is megférünk most már négyecskén, Cirmi kedvenc helye a férjem mellkasa, amit lelkesen megdagaszt.

Cirmi, igazi utcai vagányként, megtanította Parmezánt arra, hogy éjszaka nem csak aludni lehet, sőt, akkor lehet csak csörögni igazán! Reggel pedig nem kell udvariaskodni, amíg gazdiék hajlandóak felébredni, á, ha éhes vagy, vagy csak társaságra vágysz, rohamozd meg őket jó hangos nyávogással. Ha kizárnak a nappaliba, még hangosabban ordíts, illetve kapard az ajtót. Tutira felkelnek. Továbbá: a kárpitos bútor körömélesítésre való (kaparófa? Használja, aki kitalálta!), és a függönyön lehet csak igazán mászni! Ja, és nem kell ám mindent megenni, ha valami nem ízlik, megvetően kapard el (a járólapon), és gazdiék tutira kétségbeesnek annyira, hogy adnak valami mást.

Parmezán cserébe megtanította Cirmit arra, hogyan lehet a kád csapjából vizet inni, miért jó a mosdókagylóban, illetve a kád szélén aludni, milyen fincsik a különböző szobanövények, illetve az ajándékba kapott virágcsokrok, és hogy a konyhaszekrény mögötti rés igazi "pánikszoba": tutira nem szednek ki onnan gazdiék!

Cirmi rendkívül alkalmazkodó. Ezt mutatja az is, hogy aszfaltbetyárból panellakó házicica lett, illetve a tény, hogy hendikepje semmiben sem akadályozza. Három lábon is ő nyer a Parmezánnal folytatott vágtákban, és mindenhová fel tud ugrani, ahová a másik macskánk is. Nagyon virgonc tud lenni! Eleinte hízókúrán volt, minden kis bordáját, gerinccsigolyáját ki lehetett tapintani, de mostanra már szépen kigömbölyödött, gyönyörű cicalány lett. Olvadozva el-elnézzük tigrises kis pofáját, csodás mintázatú szőrét. A legcsodálatosabb benne az, hogy ennyi szenvedés után teljes mértékben meg tud bízni bennünk, emberekben.

G.Anett

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon