Benny (Hármas család kettes) ismét beköszön
2016.11.13.

Kedves Noésok!

Pontosan ma négy hete, hogy eljöttem tőletek és gazdisodtam, így gondoltam bejelentkezem. Benny vagyok, alias Hármas család Kettes. Gazdi az első egy-két nap után már írt nektek, hogy megvagyunk, jól vagyunk, de most gondoltam én is mesélek mik is történtek velem. Hol is kezdjem?

Mikor hazaérkeztem gazdival, minden új volt és furcsa, nem is értettem mi történik. Aztán nagyon hamar rájöttem, hogy bizony én most otthonra leltem és van már emberem, gazdim, aki csak az enyém. Mivel tudtam, hogy most már csakis jó dolgok történhetnek velem, hamar feloldódtam és pikk-pakk belaktam az új otthonom.

Lett saját ágyikóm, játékaim és mindenféle felszerelésem. Nagyon szeretem a játékaim, mert jól lehet őket rágcsikálni, meg hurcolni mindenfelé. A kedvencem az a játék, amibe gazdi falatkákat szokott rakni, nekem meg ki kell szedni azokat és akkor megehetem a finomságokat.

Gazdival minden nap megyünk sétálni többször. IMÁDOK sétálni! Annyi mindent látok, hallok és főleg "szaglok", hogy hihetetlen! És ha megyünk sétálni, akkor megyünk "játszóra" is, ami gazdi szerint kutyafuttató, de én játszónak hívom, mert ott mindig játszom. Van mikor csak ketten vagyunk gazdival, olyankor mindig labdázunk. Nagyon szeretek labdázni, gazdi eldobja én meg rohanok a labda után, levadászom, aztán visszaviszem gazdinak, hogy megint eldobhassa. Meg van a játszón mászóka, meg csövek és pad, és én ezekre felmászok, felugrok, leugrok. Ezek is nagyon izgi dolgok.
De a legjobban azt szeretem, mikor más kutyusok is vannak a játszón, mert velük lehet csak igazán rohangálni meg birkózni! Vannak már barátnőim is, Daisy és Lili. Ők mindig szoktak jönni a játszóra, velük jókat lehet rajcsírozni! Ők már mind a ketten nagylányok, de azért ők is bolondosak mint én. Mivel ők felnőttek és nagyobbak is mint én, ezért nagyon kell szaladnom, hogy utolérjem őket, meg ha birkózunk mindig ők győznek, de mondtam nekik, hogy ha majd felnövök, és én is nagy leszek, akkor én leszek a gyorsabb és erősebb!

Tudjátok mit imádok még? Séta és játék után, miután elfáradtam és utána megkajcsiztam, pihizünk gazdival. Ilyenkor gazdival leheverünk a kanapéra, ott hozzábújok, ő meg simogat. Na ezt, ezt imádom még nagyon!

A sétán és a játékon kívül azért tanulni is szoktam, mert gazdi szerint ahhoz, hogy ügyes és okos nagykutya legyek, bizony meg kell tanulni mindenféle dolgot. Ülni már tudok ha gazdi kéri, és ha szól, hogy hozzám, akkor tudom, hogy oda kell mennem hozzá. Gazdi azt mondta, hogy még ezeken kívül is sok mindent kell tanulnom és el fogunk menni kutyaoviba, aztán pedig suliba. Nem tudom mik ezek, de gazdi azt mondta, hogy szeretni fogom, mert ott lesz sok-sok kutyus. Ha ez így van, akkor tuti jó buli lesz!

Voltunk már dokinál is. Nem tudom mások hogy vannak ezzel, de nekem semmi gondom a dokikkal. Aranyosak és mindig simizgetnek és megdicsérnek, hogy milyen ügyesen viselkedem. Gazdi azt mondta, holnap megint megyünk, mert valami műtétet kell egyeztetnünk. Nem tudom mi az a műtét, de gazdi azt mondta, hogy nem kell tőle félni, mert majd ő vigyáz rám. Úgyhogy nem is félek.

Azért hogy őszinte legyek, a sok vidámság mellett egy dolog mindig elszomorít: mikor gazdi reggelente elmegy dolgozni. Ilyenkor ő is szomorú, bár próbálja nem mutatni, de azért én tudom, hogy így van. Viszont ebben a szomorúságban is van valami jó, mert mikor hazaér, annál nagyobb az öröm. Ilyenkor nagyon boldog vagyok, odabújok gazdihoz, ő pedig átölel és elmondja, hogy mennyire szeret és hogy nagyon-nagyon hiányoztam neki, én pedig ugyanezeket mondom neki, csak nem embernyelven. És miután kiörömködtük magukat, indul is a délutáni móka!

Hát így vagyunk mi együtt gazdival, mint a borsó meg a héja. Még nagyon sok mindent tudnék mesélni nektek, mert annyi minden történik velem, de lassacskán ideje aludnom.

Küldök nektek egy-két képet magamról, hogy lássátok mennyit nőttem és milyen nagy vagyok már! Gazdi a múltkor megmutatta, hogy milyen voltam, mikor elhozott. Jót nevettem magamon, hogy milyen kicsi és félénk voltam. Ennek a félénkségnek már nyoma sincs, igazi vagány kissrác lettem.

Végül üzennék a még bent lévő kutyatársaimnak. Én már csak tudom, hogy jó dolog Noés kutyusnak lenni, mert az ottani emberek kedvesek, vigyáznak ránk és szeretnek minket, de mindannyiatoknak azt kívánom, hogy mihamarabb gazdisodjatok, mert ez ám az igazi kutyaélet! Drukkolok nektek, hogy mindenki megtalálja az emberét.

De ha már itt tartunk, akkor még egy utolsó utánit üzenek, ezt pedig nektek emberek: ha szeretnétek kutyust, akkor látogassatok el a menhelyekre és fogadjatok örökbe egy (vagy akár több) kutyát, szeressétek őket és gondoskodjatok róluk! Minden kutyus megérdemli, hogy igazi családban éljen. Azt szokták mondani, hogy minden menhelyi kutyára vár valahol egy álomgazdi, de azt hiszem, ez fordítva is igaz. Minden gazdi megtalálja a menhelyen az ő álomkutyáját.

Puszi és pacsi nektek!

Benny

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon