Hírek Zizikétől
2007.01.29.

Zizikére Vérmezőn, egy építkezésen találtak rá, egy gödörben feküdt. Oldalán, lábain, farkán hatalmas sebek, amiket már beköptek a legyek. Szegény cica olyan rossz állapotban került hozzánk, hogy még az altatást sem élte volna túl, így borzasztó szenvedéseket kellett átélnie, mire több napos intenzív kezeléssel megtisztítottuk őt a nyűvektől... Zizike szerencsére felépült és nemsokára szerető, gondos gazdira talált. Egy sziámi cica, Bandita mellé került. Ma levelet kaptunk tőle. Íme!

Sziasztok!

Zizike vagyok, foglalkozásomat tekintve cica. A Gazdi nevű azt mondta, írjam meg nektek mi van velem mostanában, mert neki erre nincs ideje. Mert meg kell keresni a kajára valót. Pedig azt nem kell keresni, ott van a spájzban! Megnéztem.

Régen máshol laktam, ketrecben. Akkoriban nagyon fájt a lábam, és sokszor vittek az Orvos nevű helyre ahol megszúrtak. Azt nem szerettem, de enni is mindig kaptam, és az jó volt. Meg az ottani kétlábú is simogatott, az is jó volt. Aztán már nem fájt annyira a lábam, kijöhettem a ketrecből.

Volt ott még egy kétlábú, meg két másik cica is. Sokat simogattak, mindig volt ennivaló, szerettem ott lenni. Szívesen ott maradtam volna. Pedig megint elvittek az Orvos nevű helyre, és utána napokig fájt a hasam.

Aztán jött egy másik kétlábú, azt mondták Gazdi a neve, és milyen jó lesz nekem. Eleinte kedves volt, simogatott, meg hozott nekem tonhalat. Aztán egyik nap ő vitt el az Orvos nevű helyre. Nyomogatták és csipkedték a hasamat, és megint megszúrtak. Aztán nagyon sokáig mentünk autóval. Féltem. Mindenfelé sok autó volt, meg nagy zaj. Aztán bevitt egy szobába. Ott volt a Másikmacska, és nagyon hangosan ordított velem, meg fújt és morgott. Beszaladtam egy kis sötét helyre és elbújtam a sarokban. Micsoda pocsék nap! El is határoztam, hogy nem jövök elő onnan soha!

A Gazdi nevű sokszor odajött és simogatott, meg hozott ennivalót, de nem bíztam benne. Pedig jó érzés volt, mikor simogatott, doromboltam is. De akkor se jöttem ki. A Másikmacskát nem láttam, de hallottam a hangját, és éreztem a szagát. Sokáig ott voltam, teljesen elzsibbadt a lábam, meg nagyon éhes is voltam már, ezért óvatosan előjöttem. Csönd volt, és senki nem bántott. Ettem, de aztán unatkoztam, hát kiabáltam, hogy jöjjön már valaki. Jött a Gazdi nevű, felvett, simogatott, aztán kiment, de nyitva hagyta az ajtót. Bejött a Másikmacska és fújt rám, a Gazdi nevű rászólt, hogy "Bandita, ne bántsd Zizikét!". Erre kiment, de legalább a nevét megtudtam. Aztán óvatosan kimentem körülnézni, Bandita többször fújt rám, olyankor visszaszaladtam, de már nem féltem annyira, sőt vissza is fújtam rá.

Felmértem a lakást, egész jó hely. Találtam egy nagy párnát az ablak előtt, onnan lehet nézelődni. Éjszaka szerettem volna a Gazdi nevűvel aludni, de mindig félretolt az arcáról. Így mellette aludtam, vagy a párnán. De azért meg Bandita veszekedett velem. Aztán a Gazdi nevű megunta az állandó veszekedést és varrt egy ikerágyat nekünk. Itt mind a ketten elférünk.

Finomakat kapok enni. Minden este kapok szaftos falatokat - bár igazán megtanulhatná már a Gazdi nevű, hogy a lazacosat nem szeretem - és mindig van ropogós is. Meg szoktam kapni tejecskét, és néha az asztalon is van ennivalót. Csak a csokit sajnálja tőlem! Azt nagyon ritkán ad, és akkor is csak egy icipicit. Ő bezzeg minden nap eszik.

És sétálni is szoktunk! Nem értettem miért örül annyira Bandita, mikor a Gazdi nevű ráköt valamit a nyakára, és kimennek. De rossz volt egyedül, és kiabáltam utánuk. Aztán egyik este az én nyakamra is rákötötte azt a valamit. Nagyon megijedtem, elbújtam az ágy alá. Nem szorított, de olyan furcsa érzés volt, hogy alig tudtam tőle menni. Örültem, mikor levette, de másnap megint rám tette.

Akkor már nem ijedtem meg annyira. Aztán kivitt az udvarra, de én visszaszaladtam. Otthagyott. Elmentek Banditával sétálni.

Próbáltam utánuk menni, de féltem. És felborultam, olyan nehéz volt az a valami a hátamon. Minden nap kimentünk, és megtanultam menni azzal az izével a hátamon.

Sokszor megijedtem valamitől, akkor beszaladtam. Olyan jó az udvaron! Lehet szaladgálni, szaglászni a fűcsomókat - ti tudtátok, hogy mindegyiknek más illata van? -, legelészni.

Bandita egeret is fogott, de irigy volt, nem engedte, hogy játsszak vele. Sőt, egyszer találkoztunk egy idegen macskával is. De elkergettük! Ez a mi udvarunk!

Aztán másnap a Gazdi nevű megint elvitt az Orvos nevű helyre, és megszúrtak. Ez valami mániájuk a kétlábúknak! Hiába magyarázott közben valami veszettségről, meg hogy szeret. Én is szeretem, mégse viszem olyan helyre ahol megszúrják!

Nemrég Karácsony volt. Ezt onnan tudom, hogy a Gazdi nevű mondta. Itthon volt egész nap. Sokat sétáltunk, mindennap kétszer is. Ettem rántott pontyot, kaptam kakaót is. Az nagyon finom volt, olyan, mint a csoki, csak ezt lefetyelni kell. Meg kaptam játékot is. Csörgős labdát, és sárga, szőrös egeret. Először nem tudtam mit kell csinálni vele, de Bandita megmutatta. Ő különben egész jó fej. Elég irigy, és kiabálós, de lehet vele fogócskázni, meg bújócskázni, birkózni.

Szeretem a Karácsonyt!
És szeretem a Gazdit is. Jó a vállán aludni. Bár mostanában mikor simogat, azt mondja nekem "Malacka" meg "Cocabogár". Szerintem összetéveszt valakivel!

Hamarosan Fogyókúra lesz. Ezt még nem tudom mi, de a Gazdi gyakran emlegeti. Ha olyan, mint a Karácsony, akkor szeretni fogom!
Megjött a Gazdi, megyek, ellenőrzöm a szatyrait.

Sziasztok: Noéfalvy Zizike

Korábbi cikkeink Zizikéről:
Zizi, a kis hős
Friss hírek Ziziről
Zizike lábadozása
Zizike-hírek / május 31.
Zizike meggyógyult

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon