Türelem, empátia, bizalom és utána egy gyönyörű barátság.
2016.07.18.

Kedves NOÉ,


Hosszabb hallgatás után örömmel küldöm a tegnap készült képeket. Sajnos Elza az elmúlt időszakban gyakorlatilag „stagnált” ha lehet egy eb esetében így fogalmazni. Nem volt látványos fejlődés, a korábban írtakhoz képest, maradtunk továbbra is a centis és másodperces haladások csigatempójában. Aztán nem várt segítőnk akadt a vihar személyében. Elzácska ugyanis fél a vihartól és idővel bennünket talált kisebb rossznak. Először hívogatni kellett, hogy jöjjön be a házba, aztán már pattant, sőt tegnap már magától jött, mikor leszakadozott az ég. Nála ezeket a dolgokat nagyra kell értékelni, hogy 10 centivel közelebb jön, hogy le mer ülni a teraszra, sőt már odáig is eljutottunk, hogy a házban is lefekszik és be is meri csukni a szemét. Egyébként a másik kutyánkkal Szundival és a macskánkkal Gerivel már együttes erővel rohan fel a teraszra reggel, mikor ajtónyitás van.

Elza rendkívül okos kutya, de a problémamegoldó képessége az kb. annyiban merül ki, hogy „kitér” minden elől. Aztán tegnap, mikor már egész fesztelenül érezte magát a házban, nagyon sportszerűtlenül becsuktam mögötte az ajtót. (Az éberségét egyébkén roppant nehéz elaltatni. )Így jobb híján mindenkivel meg kellett barátkozni. Férjemtől és a fiamtól kicsit tartott, de az elmúlt két napban az összezárjuk őket stratégia nagyon szép és nem várt (pozitív) eredményeket hozott.
Elza nagyon sokat fejlődött, mert neki minden újdonság volt mikor hozzánk költözött, a kerti növények, bútorok, eszközök és a benti bútorokat és eszközöket, sőt hangokat, zajokat is beleértve. Az információk feldolgozása folyamatos és jelenleg is tart. J Egyébként kicsit volt csak előrébb, mint Lumi (Alumínium), akiről mostanság lehetett beszámolót olvasni.

Aztán tegnap végre megláttam, ahogy Elza a kutyaházát birtokba veszi. Eddig a férjem használaton kívüli autója alatt „lakott”, pedig még a házat is utána vittük, mert az rövid idő után leesett, hogy nem fog az ajtó előtt lévő házba beköltözni mostanában. szóval tegnap végre befeküdt a kutyaházba, nem is akartam hinni a szememnek, mivel már erősen sötétedett, így jól megnéztem, hogy mi az a nagy feketeség a házban és mik azok az aranybarna pilinckák az előtérben. Hát, Elzácska volt, csak mire elhittem a szememnek, hogy mit látok, addigra Elza szépen feltápászkodott és szégyenlősen kisomfordált a házból.

A hétvégén Elzácska már kétszer megugatott (na, jó, megvakkantott) „betolakodókat”, igaz, hogy csak a ház háta mögül, míg Szundi a frontvonalon harcolt, de ez nagy eredmény nála.

Nem szeretném elkiabálni, de bízom benne, hogy most már tényleg minden egyre könnyebb lesz és a kialakult bizalom csak erősödni fog.

Még egyszer köszönöm a segítségeteket mindenben és további munkátokhoz sok erőt és kitartást kívánok, hogy minél több segítségre szoruló állaton tudjatok segíteni.
És nem utolsó sorban köszönjük Nektek a mi Elzánkat. Aki kicsit félős, kicsit bizalmatlan, de a miénk.

Üdv. Pintérné Anita és családja, + Elza

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon