Vizsúrnak 8 hónapja saját családja van.
2016.07.16.

Zeusz 8 hónapja és 11 napja lett családunk teljes jogú tagja, de olyan, mintha mindig is itt lett volna.

A kezdeti félénksége alább hagyott, egyre bátrabb, és már teljes jogú falkatagként viselkedik ő is. Megértette, hogy most már jó dolga lesz, szeretni fogják élete végéig, és saját CSALÁDja van. Szerencsére a kezdeti rémálmok is teljesen megszűntek. Mostanában már arra ébredek fel éjjel, hogy ütemesen csóválja a farkát neki az éjjeli szekrényemnek álmában. Hamar kiderült, hogy nem macskakompatibilis, bár nekünk nincs macskánk, a kertünkbe betévedt macskákat előszeretettel üldözi. Egyszer a macskavadászat közben bele is ugrott valamibe, ami átszúrta az oldalát (és még fejbe is pisilte a szemtelen macska) , de szerencsére 2 hét antibiotikum-kúra után teljesen helyrejött. Az állatorvos már mosolyog, ha meglát minket, mert két vizsla mellett gyakori vendégek vagyunk (hol Milly körme szakad le teljesen, aminek műtét lesz a vége, hol Zeusz szúrja át az oldalát, hol összeesznek valamit a kertben, ami miatt hánynak) , szóval nem unatkozunk mellettük. A víztől nagyon fél, legyen az slag, kád, medence vagy az 5 centi mély kutyapancsoló. Bezzeg a Naplás-tóba majdnem berántott engem is, mikor a kacsák után eredt, akkor nem zavarta, hogy vizes lesz.
4 hónap után sikerült felcsalogatnunk a kanapéra, addig valami okból kifolyólag félt tőle… Aztán rájött, hogy milyen jó dolog ott fetrengeni, nah azóta le sem tudjuk robbantani onnan, így hivatalosan is kanapévizsla lett.
Rengeteget változott a személyisége mióta nálunk van. A türelmetlen, önfejű, félénk, lapos kúszásban közlekedő kutyából egy kiegyensúlyozott, szófogadó (többé-kevésbé), nyugodt kutya lett. Sikerült elérni nála azt is, hogy a kajáját csak parancsszóra fogyassza el, ami nála hatalmas fejlődés, mert az első hónapokban, majd kiugrott a bőréből, ha kaját látott, és fél perc alatt be is habzsolta.
Millyvel hatalmasakat játszanak, kő kövön nem marad, ha úgy igazán vizslásan neki állnak hancúrozni. Szerencsére egy-két kisebb odamorgást leszámítva, nem volt köztük semmi konfliktus. Sőt, ha az egyiket elvisszük ( pl. orvoshoz), akkor a másik nyüzszögve fel-alá mászkál, míg haza nem jön a kisbarátja.

Rengeteget tanult Millytől:
·kunyerálás felsőfokon, kivert kutya nézéssel kombinálva

·Postás ugatása (igen, kiderült, hogy nagyon-nagy hangja van Zeusznak)

·kanapéra felkéredzkedés ( itt is néha kombinálja a kivert kutya nézéssel)

·cipő/papucs ellopása és átszabása (szerencsére lebeszéltük őket róla, hogy cipésznek készüljenek, így erről már leszoktak)

·eleinte nem igazán értette a játékok lényegét, kellett pár hónap, mire sikerült Millynek megtanítani a kötélhúzásra (a labdázás még mindig nem az igazi, mert eldobjuk neki, elkapja és elvonul rágcsálni, de egyszer csak belejön ebbe is)


A szobatisztasággal sem volt különösebb probléma, annak ellenére, hogy előtte nem élt még házban. Csak kétszer pisilte le a falat az előszobában, azóta meg szól, ha ki kell mennie. Ha éjjel 3kor jön rá, akkor odamegy Apához, és az óriási mancsával egész egyszerűen „megsimogatja” az arcát, ami inkább pofonnak tűnik, és addig nem hagyja aludni, amíg ki nem engedi pisilni.

És végre eljött az az idő, amikor már el tudjuk engedni póráz nélkül is futkározni. Bár még mindig görcsben van a gyomrom tőle, pedig mindig visszajön, ha hívjuk…

Az hamar kiderült, hogy imád vadászni (nem hiába vizsla ). Egy időben minden este hozta nekünk a süniket, vagy fel-alá szaladgált a szájában velük. Szerencsére ezeket a találkozásokat, mint Zeusz, mind a sünik sértetlenül megúszták…

Úgyhogy minden rendben, éli a vizslák életét teljes jogú családtagként, és mindenki imádja. Séta közben is mindig megcsodálják ( igaz, nézték már teljesen ősz, öreg magyar vizslának és különleges színű német vizslának is)

Csatolok pár képet, hogy lássátok Ti is, hogy milyen jól van.

köszönjük őt Nektek, Vele lett teljes a családunk.

Üdv, Bea

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon