Az ataxiás Zselé kölyöknek lett egy ideiglenes Angyala
2016.07.10.
Zselé ideiglenesbefogadójának naplója:
Június 24. (péntek) megismerkedésünk napja: az a nap amikor elrabolta szívünket, az egész családét. Az első éjszaka 2x ébredt fel, de elég volt halkan jelezni, hogy nincs egyedül és már aludt is tovább. Az étvágyával nincs gond, habár kicsit tovább tart az etetés, mint az átlag kutyunál, de ez sem szegi kedvét.
Június 25. (szombat) első nap az utcán és a futiban: a legnagyobb meglepetésünkre az első reggeli sétánál, pisi, kaki megvolt (na meg azért előtte is a lakásban, de ez természetes). Az esti ismerkedés a futtatóban a nagyokkal a lehető legjobban sikerült. A gazdikat elbűvölte, egyből átvette a "kiskedvenc" szerepet, a kutyabarátok, pedig még nem nagyon tudtak mit kezdeni az örökké remegő jövevénnyel, de elfogadták. Mexi, a lányomék buldogja sem tudta hova tenni ezt a mozgást, kerülgette, mint azt a bizonyos forró kását! Neki konkrétan 2 nap kellett, hogy rájöjjön, hogy ugyanúgy lehet vele játszani, birkózni, mint bármelyik kölyökkel. De azért biztos ami biztos, olyan finoman közelített felé, amilyen finoman egy buldog csak tud. Ez fontos momentum, hiszen ők nagyon sokat lesznek együtt. Már csak a saját területén kell majd elfogadni és teljes a siker.
A hétvége az ismerkedéssel telt, hol hozzánk jöttek "kölyöklátogatóba" hol pedig mi voltunk vele úton. Minden nagyon érdekelte, de 2-3 méter után szigorú pihenőre fogta, ahol éppen volt lefeküdt. Gondoltuk a pórázzal még ráérünk, úgysem szalad el :)
Június 27. (hétfő) az első dolgozó nap: ahogy vártunk, az együtt eltöltött tartalmas hétvégét követően, volt sírás távozáskor, nézőpont kérdése, de hamar megnyugodott. Nem maradt szülői felügyelet nélkül, édesanyám azért átnézett hozzá, aki közölte, hogy ez a kuty mindig alszik... Persze ez csak a látszat volt, mert ahogy kitette a lábát a lakásból, a szomszédok tájékoztatása szerint azonnal rákezdett, kb 1 órán keresztül. De most még a szomszéd sem panaszkodott. Majd meglátjuk...
Június 29. (csütörtök) ismét Kánaán: a lányom szabin, így újabb áldozat akit foglalkoztathat, amit rendesen be is tart (de mint írtam, mindenki beleszerelmesedett a kis "kocsonyába", így Ő is alig várta, hogy együtt legyenek).
Június 30. (péntek) eltelt egy hét: és elég volt ennyi idő, hogy a lakótelepi kutyások megismerjék, megszeressék, sőt várják, hogy mikor visszük le, hogy napról napra figyelhessék mennyit fejlődik. Mert el kell hogy mondjam, és szó szerint NAPRÓL NAPRA szebben rakja a lábait, egyre hosszabb távot tesz meg egyhuzamban. Ha nagyon siet, mert fél hogy lemarad valamiről, akkor még esés van, vagy ha már annyira fáradt, hogy emelni is alig bírja kis lábait. De akkor sem adja fel, küzd, harcol mindenért, életvidám, ŐT abszolút nem zavarja, hogy más mint a többiek. Ugyanolyan bátor, eleven és játékos mint kölyök társai, ezért a "háta mögött" már Harcosnak hívják, de annyira tetszik mindenkinek a Zselé név, hogy egyenlőre maradt, nem kereszteltük át.
A rend kedvéért ismerkedik a pórázzal is, mert ha így haladunk, előbb utóbb utol se fogjuk érni, na meg különben is, ha már nem ölbe visszük az úrfit, akkor tanulja a közlekedés szabályait. A kutyapelenkával hamar megbarátkozott, pisi rendben, azonban a kakszilali még a szőnyegen landol, vagy az előszoba valamelyik részén. De azért lássuk be, egy hét alatt ez szép teljesítmény!!! Kisbulldog is elfogadta a saját területén, így minden gömbölyű, indulhat a banzáj. Sok mindent tanul "nagy-tesótól", de ugatásban már most túltesz rajta. Mindent ugat ami új...tüsszentés-ugatás, telefoncsörgés-ugatás, fogmosás-ugatás, szélfújás-ugatás....IMÁDOM !!!
Üdv Mindenkinek
Ujvári Anikó és családja (Mama, Kitty, Csaba és Norbi)
English
Deutsch
Megosztom a Facebookon