Ivánunktól búcsúzunk
2016.06.02.

Valahogy vannak olyan kutyák akik egyszerűen hozzátartoznak az életünkhöz. Nem követelik Ők ezt ki, nem erőszakoskodnak, csak szépségükkel, kedvességükkel, a szemükből áradó szeretettel és bölcsességgel bekuckóznak a szívünkbe, a lelkünkbe. Iván pont ilyen volt. Kis megszakítással 6 éve élt a NOÉ Állatotthonban. Ő maga az álomkutya: gyönyörű fekete bunda, csodálatos meleg barna szemek, gyönyörű testalkat és végtelenül barátságos természet és bölcsesség.
Képtelenség múlt időben beszélni róla, képtelenség felfogni, hogy már nem napozik a NOÉ kórház udvarán, képtelenség, hogy nem nyomja a kezembe csontos hatalmas fejét, nem siet a hosszú és az utóbbi időben már igen csak kacskán járó lábain elém ...
Ő is egy kincs, egy kincs amit csak mi láttunk? Hogy lehet ez?
A rák végül legyőzte Őt, belenézet a szemembe és azt mondta mennie kell ... elengedtük, de képtelenség Róla múlt időben beszélni!!!
Egyetlen kutyának sem lenne szabad menhelyen meghalni!
Iván szeretünk!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon