Manyi vagyok, az élet nekem túl drága
2016.01.26.

Sziasztok, Manyi vagyok, értéktelen. Azt mondták, meséljem el a történetem, és Ti majd lehet, hogy segítetek nekem, hogy újra boldog és egészséges lehessek. Most nem vagyok az, és így nincs is értékem…. Szeretném,ha lenne, bármit is jelentsen ez. Mesélek hát….

Régen születtem, de annyira mégsem nagyon régen. Nem vagyok már kis fruska, de még őszes anyóka sem. Nem emlékszem sok mindenre. Emlékszem arra, hogy próbálok szaladni, de valami csilingelő dolog folyton visszaránt. Emlékszem a felém suhanó lábra, emlékszem a bensőmbe hasító fájdalomra, és arra, hogy én csak szaladni szerettem volna, de ez most fáj. Emlékszem a hidegre télen, ami mart és szúrt és a tüzelő forróságra nyáron, ami elől nem volt hová bújnom.



Valamikor ennek vége szakadt, mert valaki beültetett egy hangos mozgó dologba és csak a távolodó csilingelő, csillogós dolgot láttam. Azt mondták ezt hívják láncnak. Emlékszem, már akkor is volt valami, ami dudorodott a pocakomon. Ezután egy egészen jó helyre kerültem. Nem bántott senki. Csak az a valami a pocakomon. Egyre nagyobb lett és egyre jobban zavart, és fájt is.

Emlékszem egy fehér köpenyes kétlábúra, aki azt mondja „nem éri meg megműteni, túl drága, különben is nem is biztos, hogy túléli, akkor meg csak kidobott pénz”. Azt mondta elvagyok így is, mert ettem és mozogtam. Fogalma sem volt arról, milyen kellemetlen egy ekkora dudort cipelni, egy ekkora dudorral játszani, vagy futni. Csak azt tudta, hogy nem érek annyit, hogy ez eltűnjön rólam. Azt sem tudta, néha ez mekkora fájdalommal jár. Én sem mondtam senkinek. Úgysem érek annyit…..



Egy nap, mikor kiszöktem otthonról, éppen szaladtam a többiek után, mikor megint valami hangosat hallottam. Mikor felnéztem, az orrom hegye érintette azt a nagy, hideg valamit, ami biztos azért kiabál, hogy menjek arrébb. Megijedtem, elszaladtam….
Megint valami fura hang…. Mintha valaki tütülne, csak mégis más fajta ez a hang. A gazdám is hallja. Mit akar? - mondja, majd kimegy.

Hallom, ahogy kint rólam beszélnek. Hogy a hangos valamiből kiszálló kétlábú azt kérdezi mi az a hasamon. Hallom, ahogy a gazdám azt feleli, „az már ott van régen, megszokta… Nem érdemes műteni, a doktor szerint nem éri meg. Elvan ez így is, nem fáj neki.”
Gondoltam most már Ő is tudja, tovább áll. De nem tette. Hallom, ahogy azt mondja, Ő márpedig szeretne elvinni innen, és megnézetni másik orvossal. Aki nem pénzben méri az életet. Aki megtesz majd mindent, hogy ez az izé eltűnjön, és élhessek még sokáig.
A gazdám újra ugyan azt szajkózza, nem lehet műteni, már akkora, nem éri meg, és különben is….. nem éri meg….. Most már biztosan elmegy és itt fog hagyni, mert túl keveset érek.

A következő pillanatban belép az idegen hang tulajdonosa. Megijedek, ezért elbújok, ez biztosan az a szörnyes kétlábú. Lehajol, megsimogat, és azt mondja, meggyógyítunk kislányka. Velem jössz.



Betesz abba a hangos dologba, amit autónak nevez és elindulunk. Nézem a suhanó tájat. Eszembe jut a lánc, a verés, a rúgások, eszembe jut hogy értéktelen vagyok és nem is tudom mi vár most rám. Mintha tudnék neki válaszolni, elkezd hozzám beszélni: „Miújság kis szaros? Most már minden rendben lesz. „
Hallom, ahogy azt mondja valakinek:
- Elindultunk, az az oktondáré orvos azt mondta nem éri meg megműteni. Mióta mérjük az életet pénzben? Mióta vagyunk az alapján értékesek, hogy mekkora daganat nőtt a hasunkra? Itt van, nézelődik, úton vagyunk a NOÉra.

És most itt vagyok. A NOÉn. Azt mondták meséljem ezt el, és Ti segítetek elhinni, hogy nem kell lemondani rólam, csak mert már mindenki más megtette. Azt mondták, ha egy gazdi szeret igazán egy állatot akkor nem adja fel soha, nem nyugszik bele, hogy elvan ez így is. Azt mondták lesz ilyen gazdim, de előbb meg kell gyógyulnom.

Azt mondták, kérjelek titeket, segítsetek, hogy segíthessenek meggyógyulni. A kezelésem tényleg nem lesz olcsó, és a valószínűsíthető műtét (vagy mik) sem, de mind érünk annyit, hogy megpróbálják. Legalábbis ezt mondták……. Én csak Manyi vagyok. Én úgy tudom, nem érek semmit…..



Manyit korábbi gazdái borzasztó körülmények közül mentették, ahol folyamatosan bántották, rugdalták és láncon tartották. Minden jóindulatuk ellenére ők sem tudtak megfelelően gondoskodni róla. Elhitték a helyi orvosnak, hogy nem éri meg a hatalmas dudort a hasán megműteni, nem oltatták, nem chipeztették, csak a maguk módján szerették ... de ami a legfontosabb megmentették az életét!
Önkéntesünk kis híján elgázolta, amikor Manyi a család többi kutyájával meglógott, a többit Manyi már elmesélte Nektek!

Manyi ma orvoshoz megy, hogy megtudjuk mi ez az óriási dolog a lába között, daganat vagy sérv? Valószínűleg köze van a korábbi súlyos bántalmazásokhoz. Nagyon reméljük, hogy sikerül ezt a csodás hölgyet meggyógyítanunk és új családot találunk a számára.

Kérünk Titeket támogassátok Mannyi gyógyulását és ezzel esélyét egy új, félelem, fájdalom és betegség nélküli életre.

Virtuális örökbefogadással az adatlapján keresztül ADATLAP - VIRTUÁLIS ÖRÖKBEFOGADÁS!

Közvetlen bankkártyás adományozással:
http://adhat.hu/niok/online-donation/163662

Bankszámlaszámunk: 11710002-20083777

Külföldről történő utaláshoz:
IBAN: HU62 1171 0002 2008 3777 0000 0000
SWIFT (BIC): OTPV-HU-HB
OTP Bank / Budapest, 1102 Kőrösi Csoma sétány 6.

EURO számlánk: 11763103-13106883

Külföldről történő utaláshoz:
IBAN: HU15 1176 3103 1310 6883 0000 0000
SWIFT (BIC): OTPVHUHB
OTP Bank / Budapest, 1102 Kőrösi Csoma sétány 6.

PayPal utalással: info@noeallatotthon.hu

a megjegyzés rovatba kérjük beírni Manyi!

Illetve a NOÉ Állatotthon ADHAT Segélyvonalán, melyre mostantól SMS is küldhető!!!!!
Hívd a 13600-as telefonszámot (mindenféle előhívó nélkül!), majd az automata bejelentkezése után add meg a NOÉ Állatotthon kódját: 63 !
Ha könnyebb az sms, akkor a 13600-as számra küld a 63 -at. Egy telefonhívás vagy egy üzenet értéke 250 Ft. Ennyit kapunk, és ennyit is számláznak az adott telefonszámlára!
Jelenleg a T-Home és T-Mobile, valamint a Telenor, Vodafone és az Invitel hálózatából érhető el a szolgáltatás.

Köszönjük!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon