Mi volnánk a menhelyesek
2016.01.23.

Mi volnánk a menhelyesek. Igaz, csak ketten jöttünk a Noéból, de a Monokli Úr nélkül mi lányok nem éreznénk jól magunkat, így közösen mesélünk nektek (Monó a Gödöllői Gyepmesteri Telepről érkezett)




1. Én, Edi (Noé nevem: Függöny család Kakukk), teljes nevemen Sir Edward de hallgatok az Eduárd, Edike megszólításokra is. Tudom, nem túl lányos név, de így alakult. Legfiatalabb és legkisebbként elmondhatom büszkén, hogy én vagyok a legéberebb és a leghangosabb. Amint lehullik egy falevél, én azt meghallom, és azonnal intézkedem. Mindenkinél korábban hallom meg, ha az utcánkban történik valami, rohanok ki a közös nappali lakunkból, amit négyen lakunk. (Este bent alszunk mindahányan) Jó fejek vagyunk, így az én legjobb haveromat, Jurcsit (Noé neve: Tölgy) a szintén Noés cicapajtást is beengedjük, hogy velünk aludjon. Néha tudom, hogy furcsán játszunk a Jurcsival, amikor a fülénél fogva húzom, de mindig ő kezdi a balhét, azzal, hogy rám ugrik a fáról. Amit tudni kell még rólam, hogy nagyon szeretek enni, nyáron emiatt elég dagi is voltam, mert én beférek a gyümölcsös kertbe, így megettem onnan gyakorlatilag mindent. Utána szépen lefogytam, most nagyon csinos vagyok. Szerintem úgy nézek ki, mint egy törpe német dog.



2. Egy éves múltam én, Nyina (Noé nevem: Mocaccino), további neveim: Nyinocska, Nínó, Nínóka, Tank és Isten csapása. Állítólag egy szeretet- és energiabomba vagyok. Én mindenkit nagyon szeretek, pláne este, lefekvés előtt. Nem értem, hogy mi a gond azzal, hogy osztom a puszikat, és a csukott ajtókon is bemegyek a szobákba és mindenkit körbeszeretgetek. Bizony. Ez a legjobb része a napomnak a sétán kívül. Este mindannyian bemegyünk lakásba és bent is alszunk és csak délelőtt megyünk ki másnap.
Engem nem érdekelnek az olyan dolgok, mint a házőrzés meg az ugatás, mint a többieket. Én a játékot szeretem a gazdáimmal, a labdámmal, Edivel és Monoklival… Egyébként rettenetesen jól neveltek vagyunk, addig nem megyünk túl az előszobán, amíg meg nem törölgetik a lábainkat. Persze én ezt alig bírom ki, pláne amikor látom, hogy mindenki otthon van. Már annyira szaladnék be és annyira csóválom a farkam, hogy a gazdáim attól félnek, hogy egyszer elrepül. Én is nagyon szeretek enni, amikor hallom a reggelit vagy a vacsorát koppanni a tányéromban, már folyik is a nyálam és már azelőtt elkezdek rágni, hogy valóban eszem… najó, talán tényleg mindent kicsit „túl” csinálok. :)




3. Monokli, szerénységem, illetve ahogy tetszik: Monó Úr, Nyonyó, Nyokesz és Gurmé. Ez utóbbival kezdeném… Az az igazság, hogy én nem szeretek mindent úgy behabzsolni, mint a többiek. Én mindent először csak megkóstolok, beveszem a számba, aztán kiköpöm, összenyalom. Aztán eldöntöm, hogy ízlik-e. Azt mondják, hogy kín kivárni, míg befejezem az étkezéseimet. Természetesen ez balgaság. Egyébként pedig nekem ennyi az összes pihenőm az alváson kívül. Én mint rangidős és én, mint férfi, őrzöm a lányokat, őrzöm a házat. Erre a portára senki nem jöhet. Pláne nem a galambok! Fontos tudni rólam, hogy őrülten jól képzett és intelligens vagyok. Ez a pozíció felelősséggel és tudatossággal jár. Nálam jobbat akarva sem találna senki. Egyébként az esti szeretgetés nekem is a kedvencem. Olyannyira, hogy én hangosan nyöszörgök, amikor dögönyöznek. Órákig el tudnám viselni, de szerintem meg is érdemelném az egész napos védőszolgálat után.. Apropó, azt mondták, az őrző-védő foglalkozáson, hogy őstehetség vagyok. Nos…azt nem tudom kik lehettek az őseim, de egy elképesztően jól sikerült keverék vagyok.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon