Sziasztok, Noémi vagyok!

Sziasztok, Noémi vagyok!
2015.11.04.

Sziasztok, Noémi vagyok, 5 hónapos, s az ideiglenes gazdim szerint tele vagyok öntudattal és egóval. Fogalmam sincs, hogy mit jelentenek ezek a szavak, de biztos igaza van (legalábbis ráhagyom, ha ő ettől boldog).

No de kezdjük az elején. A 3 hónappal ezelőtti dolgokra nem szívesen emlékszem vissza. Elég legyen belőlük annyi, hogy hatalmas fájdalmak között találtak rám, s vittek el egy olyan helyre, ahol totál bebódítottak, de úgy, hogy azt sem tudtam, hol vagyok. Ám mire felébredtem, rendbe rakták a ripityára tört csípőmet és a törött medencecsontomat. Mivel enyhültek a fájdalmak, megbocsájtottam nekik, s bár csupán egyetlen napot töltöttem a rendelőben, már ott elraboltam az engem ápolók szívét.

(Lemaradtál rólam? Semmi gond, ITT PÓTOLHATOD!)

Ez még csak a bemelegítés volt, hiszen utána ideiglenes befogadóhoz kerültem, s úgy döntöttem, az ő szíve is kell nekem. Eleinte rosszul fogtam hozzá a dolgokhoz, mert éjt nappallá téve ordítottam a ketrecben (szerk. megj.: szigorú ketrecnyugalomra volt ítélve hetekig, hogy a törött csontok jól összeforrjanak). Azt mondják, olyan hangos voltam, hogy az ideiglenes mamim szólt a szomszédoknak, hogy nehogy hívják az állatvédőket; nem őrült meg, nem állatot kínoz, csak éppen egy 2 hónapos kölyökkutyát próbál ketrecben rehabilitálni.

Az orvosok nagyon bizakodóak voltak és én beváltottam a reményeiket: 2-3 hét alatt szinte teljesen meggyógyultam és elhagyhattam végre azt a fránya ketrecet!
Gyógyulásomat nem csak ideiglenes befogadóm, hanem kutyák és cicák felügyelték, így volt teljes az összmunka.

A kutyák azóta már lehet, hogy bánják a túlbuzgóságukat, mert amint jobban lettem, rendet is tettem gyorsan közöttük. A ranglétráról hamargyorsan letessékeltem a negyedik helyre Ripityomot (hasonszőrű, rommá tört gazdikereső társam, aki már másfél éve a falka tagja) és énméltóságom elfoglalta a jól megérdemelt harmadik pozíciót a falkában. A másik kettőnek is csak azért hagytam nyugtot, mert ők az ideiglenes mamim saját kutyái, bebetonozott hellyel…..

Ideiglenes mamim szerint állandóan puffogok, pedig én csak jelzem, ha történik valami. Ha netán leesik egy falevél a fáról – ami így ősz tájékán viszonylag sűrűn fordul elő.

A sétáknál – merthogy már annyira jól vagyok, hogy órákig rohangálhatok a szabadban – hamar megmutatkozott a terelő vér az ereimben: új jövevény nem sétálhat csak úgy be közénk, mert én, az összes 5 hónapommal, fogom, és úgy kiterelem a falkából, mint a sicc!

Amúgy azt mondják a kétlábúak, hogy koromhoz képest is nagyon okos vagyok. Figyelek, megyek, ha hívnak, ülök, ha ültetnek. De hát az a minimum, hogy megteszem, amit az ideiglenes mami kér, ha már így gondoskodik rólam, nemde?! Nagyon gyorsan tanulok, és alig várom az újabbnál újabb ukázokat, mert azok nélkül unalmas is lenne a séta. Egy ideig jó csak úgy futkorászni a fűben a többiekkel, de nekem az agyamat is le kell ám fárasztani. Különben csak a marhaságokon fog járni az eszem, az meg ugyebár senkinek nem jó!

Mivel az ideiglenes mamim nem tud buktát sütni (szerk. megj.: buktának azt nevezzük, mikor az ideiglenes gazdi nem bír megválni a védencétől és egy általa sütött lekváros bukta átadása keretében, végül aláírja az örökbeadási szerződést), így végleges gazdit keresek magamnak. Olyat, aki sokat foglalkozik velem, tisztában van egy kölyökkutya felnevelésének nehézségeivel, fel van készülve a veszteségekre, balesetekre és károkra. Aki nem csak addig fog szeretni, amíg kicsi vagyok és cuki, hanem akkor is amikor megnövök, makacsoskodok, szemtelenkedek és akkor is, amikor megöregszem és nem engedi, hogy még egyszer ripityára törhessenek a csontjaim!

Ha bejövök Neked, akkor ne gondolkodj sokat, hívd a 06 30 221 1299 telefonszámot (hétfőtől szombatig 10 és 15 óra között), vagy írj az info@noeallatotthon.hu címre!

Az adatlapomat itt tudod megnézni, sőt ha még hezitálnál, addig is virtuálisan befogadhatsz, biztos ami biztos: ADATLAP - VIRTUÁLIS ÖRÖKBEFOGADÁS!

Ne hagyjatok pártában, puszi, pacsi mindenkinek!
Noémi

Megosztom a Facebookon