Dió ismét hírt ad magáról!
2015.10.19.

Kedves Noés csapat,

következzék Dió (Jagelló Jám) elsô hónapja családban és az én elsô hónapom gazdiként! :) Igen, eltelt 1 hónap, sôt már több is, hol is kezdjem...:)

Dió egy angyal, és nem vagyok elfogult, 2.naptól stabilan pelusozott, nem rágott szét semmit, talán nem is tud ugatni, mert nekünk nem mutatta meg (eddig), végigalussza az éjszakát a helyén! :) Ha már ennyit voltunk lakásban, trükkökkel kezdtük fárasztani és sok játékkal, mindenre fogékony és igen ügyes! Illetve mellénk sodort az élet egy nagyon kedves trénerlányt, aki heti rendszerességgel lát el minket feladatokkal, praktikákkal, tanít minket a helyes kutyanevelésre! :)

Rögtön kiderült, hogy Dió kifejezetten emberbarát, ám 2 hete azt is megtapasztaltuk, hogy mennyire fél a kutyatársaitól/az ugatástól lenn az utcán, illetve mekkora szorgalommal és áldozatos munkával hozza fel a kakit/pisit a pelusra, akár 1óra séta után is (hiszen 3hétig ezért dicsértük odavissza)! :D Ám 1 hete áttörést értünk el ennél a 4,5 hónapos zseniebnél, sok üresjárat után, Eszter (trénerünk) tanácsára, levittük a pelust - igen, az 5.kerület belsejében - és varázsoltunk, drukkoltunk, szagoltattuk, már-már helyette végeztük volna, éjszakára kennelbe tettük és reggel rohantunk lefelé vele, majd megtört a jég és azóta csak lenn kakil és fenn "30 pisibôl csak 25-öt" végez :D Sôôôt, ma a trénerünk 2 kutyájával (Béla és Benedek) játszott!!!, tanult, egyre bátrabb, haverkodósabb, illetve 2 napja vagánykodik a kutyafuttatóban is, póráz nélkül! :)))

Csak sejtéseim voltak, hogy mire vállalkozunk, de ez annál nagyobb, keményebb és mérhetetlenül hálás "feladat", gazdinak lenni valami csodás érzés és felelôsség! Csordultig van a szív, mikor megkaptam az elsô képet, ezzel az üzenettel: "azt hiszem hiányzol neki" - és Diò a papucsomban feküdt, mikor rájöttem, hogy kaptam egy örökös árnyékot, aki a legnagyobb alvásábòl is jön utánam, mikor minden este 1órát "bujcizunk" és alvás közben nyöszörög a nyakamban, mikor megéreztem, hogy én vagyok az, akihez védelemért jön, vagy akit - éppen tegnap - 2db 50kg-os kutyátòl akart megvédeni a morgásával, vagy akire féltékeny, ha gyerek van a kezemben, bár csak távolról sírdogált. Nélküle már semmi sem lenne ugyanolyan, eddig is teljes volt az életünk, de Dióval sokkal színesebb a világ!
Megbundásodott, fogakat vált (egyet sikerült megkaparintani), 3kg helyett már 5-tel büszkélkedhet! Szépen cseperedik, ül-fekszik-kúszik-pörög-marad-jön-pacsizik-keres-hozvisz:) kiegyensúlyozott és sokat tanultam/tanulok magamról/rólunk! :)

Rengeteg vicces/kedves sztorink van biztosan, mint az első fürdetés, vagy az első kakitáncok láttán a pelusra terelés, az első örömök, hogy vmit úgy csinált, ahogy kértük, hogy végre labdázik, futkározik, hogy a hívásomra felkenődik az üvegajtóra, mert nem mérte be, hogy a nyitott részen kellene kifutnia és nem elég az, hogy lát, hogy az első vidéki látogatás után, anyuéknál, 12órát aludt és nem bírtam felkelteni vacsizni! 😄 de nem is szaporítom tovább...íme néhány kép:

A következô bejegyzésem a következô címmel érkezik majd: VÉGRE VÉGLEGES GAZDIK LETTÜNK!!! :)

Üdv nektek és további jó munkát!

Adri








Korábbi beszámoló Dióról!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon