Alumínium pillangóvá válása
2015.08.03.

Kutyáinkkal suttogó önkéntesünk Andi, több paragép "megjavítója" vette végül gondozásába és fogadba be ideiglenesen Alumíniumot.
Beszámolója érdekes, hisz napról-napra nyomon követhetjük Alumínium fejlődését:
1. nap
Itt ülök már egy ideje, és csak azon jár az eszem, mi történhetett vele az alatt a cirka 1 év alatt, amit már megélt. Itt ülök, Csivit az ölembe simulva, Ő pedig... Ha hívom jön, de az utolsó 30 centin meggoldolja magát. Visszafordul. Látszik az arcán a habozás, minden egyes körnél, amit megtesz a kennelben, de végül mindig a másik sarokban köt ki. Onnan figyel, vágyakozva, néha megindulva, aztán megtorpanva. De próbálkozik. Nagyon. Ott van benne a magabiztos, boldog, kiegyensúlyozott kutyalány, csak valami jó mélyre ásta el benne. Ha megfogom, és csak ülünk, az egészen jó, de ha végigsimítok rajta minden porcikáját összehúzva megfeszül. Talán bántották, talán csak sohasem szerették igazán, talán nem is tudja, milyen a boldog kutyaélet, vagy hogy a simogatás jót jelent. Megtanuljuk. Mindent megtanulunk. Megígértem neki.

2. nap
Nemszeretemhétfő van. Pontosabban azt hittem, hogy az van. Úgy indult, mint a többi. Kimásztam az ágyból, Molly pattogott, vinnyogott, lementünk. Csivit kennelből ki, én kennelbe be. Csak leguggoltam a kapuban. Valami megváltozott. Alu nagyon nagyon közel szaladt el előttem, többször is. Aztán leguggoltam, és a nemszeretemhétfő legeslegjobbhétfővé kezdett válni. Ott guggoltam, és a kutya, aki tegnap még pórázon is megtartotta a méter távolságot, beszaladt mellém a sarokba, szinte hozzám is ért, és mikor folytatta a kört, szippantott egyet a karomnál. Hozzám ért az orra. Minden körnél megtette, majd egyszercsak leült mellém. Várt, de mikor megmoccantam, elszaladt. Újrakezdtük. Ott guggoltam újabb hosszú perceket mozdulatlanul, és leült újra. És hozzáértem. Megpróbált elszaladni, de nem volt már annyira határozott a gondolat, és bár végül megtette, előtte ücsörgött ott pár percet, hagyta, hogy simogassam, és már nem akart kiugrani a szíve sem. Majd elszaladt. Pár pillanat, de ez tőle hatalmas lépés. A legeslegcsodásabbhétfő címet adta a mai napnak
Ugye milyen csodás, szívet melengető pillanatok, mintha mi is részesei lehetnénk!
Hajrá Alumínium, kitartás Andi!
Alumínium ettől független gazdira vár, ha esetleg megakadt rajta a szemed, vagy szeretnél vele megismerkedni, esetleg gondolkodsz az örökbefogadásánál írj az info@noeallatotthon.hu
email címre.

További képek róla ITT

Alumínium támogatható virtuális örökbefogadással is: ITT

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon