Lajkó, egy hosszú út vége :(
2014.11.20.
Az egyik legnagyobb katasztrófában ismertük meg 4 évvel ezelőtt. Ő volt az egyik legsúlyosabb sérültje a vörösiszap katasztrófának, mégis szerencsés volt, hiszen kikerült abból a pokolból. A viselkedéséből egyértelműen láttuk, hogy már a katasztrófa előtt sem volt jó élete. Valószínűleg bántották, láncon tartották, nem szerették. Neki a pokol nem a vörös-zuhatag, az Ő pokla ott ért véget. A teste sebei begyógyultak, de a lelke zárva maradt.
Ismét szerencséje lett, Andi vezetésével önkéntesek kezdtek foglalkozni vele. Megtanították újra bízni, hogy az emberi kéz nem csak ütésre szolgál. Majd pedig egy igazi Angyal, Csilla az ideiglenes befogadója lett. A lelke lassan elkezdett gyógyulni, a szíve kinyílni, de a testét újabb betegség gyötörte. Súlyos hólyagkövesség miatt többször műteni kellett. De Ő ezzel is bátran szembenézett és ezt is legyőzte. Az élet rengeteg akadály gördített elé, de ez a szerény kutya csendben, szerényen mindennel megküzdött.
Eddig ... mert a rettegett kórt sajnos már nem tudta legyőzni, a sok megnyert csata után a háborút elvesztette... Lajkó az útja véget ért :(
Amennyire nem becsülték élete első felében, annyi összetört szív maradt most utána. Tudjuk a Szivárványhídon jó helyen van, jó társaságban, ahol önfeledtem, félelmek és betegség nélkül szaladgálhat, mégis borzasztóan fáj...
Csilla, Andi és mindenki akinek része volt Lajkó új életében nagyon köszönjük, köszönjük, hogy szeretettétek, hogy kinyitottátok a lelkét és visszaadtátok a hitét!
Csilla Te voltál a GAZDÁJA, boldogan GAZDIS kutyaként sétált át a Szivárványhídon és csak ez számít!
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.
Megosztom a Facebookon