Megszelidített piranhák :)
2014.11.11.

A kis család immár 1 hete van ideiglenes szüleik gondozásába, akik csodát műveltek gondoskodásukkal, szeretetükkel :)

"Kedves Kata és Mindenki!


Jelentem, jól vagyunk. Mind a négyen. A három Piranha lány és én is, de Csabiról se feledkezzünk meg. Nagyon sok minden történt a héten, de a legfontosabb, hogy még minden ujjam megvan, nem kellett a baleseti ügyeletre sem szaladni harapás miatt. Szóval nagyon jó úton haladunk a szocializáció felé, valamint a kilakoltatás felé.




Egy hét távlatából bátran jelenthetem ki, hogy imádni való mind a három kuty, de még azon dolgozni kell, hogy más is így gondolja. Szerény személyemet gyorsan elfogadták, reggel ébredéskor és hazaérkezésemkor megugatnak (remélem örömükben) és közben egyszerre nyalogatják a kezem.






De szép sorban a fejlődés lépcsőfokai…

(az egyes és többes szám váltott használata nem nyelvtani hiba, hanem abból adódik, hogy Kittyék, Csabi és Mama jelenlétére is másképp reagálnak; a hosszú i-t nem ismeri a gépem, így ha helyesírás ellenőrző felajánlja tudom javítani, egyéb esetben nem)

Az első nap (szombat) csakis arról szólt, hogy egyáltalán elfogadják a jelenlétünket és ne parázzanak annyira, ha elmegyünk mellettük. Megérkezésünket követően kb 1 óra múlva történt az első lépés az idegenben a víz és a kaja irányában és persze a legkisebb a legbátrabb, a kis zsemle (nálunk: Baba) törte az utat a két tesónak. Nyugalmas első éjszaka volt, csak a „szeretetcsomagok” szagára ébredtem fel.







A második nap már egyre több időt töltöttem a dobozuk mellett ülve, így a két zsemle már elkezdett barátkozni, nyitni, illetve érdeklődni. Ennek köszönhetően este ölbe is vehettem őket. A kis tigris (Morgi) már keményebb dió volt, már attól is morgott, ha valamelyik tesót simogattuk, ezért nem is próbálkoztunk.



A harmadik nap (hétfőn) szabadságon voltam, így még egy napot töltettem velük. A nap fénypontja volt, amikor délután a morgó medve is megtört és őt is sikerült megsimogatni, sőt ölbe venni.




A szürke hétköznapok tele aggodalommal teltek, mivel egyre bátrabbak, hangosabbak lettek. Mama (édesanyám) másfél-két óránként megnézte őket, felügyelt rájuk. A játékuk néha olyan hangosra sikeredett, hogy már a szomszédok telefonáltak, hogy menjünk gyorsan haza, mert a kicsivel gond van, nagyon keservesen sir. Nem hiába, lakótelep a javából, „kedves emberekkel”, (persze vannak kivételek is) ezért is lenne nagyon nagy szükség, hogy minél hamarabb szerető gazdihoz kerüljenek. Erről jut eszembe, hogy a méretükből adódóan, lehet, hogy nem is közepes termetűek lesznek, főleg a nagy zsemle (Para).





Pénteken a hét apró, de ezeknek a tüneményeknek annál nagyobb lépéseinek köszönhetően elérkezettnek láttam, hogy megpróbálkozunk a fürdetéssel. A lépcsőházban található Dönci kutyakozmetika már ismeri az összes védencünket és nagy szeretettel fogadnak minket. Igaz ilyen kihívással védenceink esetében még nem volt dolga Verának (gondoltuk mi), de meglepetésünkre, zokszó nélkül, csendben és szintén harapás nélkül tűrték a „nagy-generált” (fürdés, fültisztítás, manikűr/pedikűr).



A hétvége alváskor csendesen, egyébként nagyon hangosan telt. Mit mondjak; nagyon magukra találtak, játszanak, kikövetelik maguknak a kaját, a vitamint és a juti falatot is. Amint meghallják a finomságot rejtő zacsi zörgését, már sprintelnek, és nagy szemekkel türelmetlenül várják.





„Idegen” behatolásakor még hazafutás van a menedéket jelentő dobozba, de onnan azért mindenki tudtára adják, hogy tőlünk illik félni, miközben csóválnak ezerrel.



Összesítve:


Kis zsemle: a legkisebb, a legzsiványabb, a legbátrabb, a legkezdeményezőbb, az orrát mindenben beleütő, a tesóit folyamatosan piszkáló, majd sikítva reklamáló hétördög már jelenleg is kész az álom gazdi napjainak megszépítésére. Minden balhéban benne van, hangja hatalmas és éles, ezt a szomszédok is tanúsíthatják.






Nagy zsemle: a legnagyobb, a legfélősebb, de mégis érdeklődő, aki szinte minden vita résztvevője, hangját ritkán hallató, de akkor nagyon. Ha kell, kiáll a maga igazáért, kihasználva testi fölényét. Simogatni és ölbe venni nem gond, de kapaszkodik rendesen. Idegenektől való félelmének legyőzéséhez még kell egy kis türelem, ha egyedül lenne, sokkal gyorsabb eredményt lehetne elérni.




Tigris csíkos - Orinoco alias, Morgi: nevét kő keményen kiharcolta magának, de lassan már csak megszokásból morog, hisz a farka folyamatosan csóvál, sokszor azt hiszem, hogy kopog valaki. Na, vele már egy kicsit nehezebb, de abszolút nem reménytelen. Hiszen még csak meg se kapott senkit, a játékos harapása is annyira finom, hogy még egy karcolás sincs a kezemen. Egy határozott, de türelmes gazdi még csodákra képes. Imádom a bolyhos bundáját, az egész kis lényét.



„Röviden, tömören” egy hét történése, a teljesség igénye nélkül.

Pár képet mellékelek, hogy legyen miből mazsolázni.

Szép napot mindenkinek !!!!!

Ujvári Anikó"

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon