Ég Veled Zsebibaba!
2014.09.26.

Sajnos megint szomorú hírünk van. Zsebibaba a csíkos kis vadmalac lánykánk is itt hagyott minket. :(

1 napos korában kihűlve, kiszáradva érkezett, alig pislákolt benne az élet. Jó néhány nap, hét eltelt mire kicsit fellélegeztünk és azt tudtuk mondani, hogy az első csatát megnyertük. Nagyon sokan ismertétek,hiszen igazi celeb sztár volt, megjárta az összes tévéstúdiót, újságot és magazint. Miután már nem kellett minden pillanatban az őt nevelő emberi pót-apukájával lenni, a NOÉ játszótéren cseperedett, a gyerekek és a felnőttek legnagyobb örömére. Mindenkivel szívesen játszott, ugrabugrált, döfködött, vidám röfögés és csámcsogás közepette túr-fúrt és fontoskodott. A legnagyobb attrakció a malacfoci volt, mindegy mivel, akár labdával akár salátával, vagy káposztafejjel, de mindig szívesen rúgta, pontosabban túrta a "bőrt".

Néhány héttel ezelőtt csúnya hasmenés kezdődött nála, egyik pillanatról a másikra leesett a lábáról. Vizsgálatok, gyógyszerek, laborvizsgálatok, speciális étrend ... sajnos semmi nem segített. Hol jobban volt, máskor megint csak feküdt, nem evett. Hiába volt korábban Ő a NOÉs állatsimogatók sztárja, az utóbbi rendezvényekre már nem is vittük magunkkal, hogy itthon nyugalomban tudjon gyógyulni, regenerálódni. Minden vizsgálat, gyógyszer és igyekezetünk ellenére végül annyira legyengült, hogy csendben, nyugalomban, pót-apukája kezei között elaludt. Még nem tudjuk feldolgozni, hogy nincs, hogy nem szalad elénk a játszótéren, hogy nem szemtelenkedik, hogy nem üti bele az orrát mindenbe, hogy nem kergeti a kutyákat ... annyira összenőtt velünk az első naptól kezdve, annyian szerették, annyira igazságtalan ez így ... :(

Ég veled Zsebi, a nevedet gyorsan kinőtted, de a szívünkben, az emlékezetünkben örökké az az ici-pici, egy zsebnyi visítós kismalac maradsz, akinek megismertünk. Reméljük boldog vagy már, odaát a Szivárványhídon túl ...

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon