(W)ebnapló 2014 02.17-03.16
2014.04.03.

Tavasz van, ezt már megbeszéltük. A természet ébredezik, csicseregnek a madarak, rügyeznek a fák, a kirándulók és a motorosok is kiszabadultak, egyre több a látogató s a sétáltató hétvégente az Állatotthonban, és hát….valljuk be, mindenkiben dúlnak a hormonok. Ami alapjában véve jó dolog, hisz erről a szól a tavasz. A nagy szerelmekről, a változásról, a Duna-parton andalgásról, és egyéb szuper dolgokról, mindaddig, míg mindez nem házikedvenceink mindennapjait jellemzi. Igen-igen jól gondoljátok, elkezdődött.
Próbáljuk lazán felfogni a dolgot, és az egykoron oly’ kedvelt reklámra apellálva „Apa kezdőiik…apa kezdődiiik!” felkiáltással fogadni, de be kell látnunk, tényleg elkezdődött a kiskutyaszezon.

És ilyenkor minden reggel remegő gyomorral megyünk fel az állatotthonhoz vezető úton, rettegve attól, hogy esetleg egy szeretetcsomag vár minket a kapuban, vagy az út szélén.
Félelmünk, rettegésünk sajnos egyáltalán nem mondható alaptalannak.

Kolléganőnk egyik szerda reggeli kalandja:
„Reggel van, 8 óra múlt néhány perccel, ahogy évek óta mindig kicsit álmosan, de hatalmas lelkesedéssel gurulok az állatotthonhoz vezető úton. Néhány perc és odaérek, várom már Kökény és Mázas, valamint Cony és a többiek üdvözlő hömpölygését. Lassan elgurulok az út szélére kitett kutyaház előtt, ezt mi tettük ki korábban, hogy beszoktassuk az állatotthon elé kidobott, félénk, megfoghatatlan kutyákat... (erről is lenne mit írnom)
Valami felkeltette a figyelmemet, nem illik a tájhoz, az agyam vészjelzéseket küld, valami nem stimmel, nézzek utána.
Visszatolatok és mit látok? Kartondobozban 4 bűbájos, játékos, rettentően fiatal kölyökkutyát.
Az első gondolatom - na persze a legelső az volt, hogy jajjjjjjjjjjjjjjjj de cukik - h ki lehetett az a paraszt (már bocsánat), aki kitette őket???
Néha elgondolkozom azon, vajon ezek az emberek, akik kidobják, magukra hagyják a kutyáikat az állatotthonunkhoz vezető úton, ilyen lelkesedéssel írják be adószámunkat a bevallásukra is?!”

És igen, elkezdődött a sakkozás, az agyalás, hová tegyük? hol van még hely? Óóóó a te lakásodban… jah, nem ott már van valaki. Ó akkor a szo… jah, nem ott is…. Mert ez így történik. A karantén helyeink csurig, és még alig kezdődött el a szezon. A kedves gazdik a mi vállunkra akasztják a terhet, hogy életben tartsuk valamiképp az ő kutyáiknak a kölykeit. Abba bele sem gondolnak, ez mennyi terhet ró ránk. Egy kölyök egy karantén helyet 6 hétig foglal le, hisz ennyi időbe telik, hogy minden szükséges oltáson és féreghajtáson átessen. Igen 6 hét!

A kiskutyák miféleségéről nem sokat tudunk, mindannyian feketék, olyan puli vagy schnauzer keveréknek tűnő, édes kis apróságok, akiket jó nagy hanggal áldott meg az anyatermészet. Feltehetően közepes termetűek lesznek majd. A dobozról, amiben kitették őket, a Zwack családnevet kapták. Neveik pedig: Unicum (egyetlen fiú), Pezsgő, Brandy és Likőr lett.



A Fakó család bekerülésének körülményei nagy port kavartak az állatotthonban. Még a lassan 15 éve itt dolgozó gondozók sem találkoztak ehhez hasonló pofátlansággal. Pedig azért ők ennyi idő alatt láttak már egy’ s mást…
Történetüket itt olvashatjátok: http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=2&cid=1807



Monchichit, a tündéri kis apró fiúcskát a Nagytarcsai úton bandukolva találták, elég valószínű, hogy nem magától került oda. Pihepuha, selymes, gondozást igénylő bundája van. Fenékriszálásban utolérhetetlen.



Malu-t Füzesabony-Maklár között az M3 autópályán találták. Feltehetően ő sem magától került egy autópálya közepére. Szerencsére egy angyal észrevette, és nem hagyta sorsára őt.
Imádnivaló, rosszcsont, plüssmackó :) Kb. 2 hónap körüli fiúcska.



Monster, ez a kis kölyök egyedül csatangolt a 17. kerületben, az M0-ás mellett. A fénykép csalóka, sokkal kisebb, mint ahogy látszik, és a jól fejlett állacska egy igen tekintélyes előreharapást rejt, az arcának egyéb furcsaságairól már ne is említsünk szót ... :)



Ez akárhogy is számoljuk, 11 beérkező kölyökkutya. 11 kölyökkutyának kellett megkezdenünk az oltási programját, és kellett ellátnunk őket mikrochippel, melyek költségei mind, az amúgy is szinte teljesen üres kasszát terhelik. És nagy valószínűséggel lesz köztük olyan, aki az oltási program befejezésén kívül még az ivartalanítást is nálunk fogja megérni. Így történt ez néhány tavalyi kölyökkutyánkkal is. Ők azok, akik lassan fél éve élnek nálunk, és még soha nem tapasztalhatták meg, hogy milyen az, amikor van családjuk. Sajnos szinte kivétel nélkül mind feketék…így egyre inkább az esélytelen kategória felé sodródnak….



Természetesen nem csak kölykök érkeztek az elmúlt időszakban.

Szalamandrát, a fiatal szuka kutyát 2014. február 16-án este találták a XVII. kerületben, a Tesco mögötti erdőrészen. A nyakában bőr nyakörv volt és egy zöld színű pórázt húzott maga után. Sajnos chipje, egyéb azonosítója nem volt, eredeti gazdája pedig nem jelentkezett érte.



Norina, a 10-12 hónap körüli szuka kutya egy hajléktalanhoz csapódott a 17. kerületben 2014. januárjában. Chip nem volt benne. Mivel fogalmunk sincs, hogy mikor és hogy keveredhetett el otthonról, így hiába telt már el több hét, azért kerestük az eredeti gazdáját, de sikertelenül. Az orrán csont alakú rózsaszín folt van, ami nagyon cuki :)
Norina nagyon játékos, barátságos. Az emberektől kicsit tart, de ha látja a jó szándékot, akkor hamar oldódik. Imádja más kutyák társaságát, hatalmasakat rohangál, bohóckodik velük, ezért elsősorban második kutyának ajánljuk. Nagyon szereti a vizet, és a slag alatt pancsolni.





Rozoga (munkanevén Rozi) 11 éves, szürke színű, fajtatiszta malamut szuka kutya, akit korábbi gazdája nem tudott tovább tartani, így bekerült állatotthonunkba.
Rozi nagyon barátságos, nagyon emberszerető, folyamatosan követi az embert, de hajlamos arra, hogy ha magára hagyják, akkor társaságot keressen magának. Ilyenkor elindul a világba, ami nagy veszélyeket rejt magában.
Rozi noha nem fiatal, nagyon mozgékony, így könnyen átmászik az egyszerűbb kerítéseken, ezért biztonságos, magas, mászhatatlan kerítéssel rendelkező gazdijelöltek jelentkezzenek csak.
Rozi jól kijön más kutyákkal, nagyon barátságos velük.



Álmost a X. kerületben találták 2014. február 24-én elfekvő állapotban. A súlya mindössze 6 kg volt, miközben az állatorvos véleménye szerint minimum 15 kg-nak kellene lennie.
Az út szélén feküdt. Annyira legyengült volt és sovány, hogy nem tudott felállni, nem tudott lépni sem. Az infúziónak, gyógyszereknek, melegnek köszönhetően másnap már fel tudott kelni, és totyogott néhány lépést.

Álmos idős, 10 pluszos, ivaros kan kutya. Chipje sajnos nem volt. Több lehetőség is felmerül, hogy miként került ilyen állapotban az utcára, egyik rosszabb, mint a másik. Lehet, hogy öregségére, betegségére kidobták, így kímélték meg magukat a kellemetlenségtől és költségektől, amivel egy idős kutya együtt jár. Az is lehet, hogy valahogy elcsatangolt otthonról és idősen, talán kicsit szenilisen nem talált haza és a bolyongásban kimerülve került ilyen állapotba. De miért nincs chipje???? Annyiszor elmondtuk már, hogy idős kutyába is kell chip, hiszen bármi történhet: elromlik a kapu, a nyitva felejti a szomszéd, betörnek és elkergetik a jószágot, bármi, bármi előfordulhat.
Kerestük az eredeti gazdáját, de eredménytelenül, így Álmos nyugdíjas klubunk új tagja lett. Az egészségügyi állapotának rendeződése után hamar öntudatára ébredt, és elkezdett lelkesen udvarolni a kutyalányoknak. A kora ellenére aktív, mozgékony kutya. Szeret mindig ott lenni, ahol történik valami :)



Pitypang 2007-es születésű keverék szuka kutyus; kedves, jámbor, jóindulatú eb. Eredetileg 2008. október 15-én reggel kötötték ki állatotthonunk kerítéséhez; laminált önéletrajzot és oltási könyvet is mellékeltek hozzá, gondosan levágva róla a tulajdonos nevét.
Pitypang immár második alkalommal került vissza az állatotthonba, így újra gazdit keres... Első alkalommal baba érkezett a családba, ezért nem maradhatott, második alkalommal a család kutyájával nem sikerült a közös nevezőt megtalálni...
Mi sem értjük! Persze vannak más bűnei is, például hullik a szőre és előfordul, hogy megriad ettől-attól, vagy esetleg félénken elhúzza a fejét a simogató kéztől, de olyan is előfordul, hogy amikor a gazdik magukhoz hívták behúzott farokkal ment hozzájuk. Sok van a rovásán ennek a kiskutyának, nem tud 100%-ig megbízni bennünk emberekben, akik többször már cserben hagytuk, nem képes élvezni az élet minden pillanatát, nem tud teljesen túllépni a fiatal kori megpróbáltatásokon.
Pitypang jó kutya és várja most már végleges szerető családját, akik soha többet nem engedik, hogy ez megtörténjen vele.



Sajnos nem csak kutyák, hanem egyéb állatok is érkeztek állatotthonunkba az elmúlt héten.
Egy hétvégén a szokásosnál is apróbb kisjószágot hoztak, hogy segítsünk. A kartondoboz, egy apró vadas színű nyuszikát rejtett. Az ici-pici alig 2 hetes tapsifüles, egy üregi nyúl baba. Bár már szőrös és szilárd táplálékot is fogyaszt, még szopni a is kellene. Azonnal állatorvoshoz küldtük, és a szakértő kezeknek hála már szépen cumizik a kis apróság.



Egy papagáj elhelyezésében kérték a segítségünket. A sokk akkor ért bennünket, amikor megérkezett ez a szerencsétlen kis jószág, az otthonául szolgáló ici-pici kis ketrecben, ismeretlen festékkel kékre festett fejjel, műanyag gyűrűvel a nyakán, eldeformálódott lábujjakkal :((((



Trilla történetét itt olvashatjátok:http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=2&cid=1796

Szerencsére nem csak befelé, hanem kifelé is viszonylag élénk volt a forgalom.

Biscut Krékerhez heteken keresztül jártak ki gazdijelöltjei, mielőtt hazavitték volna. Mivel első kutyájuk, így alaposan körbejárták a témát, kiolvasták az összes létező szakirodalmat, alaposan lemérték a menhelyen lévő kutyaházat, majd megvették az otthonit, és minket is alaposan kifaggattak minden apróságról. Végül elérkezett a várva várt nap, és hazavitték a kis rosszcsontot.
Az első pár napban volt némi riadalom, mert Kréker egy csau-csau keverékhez méltóan a saját feje után ment. És egy ideig nem volt hajlandó enni, de ez már a múlté.
Boldog gazdis életet szőrmók!



Zafírhoz, a Keve család utolsó nálunk lévő tagjához is sokáig kijártak, mielőtt hazavitték volna:



Repce:



Ócsai Fölös:



Calippo:



Róla már otthoni képeket is kaptunk. Már az első éjszaka előjött belőle az a bizonyos „kanapé gén”… :)



Malu nagyon szerencsésnek mondhatja magát. Alig több, mint egy hét menhelyen töltött idő alatt gazdisodott:



Ócsai Oki:



Krepp:



Tyson Tivadar:



Mivel most már érezhetően melegebb van, és a mérföldes dagonya is kezd felszáradni a menhelyen, elkezdtek újra érkezni hozzánk a gyerekcsoportok.
A gyerekek legújabb kedvencei pedig Cupák, Jean és Pierre, a malacok. A három terrorista azonnal ott termett, amint meglátták a gyerkőcöket –meg persze a kezükben lévő finomságokat- és elvegyültek a gyerekcsoportban.









Természetesen mostanában is sok képet kaptunk korábbi védenceinkről.

Kabóca jól kikupálódott, a kép alapján szinte rá sem lehet ismerni:



Pinto Németországban tengeti mindennapjait népes családjában:





Ike is Németországból küldi üdvözletét. Nagyon jól érzi magát a szintén mentett Husky keverék barátnőjével együtt:





Digidagi:





És befejezésképp egy nagyon pozitív történet.

Alit Gyomaendrődön találtuk 2011 nyarán, egy nyaralás alkalmával. Ideiglenes befogadónál töltött néhány hetet, de viszonylag hamar rátalált a szerencse Bálint és Sári képében, és ősszel már gazdihoz is költözött. És hogy hogyan él most? Együtt várja a gazdikkal az érkező kisbabájukat, akik nem rekesztik ki, meg sem fordul a fejükben, hogy vissza kellene adniuk, vagy ki kellene csukniuk az életükből. Ali teljes értékű családtag és az is marad, aki remélhetőleg aktívan segédkezik majd a kicsi felnevelésében, hogy ő is igazi született kutyás lehessen. Gratulálunk Sári és Bálint! További szép és boldog gazdis életet Ali! Reméljük szuper bébicsősz válik belőled!

Közeledik az adóbevallás. Nektek csak egy perc, nekünk a túlélés! Ugye idén sem felejtkeztek meg rólunk?
Noé Állatotthon Alapítvány - Magyarország legnagyobb állatotthona
Adószám: 18169696-1-42

Köszönjük!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon