A szélmalomharc folytatódik...
2014.03.06.

Írhatjuk mi a cuki-muki, megható, vicces, mosolyt vagy könnyeket fakasztó bejegyzéseket, ha közben teljesen leterít minket a szélmalomharc. A szélmalomharc azokkal szemben, akik valamilyen furcsa erkölcsi vonal mentén egy gyors mozdulattal ránk ruházzák a maguk, vagy mások felelőtlenségének gyümölcsét.

Eddig a hajnaloktól rettegtünk, attól, hogy mi vár minket egy-egy sötét éjszaka után az Állatotthon kapujában, dobozban, zacskóban, egyben vagy széttépve. Néha persze előfordult, hogy a NOÉhoz vezető úton a bokorban, a kanyarban ott felejtet valaki egy-két élő, lélegző "ajándékot", de ma olyan dolog történt, amit magunk is alig hiszünk el.

Történt ugyanis, hogy délután, ahogy az egyik érkeztető karanténban lévő kutyához indultunk ellenőrzésre, valami furcsa oda nem illó, sőt mozgó tárgya(ka)t vettünk észre az abban a ketrecben, mely egy speciális kiegészítője az utánfutónknak, ebben szoktuk bemutatni a vadon élő állatainkat, leginkább a rókákat, amikor külső helyszínre kapunk meghívást. Mivel most használaton kívül van, ezért üresen állt, az egyik raktárnak használt konténer előtt, a menhely hátsó részére vezető úton. Mivel hétköznap a hátsó rész nem látogatható, ezért ezen a szakaszon általában nincs ember mozgás, de aki belép a NOÉ Állatotthonba azonnal egy eligazító táblával találja szembe magát, amelyen egyértelműen létszik, hogy mi hol van.



Mint azt a kép alján látható, az iroda a zöld nyíl irányában balra van, a hátsó rész a piros nyíl irányában jobbra. A látogatók könnyedén megtalálják az irodát, már aki akarja. Ma volt "valaki" aki nem akarta. Volt valaki, aki kifigyelte, hogy a napi rutinfeladatok és az éppen aktuális etetés miatt a másik oldal teljesen kihalt és teljes lelki nyugalommal odament ehhez a ketrechez, kibogozta a láncot ami lezárta, behelyezett 4 darab ici-pici kölyökkutyát, visszacsomózta a láncot és mint aki jól végezet a dolgát odébb állt ...

Ott voltunk néhány méterre, szólhatott volna, kérdezhetett volna, de nem ... Teljes lelki nyugalommal bejött, nem kérdezett, önkiszolgált és elment ... Az egy pillanatig sem érdekelte, hogy ezt a négy oltatlan, fejletlen immunrendszerű babát betuszkolta egy nem megfelelően fertőtlenített ketrecbe, hogy letette a sterilnek éppen nem mondható menhely földjére. Az sem érdekelte, hogy van-e helyünk, lehetőségünk, pénzünk, emberünk befogadni, ellátni őket. De biztosan jól alszik ma, hiszen behozta őket egy állatotthonba, nem agyoncsapta, kidobta, útszélére tette. Ő biztosan jól alszik ... mi sajnos nem, mert FELELŐSEN NEM TUDUNK MIT KEZDENI VELÜK!!!! Nincs már több ketrec, nincs már több zúg, nincs már több lehetőség. Ez nem felelős döntés, ez a felelősség átruházása, és nem, továbbra sincsenek gumiból a falak, továbbra sincs varázsvesszőnk ami megóvja a fertőzésektől a kicsiket és leginkább nincs feneketlen pénztárcánk!!!!!! ...

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon