Pempő is lehet ajándék :)
2014.02.03.
"Sziasztok Noésok!
Pempő jelentkezik. Bocs, hogy csak most írok, de rengeteg dolgom volt azóta, hogy beköltöztem a gazdikhoz.
Először is át kellett rendeznem a kertet, hogy sokkal otthonosabb legyen. A kerítés mentén ösvényeket tapostam ki és mindenhova sok kis lyukat ástam, na nem olyan mélyeket, éppen csak akkorákat amikben a gazdik bokája pont kimegy. A sziklakertet is átalakítottam, a kövirózsákat széthordtam, hogy legyen belőle mindenhol. Sajnos a gazdiknak van egy kis ízlésficama, ezért néha próbálkoznak visszaállítani az eredeti állapotot. Olyankor le is szidnak, ami egy kicsit félelmetes, de aztán mindig meglágyul a szívük. Nem olyan szigorúak ám a gazdik és rájöttem, hogy félni sem kell tőlük annyira, így a felszabadult energiáimat egyéb tevékenységekre fordíthatom, például a kíváncsiskodásra. Minden lében kanál, kotnyeles vagyok, mindenbe beleütöm a nagy, hosszú orrom. Az érdekes dolgokat pedig szeretem elcsenni és megrágni.
A kertrendezés mellett sokat játszom Deni barátommal, ami a gazdik szerint nagyon jót tesz neki, mert nélkülem ellustulna. A házat is együtt őrizzük, hozzánk biztos nem jön be senki, mert nekem van a legnagyobb hangom az utcában és én tudok a legügyesebben a fa mögé bújva ugatni ha valaki jön hozzánk. Soha nem unatkozunk, mindig találunk valamit, amivel elütjük az időt. Egyszer például azzal ment el a nap, hogy a gazdik által egész nyáron szárított barackmagot megtörjük és kiegyük belőle azt a finom részt. De azért nekik is hagytunk egy-két szemet a széttört héj között a földön.
A legkedvesebb elfoglaltságom azonban a séta. Igen, jól hallottátok, pórázon sétálok, sőt meglátom a pórázt és kibújok a bőrömből örömömben. Séta közben minden szagot azonnal egyszerre kell felszippantani és ez csak úgy megy, ha szaladok. A gazdi szokott velem futni, ami az elején nagyon félelmetes volt, de mára már megszoktam, hogy mellettem trappol. Nagyon gyors és fáradhatatlan vagyok és minden erőfeszítése ellenére a gazdi nem tudja tartani velem az iramot a két kurta lábával, ezért a Jézuska hozott nekem (vagy szerintem inkább a gazdiknak) egy engedős pórázt. Ez aztán az igazi boldogság, olyan mintha teljesen szabad lennék.
A hosszú tevékeny napok után minden este bent pihenünk a nappaliban. Először nem tudtam, hogy nekem is be lehet- e feküdni abba a kutyaágyba, amiben Deni mindig olyan jókat szundikál. De mivel annyira kényelmesnek tűnt, olyan hívogató volt, hát kipróbáltam én is. Nagyon bevált, azóta mindig ebben lazítok és Deni egyáltalán nem bánja ha kiszorul. Néha megpróbálja magát visszacsempészni, de én mindig odakucorodom mellé, rámászom és úgy alszunk. Nagyon szeret engem, a gazdik szerint mindent elnéz nekem. Biztos ezért kapott egy másik kutyaágyat a Jézuskától.
Szóval köszi a korábbi albérletet de úgy döntöttem hogy végleg maradok. Nagyon bevált a kecó. De azért még találkozunk, majd meglátogatlak titeket és a vaddisznó barátomat is. Addig is küldök magamról néhány fotót és videót.
Nyálas puszi
Pempő"
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.
Megosztom a Facebookon