(W)ebnapló 2014/ 1-2.hét
2014.01.20.

A rendszeres (W)ebnapló olvasóknak bizonyára feltűnt, hogy egy „kisebbecske” kihagyás volt megfigyelhető olvasmányuk megjelenésében. Ennek legfőbb oka az, hogy egyrészt nem könnyű folyamatosan naprakésznek lenni a fél menhely életével kapcsolatban, illetve akik folyamatosan azok, azoknak általában milliónyi más dolguk is akad. Másrészről pedig ez egy nehéz szakma. Foglaljuk össze mi történt, hogyan történt, miért történt, mindeközben az írás legyen olvasmányos, hogy ne bukjon a homlokotok az 5. sor után a klaviatúrára. Éppen ezért arra gondoltunk, hogy új módszert vetünk be. A (W)ebnaplókat ezentúl ketten írjuk. Egyikünk lesz a napra kész, másikunk pedig az, aki minimális írói vénával is megáldattatott.



Új év, új rendszer, új próbálkozás arra, hogy rendszeresen olvashassátok tollas, szőrös, csupasz és pikkelyes lakóink mindennapjainak történéseit, így hát most meg sem kísérelnénk összefoglalni a kimaradt időszakot. Inkább az új évre, azon belül is az első két hétre összpontosítanánk, hiszen a szilveszteri petárdázásoknak köszönhetően, már ez a két hét is igen csak eseménydúsan telt. Sajnos mi nem bántuk volna, ha a változatosság kedvéért idén nem így történik…

Az év első beérkezője Saci (Maki), egy fiatal, sárga ivartalanított szuka volt, aki szerencsére rendelkezett mikrochippel, és még aznap hazakerülhetett gazdájához. Mint kiderült, nem ez volt az első kóborló körútja, hiszen a 2m magas kerítést úgy ugorja át, mintha ott sem lenne. A gazdik ígéretet tettek, hogy szökésbiztossá teszik a kerítést.
Második számú beérkezőnk egy fiatal, tacskókeverék szuka volt, Nari. Mikrochipet sajnos nem találtunk benne, eredeti gazdája mind a mai napig nem jelentkezett érte. Narit nagyon megviselték a történtek, bekerülése után nem sokkal ráadásul tüzelni is kezdett. Legalábbis először azt hittük, az állatorvosnál azonban kiderült, hogy nem hogy nem tüzel, sőt… Félidős vemhes volt, de a stressz és megrázkódtatások hatására elkezdődött nála a vetélés. . Életmentő műtéten esett át, és pár nap múlva már lényegesen jobb fizikai, azonban csak minimálisan jobb lelkiállapotban ideiglenes befogadóhoz költözhetett. Jelenleg a mi orrunk buktaillatot érez, és nem csak azért, mert szeretjük a lekváros buktát (is)! :)



A harmadik befutó Hope volt, a papillion jellegű fiatal szuka. Mikrochip sajnos nem volt benne. Megtalálásakor jobb mellső lábát nem terhelte, és a hasán egy hatalmas sérv volt. Azonnali műtétre volt szüksége. Gazdája nem túl meglepő módon nem jelentkezett érte, hiszen akkor magyarázatot kellett volna adnia arra, hogy miért van szerencsétlen kiskutya ilyen állapotban.



Fenyőt, a 3 hónap körüli édes, pihe-puha fekete szőrgombócot a XVII. kerületben találták. Chip nem volt benne, és gazdája mindeddig nem jelentkezett érte. Talán ő is egy idejekorán megunt karácsonyi ajándék lehetett?!



A kiskutyáknak általában babaszaguk van. Aki szagolgatott már kiskutyát, az tudja, hogy ez milyen isteni illat. Nos, 2014 első babakutyájának nem babaszaga, hanem öblítő illata volt, így a Silan név úgy adta magát.
A kedves volt „gazdi” bizonyára úgy gondolta, hogy úgy szabadulhat meg legkönnyebben mind a kiskutyától, mind a vele járó felelősségtől, hogy Monoron bedobja egy kertes ház udvarába.
A kerttulajdonos nem tudta megtartani az apróságot saját kutyája miatt, így behozta a NOÉ Állatotthonba.
Szerencsére Silan nem sok időt töltött el nálunk, mert rekord idő alatt rátalált az álomgazdi. Természetesen oltási és ivartalanítási kötelezettséget vállalva!



Benjámint, a fiatal németjuhász kan kutyát az M0-ról szedték le állatbarátok, Pécel közelében. Nyakörve volt, de chipje nem.
Szerencsére a Facebook megosztásoknak köszönhetően eredeti gazdája eljött érte, és immár chipes és oltott kutyaként térhetett haza.



Sajnos balesetes kutya is jutott az év első hetére. Egy idős kan kutya, akit autó gázolt el pénteken (2014.01.03.) Csepel határában. Chip, egyedi azonosító nem volt benne. Gyakorlatilag mind a két hátsó lábának csontjai szétrobbantak, de sajnos a műthető állapotig el sem jutottunk ...
Nem tudjuk, hogy a petárdázások miatt volt az utcán és rémületében került az autó kereke alá, vagy már régebben kóborolt. Minden esetre az, hogy se chip, se egyedi azonosító, óriási daganat a lábán és idősen egyedül az utcán ... sajnos nem egy felelős gazda kutyája volt Ő.
Nem tudjuk a neved, hogy honnan jöttél, hova tartottál, hogy boldog életed volt-e, mást nem tehettünk érted, mint, hogy az utolsó napokban megpróbáltuk könnyebbé tenni az életedet ... mi nem felejtünk el, légy boldog odaát, látszik, hogy gyönyörű kutya voltál.



Borsikát 2013. december 31-én találták a X. kerület, Borsika utcában. Minden bizonnyal ő is egyike a petárdás kutyáknak, akik a tűzijátéktól szaladtak világgá. Chip, nyakörv vagy bármilyen egyedi azonosító nem volt rajta.
Nem az a mindenkivel elsőre összebarátkozós típus, az első pár napban minden a ketrece előtt elhaladó látogatónak kivillantotta gyönyörű mosolyát, jelezve, hogy jelenleg nincs haverfelvétel. Néhány kitartó gondozónak és önkéntesnek azonban, akik nem hagyták annyiba a dolgot, és hajlandók voltak egy-egy plüssállattal benyúlni hozzá, máris volt hely a haverlistán.. Ő igazából nem vágyik másra, minthogy ölben legyen, és ha megbizonyosodik róla, hogy az ember jó szándékkal jön, akkor néhány nap múlva feladja a vicsorgást és onnantól az illető fel van véve a teljes munkaidőt igénylő Best Friend pozícióba! Ez persze kötelezettségekkel is jár: a BF-ek dolga, hogy minden adandó alkalommal ölbe vegyék őt.



Jakabot, a kicsit már őszülő vizsla kant a XVII. kerületben a Zrínyi utca-Péceli út kereszteződésében találták. Chip volt benne, de sajnos nem volt regisztrálva. Szerencsére Facebook felhívásunknak köszönhetően jelentkezett érte a gazdája, és már regisztrált chippel mehetett haza.
Néhány nap múlva meglepetésünkre egy vizsla tűnt fel a Noé kapujában, aki mintha oda tartozott volna bandázott a menhelyi kutyákkal. Miután lefüleltük és felismertük, kíváncsian hívtuk a gazdit, hogy hogyan is került hozzánk ismét Jakab. Gazdája már órák óta kereste őt, miután ismét kiszökött a kertből. Megígérte, hogy mostantól jobban figyel rá, és meghiúsítja a szökési kísérleteket.
Mi örülünk, ha a kutyák jól érzik magukat nálunk, de azért jobb lenne, ha Jakabot nem látnánk többször megjelenni nálunk, hiszen a hozzánk vezető úton hatalmas veszély leselkedik rá az autók között.



A Katedra családot három, kb. 10 hetes kölyökkutya alkotja, név szerint Matek, Fizika és Kémia. A hölgyeket január 8-án dobták be a XVII. kerületi, Kép utcai iskola udvarába.
http://www.noeallatotthon.hu/gallery/pics4/midi/katedra.jpg
A képen látható bischon Mia, legalábbis a chipregisztrációs adatok alapján így hívják. 2014.01.08-án találták a 17. kerületben, a Péceli úton. 2006. decemberi születésű szuka kutyus. Chipezett, azonban a regisztrációs adatok alapján a tulajdonos nem elérhető.



Ezt a sérült tengerimalacot egy fiatal hölgy: a XVIII. kerületben találta - szemétszedés közben. Elképzelésünk sem volt, hogyan kerülhetett oda, mi okozhatta a sérüléseit. Ő azonban feltételezhető fájdalmai ellenére is barátságos volt, nyugodtan tűrte, hogy jobban megvizsgálgassuk. A képek önmagukért beszélnek: szőrhiányos, elhanyagolt tengerimalac, ismeretlen természetű sérülésekkel. Azonnal állatorvoshoz vittük, ahonnan később beszámolót is kaptunk róla Dr. Papp Georginától:
„Egyenlőre megvan és szépen eszik. Szénát alig, de a tápot elég nagy mennyiségben. A duzzanat egy kiterjedt vizenyő rajta. A további dolgokat a laborleletei alapján fogjuk tudni mi is. Mind a négy lábán kiterjedt talpfekély van. A teljes teste sebekkel és hegekkel tarkított. Kórosan sovány, mindkét szemén masszív kötőhártya gyulladás és szemhéj gyulladás látható. A körmei közül az egyik 1,5cm hosszú volt, a többi csak "kicsit". Egyébként rém kedves, hálás és kommunikatív. Csak a kiterjedt bőrgyulladástól piszok büdös szegény. A Robinson nevet kapta…”



És végül, de nem utolsó sorban, egy különleges beköltözőt szeretnénk bemutatni nektek. Ő nem más, mint Pinkerton, a 17 éves törpemalac kan (illetve már csak volt kan).
Pinkerton korábban családi kedvenc volt, majd miután ráuntak úgy döntöttek, hogy megeszik (?), ekkor egy jó tündér megmentette és biztonságba helyezte egy tanyán, ahonnan most sajnos mennie kellett.



Ennyit a bekerülőkről, szinte végtelen hosszúnak tűnik a lista, és mindeközben az örökbefogadási kedv régen nem látott mélyponton van már egy ideje. Azért az év elejére jutott néhány szerencsés, persze főleg a kölyökkutyák közül.
Gazdihoz költöztek egyelőre csak ideiglenes befogadási szerződéssel, amíg megtörténik az ivartalanítás: Celia, Futó Fokos, Futó Filc, Bamba Böszme

Pita:



És egy igazi csoda: Balázs, a nem éppen fiatal puli keverék, gazdasági udvarunk oszlopos tagja is melegben tölti már a tél hátralévő részét! Egy kedves család már egy ideje kijárt hozzá, minden hétvégén elvitték sétálni, de amikor megtudták, hogy más is ugyanezt teszi, úgy döntöttek, hogy ez a helyzet tűrhetetlen és azonnal lépniük kell: szombaton aláírták Balázs örökbefogadási szerződését.
Balázs első útja a gazdikkal a fürdőszobába vezetett, megkísérelték lemosni Balázsról a gazdasági udvar porát. Íme az eredmény: egy (majdnem) fehér Balázs!





Sok boldogságot, Balázs!

Kaptunk képeket korábbi védencünkről, a toltál esélytelen kategóriába tartozó (fekete, idős keverék) Gyomáról, aki Németországban tengeti mindennapjait néhány kutyatársával egyetemben. Láthatóan éppen második gyerekkorát éli:









Illetve Íjász Pepe is bejelentkezett, Boldog Új Évet Kívánni:



Sajnos rossz hír is jutott az év elejére. Bandi itt hagyott minket.
Kis híján 6 éve, hogy a NOÉ lakója volt. Bandit mindenki szerette, mert szép volt, mert aranyos volt, mert bújós volt, mert kedves volt. Ha bementünk hozzá csak úgy szórta a sármőr mosolyokat és senki nem jöhetett ki tőle anélkül, hogy ki ne vitte volna sétálni.
A látogatók, örökbefogadók szeme is meg-megakadt a gyönyörű kutyán, de mindenkit elriasztott, hogy Bandi kapun kisurranó, kerítésen ugró - mászó, szökős kutya volt. Pedig biztosak voltunk benne, hogy ez a kedves, jó kutya lakásban tökéletesen megállta volna a helyét. Sajnos ez már sosem fog kiderülni ... 6 év alatt senki nem vállalta ... és Ő csendben elment ... délután még jóízűen evett, ugrált, játszott ahogy szokott ... reggel már csak élettelen kis testét találtuk meg.
Sajnáljuk, hogy mi csak szeretetet tudtunk Neked adni, egy igazi saját gazdát, családot nem. Mindig velünk maradsz, mindig látni fogjuk szép mosolyodat, légy boldog a Szivárványhídon túl, ott biztosan valaki csakis Rád vár!



Rátok pedig várnak velünk maradt védenceink. Nem csak az örökbefogadókra, a sétáltatókra is! Mostanában nem csak az örökbefogadási, de a sétáltatási kedv is kedves brekegő barátaink szebbik fele alatt helyezkedik el, pedig védenceink hétről hétre várják, hogy megérkezzetek, és az egész menhely a pórázak karabínereinek csattogásától legyen hangos. Mindig izgatottan várják a hétvégét, mert ilyenkor kiszabadulhatnak kicsit onnan, ahol a hét fennmaradó 6 napját töltik, és szaglászhatnak kicsit a menhely mögötti úton, a bozótokban, illetve bezsebelhetik jól megérdemelt simogatás és jutifalat adagjukat. Vannak kutyáink minden kategória számára. Ha kezdő vagy, számodra biztosítunk lassabb, megfontoltabb, nyugodtabb, esetlegesen „régebbi tipusú” sétapartnert. A kissé tapasztaltabbak számára ajánlani tudunk normál sebességű, kevésbé megfontolt, de azért nem ész és tervezett irány nélküli egyedeket. Illetve a haladóknak biztosítunk Hardcore szekciót is. Hogy náluk mire kell számítani? Az legyen meglepetés. Legyél bevállalós, gyere sétáltatni és védenceink arcán kívül erre is fény derül majd. :)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon