Búcsú Diortól
2013.08.21.

Dior ...
Amikor először belenéztem a mosolygós szemeibe, csak arra tudtam gondolni, én ezt a kutyát megmentem és talpra állítom ... nem érdekelt senki és semmi, csak az élettel teli csillogó szemeit láttam, a rajongást, az élni akarást, a küzdést és a soha el nem múló mosolyt.

És Ő segített, küzdött, szeretet és mindenkit elvarázsolt aki volt olyan szerencsés, hogy találkozhatott vele. Tudtuk nem lesz egyszerű, tudtuk nem lesz rövid, hónapok, esetleg évek kellenek majd, de a segítségetekkel belevágtunk: műtét, akupunktúra, fizioterápia. És Ő ezerszeresen meghálált minden pillanatot, minden simogatást, minden törődést - küzdött, gyógyult, fejlődött. Megtette az első lépéseket, száguldozott speciális kocsijában és közben mosolygott, mosolygott, mosolygott ...

Az élet furcsa és érthetetlen, fájdalmas fintora, hogy a cserbenhagyásos autóbalesetben megsérült gerincének mesébe illő gyógyulása egyszerre lett a végzete is. A gyógyulás segítette újraéledni a bénult lábait, de meggátolta a vizeletürítést. Az elmúlt hetekben mindent megpróbáltunk, de sajnos semmi nem hozott eredményt, Diort át kellett engednünk a szivárványhídon.

6 hónapot volt velünk, 6 hónapig küzdött és harcolt és bárhogy is alakult, azt mondom igenis megérte - hiszen boldog volt, Eszterben az ideiglenes anyukájában megtalálta álmai GAZDÁJÁT, akiért képes volt a lehetetlenre is. Mindenkinek köszönjük aki hozzájárult az elmúlt 6 hónap boldogságához akár a legapróbb dologgal, de leginkább Eszternek - Te voltál neki a Minden, aki megmutatta, hogy milyen a boldog élet. Köszönjük!!!!!
Megkértem Esztert, had búcsúzzunk el Diortól az Ő szavaival:

Drága Édes Kicsi Dior!
Most búcsúztunk el, de Te már most ANNYIRA NAGYON HIÁNYZOL!!!!!!
Szeretném megköszönni Neked az elmúlt hat hónapot és hogy engem választottál!! Azt, hogy mennyire szerettük egymást, nem is kell mondanom, mert azt mind a ketten éreztük, már az első találkozásunkkor. Még akkor nem tudtuk, hogy nálam, velem fogsz majd élni hamarosan, de a kapocs már akkor kialakult, ott amikor a tappancsodat beletetted a tenyerembe!



Azt viszont soha nem mondtam el Neked, hogy amikor először hazajöttünk, és én letettelek a kis szobácskádba, és Te belenéztél a tükrön keresztül a szemembe kettőt vakkantva, jelezve, hogy tudod, itthon vagyunk, akkor, abban a pillanatban, nem csak Te kerültél haza, hanem az én lakásom sem csak egy lakás volt mint addig, hanem Veled együtt már az otthonom!



Rengeteg mindenen mentünk mi ketten keresztül ebben az elmúlt hat hónapban... Amikor megismertelek, csak feküdtél tehetetlenül, még azt sem igazán engedted, hogy egyik oldaladról a másikra fordítgassalak. Aztán szépen lassan elkezdtél felépülgetni, hagytad az oldalváltásokat, tűrted hősiesen a reggeli és esti masszázsokat, majd odáig is eljutottunk, hogy kifejezetten élvezted már őket! Jártunk rendszeresen Évihez akupunktúrára, Dórihoz fizioterápiára, a rendelőbe pedig különböző vizsgálatokra. IMÁDTAM, ahogy minden utat végigbeszéltél! Úgy szerettem volna megérteni miről is mesélsz megállás nélkül az ablakon keresztül, a mellettünk elhaladó autóknak, buszoknak, gyalogosoknak, bicikliseknek, motorosoknak, és persze legfőképpen az arra sétaló kutyusoknak. Azt is IMÁDTAM, amikor tudtad, hogy megyünk valahova, lehetett az kezelés vagy séta, és boldogságosan, hatalmas mosollyal helyezkedtél abba a pózba, amiből az induláshoz mindig az ölembe vettelek. Annyi mindent IMÁDTAM még Veled kapcsolatban, és annyi mindent szeretnék még megköszönni és elmondani Neked, de nem tudok még minden bennem élő érzést szavakba önteni, és persze rengeteg az olyan érzés, amit nem is lehet szavakkal visszaadni... De hiszem, hogy Te tudtad, érezted mindig mennyire sokat jelentesz nekem!!!

Annyira remélem és kívánom, hogy még ebben az életben találkozzunk ismét! Kérlek, kicsi lélek, bármilyen testben is térsz vissza, keress meg! A viszontlátásig jó utat kicsi lány! Nagyon várunk vissza!!!
NAGYON SZERETÜNK ÉS KIMONDHATATLANUL HIÁNYZOL NEKÜNK!!!!

A Te kis családod: Gordon & Eszter

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon