Ivartalanítás – avagy megölni vagy megelőzni?
2013.05.14.

Alig pár napos babák érkeznek az állatotthonba. Valaki kitette őket a Gubacsi hídnál lévő áruház parkolójába, egy papírdobozban. Minden bizonnyal a biztos halált szánva nekik, hisz ennyi idősen, egyedül, a tűző napon, túlélési esélyük egyenlő a nullával. Nekik azonban mégiscsak szerencséjük volt. Állatszerető emberek rájuk találtak, felnyalábolták őket és beviharzottak velük hozzánk.
Jelenleg Tatabányán cseperednek, egy szuper pótmama közreműködésével. Ők lettek a Gubacsi - Fazekas család…
Nekik, szerencséjük volt, nem úgy, mint egy héttel utánuk érkező sorstársaiknak...





Egy, szintén hat pici babából álló almot valaki egy szelektív hulladékgyűjtőbe dobott, biztos, ami biztos alapon, egy vízzel teli zacskóban… A megtalálók séta közben lettek figyelmesek a keserves sírdogálásra, és azonnal cselekedtek, felnyittatták a kuka tetejét és elkezdték keresni a hangok forrását. Mondanom sem kell, a látvány őket is sokként érte. Két baba még élt, négyen már halottak voltak. Zokogva, kétségbeesve érkeztek meg hozzánk, mi pedig természetesen azonnal segítettünk. A gyors segítség és a Futrinka Eyesülettől kapott vizslamama ellenére – aki tündérként első másodperctől kezdve gondozta, óvta a piciket- egy pici feladta… Sajnáljuk, hogy ilyen rövidke élet alatt, ennyit kellett szenvedniük. Sajnáljuk, hogy félniük kellett, hogy fájdalmat okoztak nekik… Sajnáljuk, hogy nem tudtuk bebizonyítani nekik, hogy nem minden ember rossz, sajnáljuk, hogy nem ugrabugrálhattak boldogan, nem rágcsálhattak botokat, nem lophattak zoknit… Sajnáljuk… hogy nem sikerült!







Azonban éppen hogy felfogtuk a pici halálát, máris érkezett 4 másik. Őket a Segítő Angyalok osztották meg facebookon, pótmamát kerestek nekik, mi pedig úgy gondoltuk, Inda elég tejjel és szeretettel rendelkezik 5 pici számára is.
A kicsik halála miatt pedig, MI érezzük a bánatot, a csalódottságot, a mi könnyeink csordulnak ki értük… és mi van azokkal, akik ezt tették? Vélhetően mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül élik életüket, boldogan, mit sem törődve azzal, hogy életeknek vetettek véget. Számunkra pedig továbbra is felfoghatatlan, hogy képes valaki ilyesmire, hogy nem gondol bele abba, hogy azok a picik mit élhetnek át… felfoghatatlan, hogy létezhetnek ilyen emberek.



Ami a legelkeserítőbb, és egyben akkor rá is térnék mondandóm lényegére, hogy ezek az emberek ezt vélhetően évről évre megteszik, hisz egy kutya - mint tudjuk - nem egyszer ellik életében, sőt… évente ellik minimum egyszer, ha fedezik. Ne menjünk bele a számolgatásba, hogy akkor ez hány kioltott életet vagy felesleges szaporulatot jelent, akik végül az utcán vagy a menhelyeken kötnek ki.
Pedig a felesleges szaporulatok és gyilkosságok elkerülésére nagyon egyszerű a megoldás: IVARTALANÍTÁS.

Sokféle kifogást hallunk napról napra, amit a gazdák felhoznak az ivartalanítás ellen, mint például:

„Túl drága.”
„Ááá, az én kutyám nem olyan, nem érintkezik más kutyával vagy figyelek rá.”
„Azt mondta az állatorvos, hogy egyszer minimum ellenie kell.”
„Felesleges macera, majd elajándékozzuk őket.”
„Túl kockázatos, féltem a Bodrit.”

És ez csak néhány olyan példa, amiket a leggyakrabban hallunk.

Ezekre a kifogásokra pedig van megoldás. /De hát ezért is csak kifogások nem igaz? - a szerk. /

Aki drágának találja az ivartalanítást, kereshet akciókat, megegyezhet az állatorvosával részletfizetésben. Illetve ha utánaszámolunk, mennyibe kerül a kölykök felnevelése, oltása, azoknak a dolgoknak a pótlása, melyeket szétszednek, szétrágnak, már nem is tűnik olyan horrorisztikus összegnek ez a mára már rutin beavatkozásnak számító műtét. Ismétlem, szinte már rutin. A felelős gazdák, menhelyek, állatvédők évente több ezer kutyát ivartalaníttatnak, tehát nem kell félni attól, hogy Bodrika belehalhat a műtétbe. Keressünk egy olyan orvost, akire nyugodt szívvel rá mernénk bízni a kedvencünket, és higgyük el, nem lesz baja. Sokkal nagyobb az esély arra, hogy ellés közben akadnak komplikációk, és belehal a mama vagy a kölykök. Ezért sem ésszerű kockáztatni, és hagyni, hogy a kutyánk életében legalább egyszer szüljön, illetve ez alapjában véve is egy teljesen eszement tévhit. Nem lesz semmiféle baja, ha nem szül, mint ahogyan nekünk, embereknek sem.

Ahhoz pedig, hogy „majd vigyázok rá”, nem is tudom, hogy akarok – e hozzáfűzni bármit is. Miért gondoljuk úgy, hogy nem hibázhatunk? És utána miért érezzük úgy, hogy jogunk van életeknek véget vetni? Az esetek többségében a gazdi mégsem figyelt a kedvencére, és megtörtént a baj. Akkor pedig mi következik? Kukában, utcán kötnek ki, jobb esetben próbálják őket bejuttatni egy menhelyre, ami amúgy is 200 % -on működik – és most nem csak rólunk beszélek- vagy megpróbálják őket örökbeadni, ivartalanítás nélkül, már 6 -8 hetesen, oltatlanul, aminek az a vége, hogy a pici vagy meghal, vagy a gazdik őt sem ivartalanítják és beszáll szegény pára a körforgásba… ő is világra hoz pár porontyot, és folytatódik a dolog a végtelenségig.

A felelős állattartás mindezek megakadályozásával jár. Egy felelős gazdi tisztában van azzal, mennyi kóbor kutya van napjainkban Magyarországon és azzal is, hogy a kutyák tenyésztése a tenyésztők dolga, akik megfelelő ismerettel rendelkeznek. Egy felelős gazdi tisztában van azzal is, hogy Bodrika és Buksika kölykének mentalitása és habitusa úgysem hasonlítana szülei e tulajdonságaihoz. És tisztában van azzal is, hogy az ivartalanítás egy felelős gazdi gondos döntése!

A cikk befejezését követően kértek tőlünk segítséget újabb 6 kutyus elhelyezésében... sajnos 1 kölyök már nem érhette meg a segítséget, gondos ápolás ellenére meghalt. A történet náluk is szokványos, nem kívánt nász eredményeként, nem kívánt szaporulatként látták meg a napvilágot, amely rányomta a bélyegét születésükre és sorsukra. A kis csomagot tartalmazó zsákot egyszerűen az út szélére dobták, ahogy azt a szeméttel szokás jó magyar ember módjára (tisztelet a kivételnek)! A kicsik állapota kritikus!
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a múlt héten talált és a NOÉ Minimenhely részlegéhez került Mamzli basset szuka kutyánk emlőiből ömlik a tej ... hogy az ő picinyeivel mi lehet, sajnos nem tudjuk, a "gazdája" nem jelentkezett érte ... a picik utolsó esélyként a Mamzlihoz kerültek, aki azonnal gondjaiba vette a kis apróságokat.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon