A vadmacskák védelmében!
2012.12.10.

A vadmacskákkal kapcsolatban rengeteg hiedelem él az emberekben. A legtöbben nem is tudják, hogy vadmacska néven nem az elvadult házicicákról beszélünk, éppen ellenkezőleg, az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) a házikedvenceink őse.

Mit is lehet tudni ezekről az állatokról? Nem hiszem, hogy sokakat meglep a hír, hogy a vadmacska erdei ragadozó. A sűrű, jó takarást biztosító erdőket, bozótosokat kedveli, ahol ritkán zavarja meg nyugalmát az ember. A telepített aljnövényzettől mentes erdőket viszont elkerüli, hiszen ott nincsen olyan búvóhely, amely elrejtené a nappali pihenési időszakban. A vadmacska ugyanis éjszakai állat, éjjel indul vadászni, ekkor cserkészi be zsákmányát. Általában kisebb rágcsálókkal táplálkozik, de szereti még az üregi nyulat is, főleg a fiatal példányokat ejti el sikeresen. Ritkán ugyan, de már megfigyelték, hogy az egyes egyedek hajlandóak a dögöket is elfogyasztani, általában azonban a friss prédát előnyben részesítik. A mezőgazdasági területeket illetve a lakott területeket rendszerint elkerüli, ez alól csak a szaporodási időszak kivétel, amikor a hímek a tanyákat is meglátogatják, ha ott nőstény házimacska él. A megfigyelések alapján azonban ez csak akkor esik meg, ha az erdőben élő állomány ritka, vagyis túl kevés a kandúrok számára elérhető nőstény vadmacska. A szaporodási időszak januárra tehető, a kölykök pedig április-május környékén születnek. A gondos macska mama a fészkét faodvakba vagy sziklaüregekbe rejti, és itt hozza világra utódait. A picik igen gyorsan cseperednek, 3 hónaposan már követik anyjukat vadászni, és igyekeznek megtanulni tőle, miként lehet megfogni a zsákmányállatokat. A családi kötelékek legkésőbb 6 hónapos korukban felszakadnak. Ekkor elhagyják anyjukat, és önálló életet kezdenek. A vadonban egy nőstény 2-5 picit hoz a világra, a fogságban tartott állatoknál ez a szám 2-3-ra csökken. A fiatalok 10 hónaposan válnak ivaréretté, de ekkor végleges méreteiket még nem érik el. A vadmacskák 2 éves korukig nőnek, és akár 15 évig is élhetnek ideális környezetben.

Természetes ellenségeik Magyarországon nincsenek, egyedül csak az emberek jelentenek számukra igazi fenyegetést.

Sajnálatos módon ezeknek a rejtőzködő életmódot folytató állatoknak a száma rohamosan csökken, nem csupán hazánkban, hanem a környező országok erdeiben is. Stabil állományai már csak Franciaországban, Németországban, az Ibériai-félszigeten, a Kárpátokban és a Balkánon találhatóak. Itthon 1987-ben még három fő részre volt tagolható az elterjedési területe, így nagyobb állomány élt a Bakony összefüggő erdeiben, a Tiszántúlon az ártéri erdőkben és délen a Mecsekben. Mára az északnyugati területekről és Közép-Magyarországról teljesen eltűntek, és a megmaradt állomány is jelentős mértékben beszűkült. A legutóbbi felmérések alapján állandó populációk találhatóak a Dunántúli- és az Északi-Középhegységben, a Villányi-hegységben, a Mecsekben és az Alföld ártéri erdeiben.

Az első lépést már Magyarország is megtette, hogy számuk ne csökkenjen tovább. Ugyanis ezeket az állatokat már nálunk is védelem alá vonták, és természetvédelmi értékük 50 000 Ft-ra tehető. Sajnos ez az intézkedés nem bizonyult elegendőnek, és ha nem teszünk további lépéseket a védelmükben, akkor ez a faj is végleg el fog tűnni erdeinkből – követve nagyobb társait, a farkast és a hiúzt.

Miért csökken a vadmacska-populáció? Ennek egyik oka, hogy az összefüggő erdőségek méretei folyamatosan csökkennek, így az állatok élettere is csökken illetve feldarabolódik. Kénytelenek bemerészkedni az erdőségek mellett épült emberek lakta településekre, ahol óhatatlanul találkoznak rokonaikkal, a házimacskákkal. Ez nagy probléma, hiszen a faj fennmaradását jelenleg nagymértékben veszélyezteti a hibridizáció. Ugyanis a vadmacskák gond nélkül párzanak házimacskával, és így keverék kölyköket hoznak világra. Ezek a pici félvér cicák se nem olyan szelídek, mint házitársaik, se nem olyan ügyes vadászok, mint vad rokonaik. A két világ között rekednek, és örökítik tovább génjeiket, újabb hibrid nemzedékeket létrehozva, így a tiszta vérvonalú populációk méretét egyre csökkentve. Egyes kutatók szerint tiszta vérvonalú állatok ma már nem is léteznek, de nem lehet tudni, hogy a további keveredés milyen mértékben alakítja át a vadon élő populációkat mind viselkedésben, mind genetikai adottságaikban. Ráadásul házi társaikkal találkozva azoktól elkaphatnak betegségeket, amelyek tovább ritkítják a még meglévő populációk méretét.

Sajnos nem ez az egyetlen gond, amivel a még megmaradt állománynak meg kell küzdenie. Az erdők melletti, vagy akár az erdőket keresztező autóutak is nagy veszélyt jelentenek. Sok állat hullik el egy-egy autóval való végzetes találkozás során.

A környező országok közül néhány már felismerte, hogy sürgősen tenni kell a még meglévő populációk fennmaradásának segítésére. Számtalan aktivista dolgozik, hogy megjelöljék a vad példányokat, majd nyomonkövessék őket, feljegyezzék mozgáskörzetüket, és vadátkelőket építsenek az autópályák fölött, így egyesítve a szétdarabolt területeket. Az átjárókat használva az állatok biztonságban átkelhetnek az aszfaltút felett, és folytathatják útjukat az erdő mélye felé. Szakemberek fogságban élő példányok kölykeinek visszatelepítésén is fáradoznak, ezzel növelve a természetben élő vad csoportok méretét, és nem utolsó sorban frissítik azok genetikai állományát.

Magyarországon még elég erős az állomány ahhoz, hogy ha most fellépünk a védelmükben, akkor jó eséllyel fennmaradhatnak erdeinkben ezek a titokzatos, csodálatos állatok. Tapasztaltabb szomszédainktól tanulva, a sikeres módszereiket átvéve, egy bejáratott technikát alkalmazva óvhatnánk a még meglévő vadmacskákat.

A Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely figyelemfelhívásként készítette A vadmacska 9. élete című filmjét. A film nem csupán bemutatja ezt a fajt, de helyzetjelentést tesz a jelenlegi populációk állapotáról, sőt a környező országok védelmi programjaiba is betekintést enged.

A film forgatásán a cikk írója állatanimátorként vehetett részt, vagyis az általa felnevelt vadmacska szerepel a film számos jelenetében, így kerülhetett közelebbi kapcsolatba ezzel az állattal. A vadmacskák rejtőzködő életmódot folytatnak, így vadonban lefilmezni őket igen nehéz feladat. Egy ember által felnevelt jószág azonban teszi mindennapi dolgát, mit sem zavartatva magát a körülötte filmező stábtól. Közelről figyelhetjük meg az állatok életét, hogyan vadásznak, pihennek vagy vándorolnak az erdőn keresztül. Így készülhetett el a film, amely azon túl, hogy bemutatja nekünk ezeket az állatokat, egyben segítséget is kér, hogy őrizzük meg őket az utókor számára. A vadmacska nevelése során számos élménnyel gazdagodtam erről a fajról. Kezdetben hasonlított a házi kiscicákra, de viselkedésében mindig felismerhetőek voltak a vadság jegyei: a területét és a táplálékát már egészen kicsi korától agresszívan védelmezte másoktól. Méretében pedig nagyobb volt házitársainál. Mára visszaengedték az erdőbe, természetes közegébe, és remélhetőleg sikeresen beilleszkedett új otthonába. Ha Te is szeretnél részt venni önkéntesként a védelmi munkában, akkor szívesen látnak, jelentkezni a maszaly@gmail.com e-mail címen lehet.

Forrás: www.termeszetfilm.hu
Írta: Dúcs Anita

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon