A vakság nem lehet akadály :)

A vakság nem lehet akadály :)
2012.07.21.

A NOÉ önkéntesei híresek arról, hogy esélyt adnak az esélytelennek, hogy reményt adnak a hitetlennek, és hogy azokat a kutyákat karolják fel, akiket más állatvédő szervezet általában a likvidálós listára tenne betegsége, fogyatékossága, esélytelensége miatt.

A vak kutyákhoz való önkéntelen vonzódásunk eredetét mi magunk sem ismerjük. Hogy ki volt az első vak kutyánk? Hogy miért alakult ki bennünk ez a vonzalom, azt sem tudjuk. Vak kutyáról szóló segítségkérést látva szinte egyszerre írunk egymásnak, vagy hívjuk egymást, hogy 'láttad? Van helyünk neki? Át tudjuk venni?'

Több csapattagunknak, önkéntesünknek van vagy volt mentett, vak kutyája. Kincynek, a NOÉ sajtóreferensének jelenleg is vak (vagyis inkább szemtelen :) boxere van, Snow, akit visz magával mindenhova, akit mindenhol örömmel fogadnak, és sokan csak a hámján található feliratból értesülnek arról, hogy Snownak hiányzik eme fontos érzékszerve.

Vicces szituációk tömkelege történik velük/velünk, vak kutyás gazdikkal, amiken jókat kacagunk az első döbbenetükben butaságokat kérdezővel együtt :) Például:
'Akkor ő most egy vakvezető kutya?' :)
'-Vak?
- Igen, nincs szeme.
- Nincs szeme? :O Akkor hogy jár?
- Hát a lábán, mint más kutyák :D'

A kérdéseket legtöbbször az generálja, hogy ezek a látássérült kutyák olyan magabiztossággal közlekednek akár ismeretlen terepen, sosem látott környezetben is, hogy a velük találkozók sokszor nem is veszik észre, hogy 'itt valami nem kerek'. Vak kutyával együtt élve hihetetlen módon szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a vakság semmiben nem korlátozza őket.
Számukra egyetlen biztos pont az életben a gazdi, és ők a MI szemünkkel látnak. Ehhez persze olyan összhang és harmónia kell, hogy kialakuljon a kutya-gazda között, ami fontos kapaszkodó a kutya számára. A gazdába vetett bizalom alapozza meg a kutya önbizalmát.

És hogy mi az apropója ennek a cikknek? Hát szerelmünk, Istók :)

Istók egy tizensok éves kopó keverék kan, aki a bajai gyepmesteri telepre került be vakon. Iszonyú körülmények közül kobozták társaival együtt. Egyik szemét feltehetően kiszúrták, és a másikra is valamilyen külső behatás miatt vakult meg. :( Már 8 hónapot lehúzott a telepen, mikor helybéli önkéntesek kértek számára segítséget a Facebook-on, mert altatás veszélye fenyegette.

Ekkor volt a gyors levélváltás, osztás-szorzás (van-e hely a karanténban? van-e hely az állatotthonban? át tudjuk-e venni? ) Mindent megmozgattunk, hogy kaphasson egy esélyt a kisöreg, így 2012. áprilisában az őt támogató önkéntesek (köszönjük lányok :) elhozták Istókot a NOÉ-ba. Nem volt neve sem érkezésekor, így gyors ötletelést követően lett Istók :)

Istók a karanténidő letelte után felköltözött a NOÉ Gazdasági udvarára, ahol sok száz más állat között tökéletesen, ám nagyon bátortalanul viselkedett. Jó pár hét eltelt, amíg megismerte környezetét, tudta merre indulhat jó eséllyel simogatásért, hol osztják a vacsorát, és hol hajthatja álomra a fejét. Az élete már biztonságban volt, de a végső cél persze a gazdihoz költözés. A hirdetése felkerült a gazdikeresők kutyák oldalára itthon és Németországban is. Legnagyobb döbbenetünkre hihetetlenül rövid időn belül jelentkezett is egy potenciális gazdijelölt Németországban, aki a megszokott kontrollon átment, így kitörő örömünkre nem volt akadálya Istók gazdihoz költözésének.

Természetesen előtte átesett egy ivartalanításon, illetve a kiszúrt szemének plasztikai műtétjére is sor került, amely során bezárták a szemüreget, hogy megakadályozzák a későbbi fertőzéseket.

Ezeket a képeket már Istók gazdijától kaptuk, és be kell, hogy valljuk, titokban elmorzsoltunk néhány örömkönnyet :)

Istók sorsa rendeződött, boldog gazdis kutya lett belőle, de vannak még társai a NOÉ Állatotthonban, akik szintén keresik a SZEMÜKET, amivel láthatnak :)

Bond

Sztyopa

Brutusz

Mikárdó apó

Borda

Megosztom a Facebookon