Élünk és Halunk! - Lehet így is...
2012.07.16.

Kedves Noé,

Élünk és Halunk cikketek nagyon megrázott. Késztetést érzek, hogy leírjam nektek a Mi történetünket. Álljon pozitív is azért a negatívval szemben.

3 éve fordult fel sokadszorra a megszokott kis életünk a párommal, mikor is bővült a családunk egy Rövid szőrű Magyar vizsla kislánnyal. Régóta vágyott már egy vizslára, hát mire várunk még mondtam, jöjjön. Nem kell részleteznem annak, akinek van, hogy mennyire okos, és mennyire energia bomba ez a fajta kutyus. De felkészültünk. Vártuk. Olvastunk, beszélgettünk róla. Megjött... Reggelente én foglalkoztam vele, munkába menet előtt délután a párom, közte pedig az anyósom. Járt kutyasuliba, tanítgattuk, szeretgettük, igazi minta kutya lett belőle. Lakásban van tartva, de a családi házhoz hatalmas udvara is volt. Kutyaajtóval a bejárai ajtón járkálhatott kedvére. A család maximális rajongását élvezheti. Március környékén hoztuk meg a döntést, hogy külföld. De mi legyen a kutyával. Életünk része, a család tagja a négy lábon járó szeretet gép, nyugodt kedves...
sorolhatnám még.. Eszünkbe sem jutott bárhova bedugni, vagy megválni tőle, DE nem jöhetett velünk. Otthon hagytuk azzal a feltett szándékkal, hogy ahogy lehet jön utánunk. Chipet tetettünk bele, meglett az útlevele, oltásait ellenőriztettük mindent megtettük, hogy ne legyen galiba, amikor beléptetjük egy másik országba, de egyenlőre még Anyósommal maradt otthon. Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltunk volna rá, de új életet kezdeni egy idegen országban nem könnyű. Hajtottunk mind a ketten, hogy minél előbb jöhessen. Minden negatív jóslat ellenére, a második hónapban tudtunk már egy családi házat bérelni, bár nincs hozzá igazából kert. Csak parkok vannak a környéken. Ahogy beköltöztünk már ment is a szervezés, hogy jöjjön a kutyus. A Kutyus autóval jött ki mert féltünk repülőre tenni. Nagyon féltünk, hogy nem fogja megszokni, hogy nem fogja bírni, hogy nem fog minket megismerni. Mégis más a környezet, más az életmód...tévedtünk... Egek, mekkorát tévedtünk.

Az autó utat a kutya bírta a legjobban. A megérkezéskor a nyakunkba ugrott, és napok alatt ráállt az egész életünkre. Úgy beilleszkedett, mintha mindig is így, és itt élt volna. Például arra, hogy akkor végzi el a dolgát, ha megyünk a parkba. Reggel és este kivisszük. Szobatiszta, mindenkivel jól kijön, és nem csinál semmi galibát. Nem ugat, csak ha jön valaki, ha jelez. Az emberek úton útfélen megállítanak, hogy milyen gyönyörű kutya, hogy milyen értelmes, hogy szófogadó. Azért írtam ezt le nektek, hogy íme álljon itt a példa: A KUTYA NEM A KÖRÜLÖTTED LÉVŐ VILÁGOT SZERETI HANEM TÉGED. Csakis téged. Tök mindegy hova viszed, hol élsz, vagy milyen helyen... csak TE legyél ott neki. Gyorsabban alkalmazkodik bármihez, mint mi emberek! Itt fekszik mellettem, itt szunyókál. Soha, de soha nem válnék meg tőle. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember. Soha nem döntenék másképp és tudom, hogy a párom sem :) Puszi nektek...







Az Élünk és Meghalunk cikk itt olvasható!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon