De hová lett a (W)ebnapló???
2012.06.29.

Azok a szemfüles olvasók, akik rendszeresen figyelemmel kísérik weboldalunkat, bizonyára felfigyeltek rá, hogy az elmúlt hetekben, mit hetekben, hónapokban bizony elmaradtak a (W)ebnaplók. Ennek okairól és a hogyan továbbról szól ez a kis értekezés.

Na persze itt kizárólag csak az úgynevezett "nagyNOÉ-s" összegzésekről beszélek, hiszen a speciális projektek (pl. a cicások, minisek, stb.) lelkes kis csapatai lelkiismeretesen vetették papírra, illetve webre a házuk táján történteket.

Az egész problémakör őszintén bevallva nem mostanában kezdődött. Őszintén megmondom, hogy a (W)ebnapló és én, hát hogy is mondjam, már az első pillanattól kezdve nem voltunk jó barátok. Tulajdonképpen ennek pontos okát nem tudom feltárni még magamban sem, pedig nagyon-nagyon sokat gondolkoztam rajta. Valahogy nem megy ez nekem, nem vagyok egy naplóíró típus. Illetve egészen pontosan valahogy erre nem volt soha időm. Talán kedves olvasó, Te is ismered azt, hogy van egy valami, egy mumus, ami mindig elmarad, ami mindig kimarad. Pont úgy, mint a mosáskor egy félpár zokni.

Pedig pontosan tudom, hogy fontos lenne, hogy sokan szeretik és szívesen olvassák egy csokorba fűzve ezeket a beszámolókat, de ennek ellenére legjobb esetben is csak néhány hétig tudtam megerőszakolni magam és rendszeres (W)ebnapló írást produkálni.

Probléma ez több szempontból is, hiszen ezek az írások mintegy summázataként is szolgálnak a munkánknak, másrészről a NOÉ atyának, Zolinak is az egyik "kedvenc vesszőparipája" és NOÉs munkatársként ezt igen csak figyelembe kellett volna vennem, de be kell lássam ebben a témában elbuktam.

De végre kitört a nyár és a szerencsés diákoknak a nyári szünet. Így lelkes önkéntesünk, aki egyben a lovak főembere nálunk, a NOÉ-s kutyabölcsi felügyelője és sorolhatnám mi mindenben segít még, egy bátor mozdulattal, akarom mondani mondattal magára vette a (W)ebnapló készítés örömteli élményét, ily módon nyakára hágva a hirtelen jött nagy szabadságának.
Egyetlen kérése volt csupán, hogy legyek én, aki valahogy áthidalja az elmúlt hetek csöndjét, ezért született meg ez az önmarcangoló, önfeltáró, önvallomás. :)

Kedves Olvasó, ezzel ünnepélyesen átadom a (W)ebnapló írás stafétáját Julinak, olvassátok mostantól reményeink szerint tényleg rendszeresen jelentkező összegző beszámolóinkat továbbra is nagy-nagy szeretettel.

Megértésetek nagyon köszönöm!
Kincy

És most néhány random szerint választott kép, hiszen egy (W)ebnaplónak szép színesnek és fényképesnek kell lenni. :)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon