Mik vagytok Ti Állatvédők??
2012.05.31.

Az az igazság, hogy párszor már nekikezdtem ennek a kis szösszenetnek, de mindig az volt, hogy lehiggadtam, átgondoltam, feldolgoztam és úgy voltam vele, hogy vállaltam, ez ezzel jár. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor most, miért is írom meg végül? Nos, hát adott az alábbi szituáció:

A minap épp hulla fáradtan, egész napos meló és önkénteskedés után vánszorgunk kifelé a kapun, mikor is észleljük azt az igencsak sebesen közeledő autót a földúton. Mi már zárjuk a kapukat, ő megáll, én pedig a háttérből már csak a kollegina hangját hallom, amint közli a kedves úrral, hogy nem, nem tudjuk bevenni a kutyust, nincs hely, oltatlan kölyöknek pedig főleg nincs, hiszen már karantén helyünk sincsen. Mire ez az igazán szimpatikus egyed, felháborodva, cseppet sem kedves stílussal spékelve közli, hogy akkor ő most kidobja ide a kutyát. Nos…fel vagyunk készülve a hasonló esetekre, sajnos nem az első és gyanítom nem is az utolsó ilyen történet, úgyhogy mondtuk neki: rendben, semmi akadálya, mi pedig feljelentjük.

Többen láttuk, a rendszáma felírva, csak tessék. Valamilyen fura dolog történhetett az univerzummal, mert a „kedves megtaláló” hirtelen igencsak nagyot fordult, már ami a viselkedését illeti, és konkrétan könyörgött, hogy ne jelentsük fel, ő csak jót akart, azt hitte, hogy jót tesz, ha összeszedi az út széléről és idehozza a kiskutyát és még 5000 Ft-ot is ad, csak vegyük már be. Nos, hát…ööö értjük mi, hogy aki a kicsit nem becsüli stb. stb., de konkrétan ez az összeg még csak az első oltásait sem fedezi. Mondtuk neki, hogy a biztos halálnál, ami az utcán vár a kutyusra, vagy nálunk karantén nélkül, még az Illatos út is jobb alternatíva. Áááá, ő oda nem viszi, mert ott elaltatják.

Kitérnék itt erre „Az Illatoson mindenkit elaltatnak 14 nap után” dologra. Talált kutya esetén, jogszabály írja elő, hogy 14 napig, az eredeti gazdát kell keresni, addig a kutyák nem adhatóak örökbe, nem altathatóak le. Innen ered, a 14 nap mítosza. Ám ez nem azt jelenti, hogy amint letelik a 14 nap, altatásra kerülnek a kutyák, cicák. Az Illatos út sem altat el minden bekerülő állatot. Az Illatos gyepmesteri telep, kutya kötelessége összeszedni a hatáskörébe tartozó területről a kóbor állatokat, ám náluk sincsenek gumiból a falak. Nem tehetik meg, hogy nem vesznek be valakit, így előbb utóbb ez magával hozza a szükséges rosszat, az altatást. Azonban nyilvánvalóan ők is igyekeznek szűrni az állatokat. Nem az egészséges kölyköket fogják lealtatni, és nem is a keverék csúnyácskább kutyákat. Ők a betegeket, nagyon öregeket altatják. Nem szeretnék reklámot csinálni az Illatosnak, és nyilván nem a legjobb hely egy kutyának, csak szeretném eloszlatni a tévhitet, miszerint ott mindenkit elaltatnak, ezért még az utcán is jobb az állatoknak. Nem. Egy oltatlan kölyök nagyobb biztonságban van ott, mint az utcán.

Visszatérve a témához: hősünk még percekig rendületlenül hívta a központi számot, ami három után nem él már, de ő nem adta fel, ő márpedig beszél a vezetőséggel és beveteti. Mi eljöttünk, de a még benn lévőknek jeleztük, hogy figyeljenek oda. A kutyus nem került kidobásra.

Jöhetnek a reakciók, hogy csak beszélünk az állatvédelemről, szemetek voltunk, felelőtlenek és a kedvenceim, hogy ez a dolgunk, ezért vagyunk, ezért fizetnek minket. Hát nem. Nem az a dolgunk, hogy a létező összes kutyát, aki gazdátlan, akit meguntak befogadjunk, mert egyszerűen lehetetlen. Mi nem altatunk helyhiány miatt, sőt, mindenkiért az utolsó percekig küzdünk.
Mikor elkezdtem kijárni, én is a lelkes újoncok közé tartoztam, akik majd megmentenek mindenkit, megváltják a világot és a többi eszement marhaság. Hónapok alatt megtanuljuk, hogy nincsenek gumiból a falak. Vannak esetek, hogy nemet kell mondanunk, vannak esetek, hogy el kell engednünk valakit. Nem menthetünk meg mindenkit, és az dobja ránk az első követ, aki ezt megteszi, véghezviszi, mindenkit elhelyez, ellát, megment. Nem aki úgy érzi, megtudná, hanem aki ezt meg is teszi. Kívülállóként iszonyatosan nehéz ezt belátni, és értjük mi, hogy csak segíteni akar, de egyszerűen lehetetlen, hogy mindenkit befogadjunk. Csak egy példa: Bekerül egy új, oltatlan kölyökkutya, semmit sem tudunk róla. Behozzák, nincs karantén hely, kitesszük a többiek közé, elkap valamit, meghal. B verzió, betesszük a többi kölyökhöz a karanténba, ő megbetegszik, vagy betegen kerül be, megfertőzi a többi picit, 2-3-4-8-9-en meghalnak. Nem tehetjük. A már benn lévő közel 1000 állatról kell gondoskodnunk. A másik eset, mikor megérkeznek az emberek, körbenéznek, és látják a hatalmas teret, a szabadon rohangáló kutyákat, és az első gondolata, áááá az enyém még elfér itt. Ok, mondjuk simán mehet a gazdaságiba, oltott, nem csirkézik, nem szökik, de kan (1000-ből 1). És bevesszük, majd 1-2 nap múlva megtépve, lehet, hogy totál sokkosan találjuk valahol, mert összebalhézott valakivel. Ő volt az új, megszívta. Ezt meg már nekünk kell elszámolnunk a lelkiismeretünkkel, hisz a kedves gazdi vagy megtaláló leadta, az ő lelkiismerete tiszta, ő jót tett, innentől kezdve a felelősség a miénk. És mi felelősséget is vállalunk, azokért, akik már a kapun belül vannak. Akik betegek, sérültek, fogyatékosok, és akik közel 1000-en vannak.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon