Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Crowley levele az utána vágyó gazdijelölteknek
2012.04.13.

Üdv mindenkinek!

Ha már úgy csipázzátok itt a bullterriereket, akkor gondoltam én is beköszönök. Mert, hogy többek közt bullterrier is van bennem, csak egy továbbfejlesztett változat, némi jack russell-lel tökéletesítve. Ettől csodálatos ék alakú fejem van, jó kemény, minden értelemben, foltos – pöttyös bundám, rugó a fenekemben és akkora füleim, hogy Dumbót is megszégyenítem.



Nevem amúgy Crowley, de voltam már Lego is és most meg ismét Praclinak szólítanak Orsiék, az ideiglenes gazdijaim. Kész identitászavar… De kezdem az elején.
Történetem a Noén úgy egy éve kezdődött. Elütött egy autó és súlyos sérülésekkel kerültem az állatotthonba. Az orvosok velem is csodát tettek, a ripityára tört lábamat, medencémet helyrerakták. A műtét után egy durva fertőzést is kaptam, de a vasszervezetemnek és szívósságomnak köszönhetően gyönyörűen felépültem. Közben Orsiékhoz kerültem, akik ápolgattak és nagyon megszerettük egymást. Van náluk másik kutyus is és cicák, meg egy tündéri kislány és én imádom a gyerekeket. Nehéz őket kifárasztani, márpedig nekem fáradhatatlan játszópartner kell!

7 hónapig kecóztam Orsiéknál, aztán végre jött a gazdijelölt! Minden rendben ment, azonnal egymásba szerettünk az ottani másik kutyával, volt két kis játszópajtásom, úgy tűnt, révbe értem. Eltelt fél év, eljött a Húsvét, de nekem nem májas hímes tojást hozott, hanem a hírt, hogy a gazdik vissza akarnak adni a Noénak. Így aztán ismét Orsiékhoz kerültem, amitől olyan boldog lettem, ami Orsi szerint nem normális fél év gazdis élet után. Mindenesetre ott folytattam mindent ahol abbahagytuk, bár ezek azóta idecsődítettek egy másik kutyát, valami Kapocs nevű nyámnyila hófehérkét, ráadásul csak 3 lába van, na, mondom ezt simán lenyomom, de kiderült, hogy annyira nem is nyámnyila. Ráadásul ugatás helyett sikoltozik az arcomba, ha nem tetszik neki valami, amivel totál kiakaszt. Viszont megfigyeltem, hogy ha nem hörgök rá nagyon, akkor egész jókat tudunk játszani, meg hancúrozni, szóval lehet, hogy meg kéne próbálni jóban lenni vele, mert viszonylag jól bírja a tempót a kiscsávó.



Na de a lényeg: bár nem vagyok valami elérzékenyülős alkat, de azért nagyon bírnék már valami végleges helyet, ahol egyedi szépségemnek megfelelő bánásmódban részesülhetek. Nem vagyok nagyigényű… Korlátlan mozgás- és játéklehetőséget, bőséges és változatos élelmezést várok el, ha nagy ritkán pihenni kívánok, akkor azt természetesen ölben, ágyban, kanapén, folyamatos simogatás mellett szeretem, lehetőleg közben valaki duruzsolja a fülembe, hogy micsoda egy férfiszépség vagyok (van egy tekintetem, amitől a lábaimhoz ájulnak a nők). Kedvencem a sípolós gumirépa, abból raktározzatok be időben! Ja, és természetesen kivételesen okos kutya vagyok, bár Orsi szerint roppant rafinált (ezt viszont kikérem magamnak) és egy igazi bohóc. Nem bánnék valami kutyasulit sem, két pillanat alatt megtanulnék bármit, persze csak ha kedvemre való a tananyag, másrészt meg Orsi mindig mondogatja, hogy az megzabolázná végre az energiáimat. Na, mondjuk az kizárt, de jót lehetne bandázni a többi kollégával. Meg Orsi erőltette, hogy írjam meg, hogy más kanokkal időnként kekeckedem, mert elég bunkó módon akarok játszani velük. Rágalom! Nyilván lenyomom a nyámnyilákat, ha arról van szó, nem értem Orsi mit jön mindig azzal, hogy a nálam ötször nagyobbakat nem kéne. Nők, nem tudják, hogy nem a méret számít…



Amúgy most másfél éves vagyok, minden oltásom megvan, a sérült lábam tökéletesen helyrejött és a második műtétnél, amikor egy vastelepet pakoltak ki a lábamból, ivartalanítottak is. Barátságos vagyok, de ahhoz, hogy igazán befogadjak valakit a szívembe, idő és türelem kell. Bár nincs nálam bátrabb kutya a világon és ennek állandóan hangot is adok, időnként ijedős vagyok, hirtelen zajoktól például, bár szerintem minden épeszű kutya fél a porszívótól, nem?! Amit viszont kissé félve írok le, hogy ijedtemben időnként egy pöttyet becsurizok, szóval csak én ijesztgethetek, értve vagyok?!

Úgyhogy, hosszú tömött sorban várom a gazdijelölteket!!! Küldök pár fotót magamról, hogy lássátok, nem a levegőbe beszélek!
Na csá!

Oltva, chipezve, ivartalanítva adjuk örökbe!



További képek ITT!

Crowley adatlapja: http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=1&aid=1629



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában