A közöny csapdájában
2012.02.27.

Négy gyerekével egyedül élő anya, 7 kutya, 1 cica, egy lakhatatlan, pontosabban élhetetlen lakás és a közönyös világ.
Egy családi tragédiába csöppentünk, belehaltunk, de 8 állatnak megmentettük az életét, sajnos az embereken nem tudunk segíteni, ez a helyzet már túlmutat a mi lehetőségeinken.

A Zuglói Családsegítő Szolgálat kért sos segítséget tőlünk 6 kutya sürgősségi elhelyezésében. Általában, ha lehetőségünk van rá segítünk a hozzánk forduló hatóságoknak.Tesszük ezt annak ellenére, hogy meggyőződésünk nem a mi és a civil szféra feladata lenne, a nehezen összekuporgatott kis pénzünkből állami lyukak tömködése. De általában olyan fajsúlyos esetek ezek, amikor se időnk, se lehetőségünk nincs mérlegelni, ÉLETET KELL MENTENI!

Nem volt ez másképp most sem, hiszen a szolgálat azzal hívott fel minket, hogy vagy segítünk ennek a családnak azzal, hogy befogadjuk 6 kutyájukat, vagy a 4 12 éven aluli gyereket azonnal elveszik az anyjuktól és állami gondozásba veszik.

A hírek apró kutyákról, egy tacskóféle mamáról , egy csivava szerű papáról és ezek több generációs utódjairól szóltak. Osztottunk, szoroztunk és másnap útnak indultunk a családsegítő szolgálat munkatársával a szóban forgó családhoz.
A szolgálat munkatársa az úton elmesélte, hogy az anyával már évekkel korábban kapcsolatban álltak. A segítségükkel jutottak ahhoz az önkormányzati lakáshoz, amiben jelenleg is éltek. 2 éve ezt a lakás felújítva, tisztán és tehermentesen kapták meg. Igaz pici, de biztos fedél volt az 5 tagú családnak és akkor még egyetlen kutyájuknak. A család "felügyeletét" ezután átvette egy hitközösség és itt megszakadt a szolgálattal a kapcsolatuk. Egészen mostanáig, amikor is az egyik gyerek iskolája jelezte, hogy túl sokat hiányzik. Ekkor keresték meg újra az anyát és megdöbbenve tapasztalták, hogy az elmúlt 2 évben a dolgok sajnos nagyon rossz fordulatot vettek.

A lakás közelébe érve, magunk is azonnal éreztük a doh, penész és rohadásszagot, ami ömlött ki a sötét, koszos picike lyukból. Elmondhatatlan amit ott találtunk, minden nedves, elképesztő módon koszos és büdös. A hiányos bútorzat mindösszesen egy valamikor emeletes ágyként funkcionáló szemétkupacból, egy mocskos fotelágyból és egy retkes asztalból állt. Ahogy próbáltunk levegőhöz jutni, egy dolgot kérdezgettünk folyamatosan magunktól és egymástól: hol él a 4 pici gyerek. Az ágyaknak nem nevezhető alkalmatosságokból rugók álltak ki, az állatok, ki-be ugráltak, ez egészet belepte a kosz a vizelet és az ürülék átható szaga.











A 6 kutyából végül 7 lett és bónuszként találtunk még ott egy alultáplált cicát is. A megállapodás szerint az anya, remélve, hogy így magánál tarthatja gyerekeit, önként lemondott kisállataikról. Begyűjtöttük a halálra rémült állatokat, akik közül többen még soha nem léptek ki bűzös otthonukból, és könnyeinket nyelve elindultunk vissza az Állatotthonba.





Tudjuk a mi kompetenciánk itt véget ért, hiszen a mi dolgunk az állatok megmentése és elhelyezése, de nem tudjuk magunkba folyatni elkeseredettségünket és a kérdéseinket.

Hogy lehet, hogy ez ma Magyarországon megtörténhet. Hiszen ennek a családnak vannak szomszédaik, a gyerekek iskolába járnak, ahol vannak tanárok, vannak szülők, ha betegek orvoshoz mennek, van bolt ahol vásárolnak, van postás aki kihozza a leveleiket.
Hogy lehet ennyire közömbös a világ, hogy évek óta senkinek nem tűnt fel, ez a család,ezek a gyerekek bajban vannak és azonnali segítségre szorulnak.

A szolgálat munkatársa szerint, az anya mentálisan beteg és ezért sem a személye, sem az életkörülmények nem alkalmasak arra, hogy a négy gyerek vele maradhasson. Amikor ott jártunk a gyerekek iskolában voltak, de úgy tudjuk, hogy állami gondozásba vételükről még aznap intézkedtek.

Több ismerősömnek is elmeséltem ezt a történetet és 10-ből 8 azt mondta, az ő környezetében (iskolába, óvodában)is van hasonló bajban lévő család, de senki nem tesz semmit, mert "nem az ő dolga", mert "nem akar más dolgába beleavatkozni".

Az állatokat megmentettük, de ezen a családon már nem tudtunk segíteni. A NOÉ Állatotthon Alapítvány arra kér mindenkit, hogy NE LEGYEN KÖZÖNYÖS. Igenis a mi dolgunk, igenis a mi felelősségünk is, hogyha bajt látunk szóljunk, figyelmeztessünk, legyen szó emberekről, vagy állatokról.

Le a kalappal a Családsegítő Szolgálat munkatársai előtt, akik mindent megtesznek a bajbajutott családokért. Türelemmel, segítőkészséggel, megoldási formulákkal segítenek, ha tudnak róla. Sokszor egy telefon, egy bejelentés életeket menthet.

A kimentett cica a NOÉ Macskamentő Csoport kis védence lett, róla a macskamentes@noeallatotthon.hu címen lehet érdeklődni.



A kutytusok a MiniMenhely speciális projekthez kerültek, érdeklődni róluk az orokbefogadas@minimenhely.hu email címen lehet.













A zuglói mentés további, felkavaró képei: ITT!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon