Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Hejjjjhahóóó vakarékok!
2012.02.06.

Igeeeeeeen, itt vagyok újra! Tudom, hogy iszonyatosan hiányoztam, biztosan többen eszközöltetek magatokon érvágást, mikor felnéztetek a honlapra, és láttátok, ……hogy nem láttok semmit. Nincs új bejegyzés, se egy cikk, ami rólam szól, semmi….Hát, most itt vagyok, hagyjuk magunk mögött eme gyászos időszakot, és örüljünk együtt, hogy hallhattok rólam.

Az elmúlt napokban előkerült pár régi fénykép rólam. Még kis szaros kölyökoromból…..először arra gondoltam, hogy ez irtóciki. De, aztán persze én is rájöttem, hogy ilyen nem történhet. ÉN nem lehetek ciki, maximum übercuki. Úgyhogy itt vannak, tessék, nézegessétek csak, hogy még a mai állapotomnál is édesebb és szeretnivalóbb és és és kedvesebb voltam.



Hát most nézzétek azokat a szemeket! Milyen édes kis pofim volt, és apu is sokkal többet dédelgetett. Igaz, akkor még velük lakhattam…..nem itt….kinnt….a kifutóban….a hidegben….egyedül…..és még csodálkozik, hogy nem engedem néha hogy megfogjon. Chöhhh…..

Néha bent is ketrecben voltam. Féltettek a kutyáktól kicsit…..vagyis ezt mondták nekem, de tudom, hogy a kutyákat féltették tőlem, mert már akkor is egy vérszomjas vadállat voltam.





A Csufi szemét is ki akartam kaparni, de nem jött elég kö….vagyis ömm…..csak meg akartam simizni….természetesen…a szemét…



Aztán itt volt ez a vak fehér izé. Tökfura….nem lát és azt mondták, hogy albínó vagy mi. Fogalmam sincs, hogy az mi, de biztosan nagyon súlyos betegség lehet. Sajnáltam is szegényt…meg, közben irtóztam is tőle, úgyhogy neki még a szemét…akarom mondani őt még megsimogatni sem akartam.

Aztán itt van ez a Lillagyerek is. Bírtam a kiscsajt, mindig simogatott, meg tömte a fejem virslivel.



Néha mondjuk szenyázott, és nem adta oda egyből, én meg nyújtogathattam a nyakam. De végül sosem tudott ellenállni, és mindig odaadta. Egyszerűen ellenállhatatlan vagyok.



Mára ennyi….végezetül az utolsó kép. Nézzéteeeeeeek azokat a cuki is füleimet, és azokat a szemekeeeet. Hát, mi tagadás már akkor is ellenállhatatlan voltam. Nemhiába lett belőlem Celebróka. Na további szép napot nektek! Megyek kipihenem a fáradalmakat.

Sok – sok rókapacsi nektek vakarékok!



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában