Hejjhahó vakarékok!
2011.12.13.

Most kezdhetném azzal, hogy Gratulálok a múltkori képrejtvény megfejtőinek, de annyira egyszerű volt, hogy még ezek az igazán agyatlan kölykök is megcsinálták volna itt mellettem. Bár, ha belegondolok, számotokra biztosan nagyobb erőfeszítést jelentett, úgyhogy most mondhatnám, hogy gratulálok, de még akkor is, nehogy már ÉÉÉÉÉN, a CELEBRÓKA gratuláljak egy simabőrűnek. Nahh, még mit nem. Örüljetek, hogy kaptatok valami feladatot, amivel leköthetitek magatokat a következő bejegyzésemig. Ugye – ugye hogy így könnyebb volt? Na de most már itt vagyok, ismét arra megy el egy óra az életemből, hogy ennek a béna kétlábúnak diktálok, ő a felét elírja, nem érti, és itt bénázik. Tök gáz az egész…

(Itt makog, meg vinnyog…..szted? És még panaszkodik is….. – a szerk. )

Szóval a múlt hét….voltam valami bútoráruházas rendezvényen. Természetesen ott is én voltam a fő attrakció. Mindenki engem akart, sorra jöttek a rajongók, hódolók és rabszolgajelöltek. Kicsit hideg volt, úgyhogy Vater betett a kocsimba. Na, itt kezdődtek el a gondok…..a SÚLYOS gondok, szó szerint.





Van itt ez a disznó, Pepe.

Annyira dagadt, hogy hozzá képest az amerikai férfi, akit kövérsége miatt nem tudtak börtönbe zárni, nádszálkisasszony. Már a szemére ráfolyó hájtól alig lát ki, a tokája a földet súrolja, és nemcsak azért, mert törpemalac, és rövidek a lábai… hanem, mert iszonyatosan KÖVÉR!!!! Mint ahogyan azt a mellékelt kép is mutatja. Azt a bolhás dögöt még elviseltem volna, de ezt a malacot??? Először rám feküdt, azután meg kitakart a fényképből….szted???



És az is milyen már, hogy a saját autómban osztoznom kell ezzel a hájas, dagadt, konnektor orrú krinolinkezdeménnyel?????

Aztán itt volt ez az állatok karácsonya is.



Itt volt a Mikulás is. Vagyis, nyilvánvalóan nem az igazi, mert az igazinak rögtön szemet szúrtam volna, és nem öltöztetett volna fel egy dagadt vizslát rénszarvasnak, helyette velem mutogatta volna magát. Úgyhogy ez a Miki biztosan hamisítvány volt.



Kaptunk egy csomó ajándékot. Még várom, hogy ebből a rengeteg cuccból mit kapnak a kutyák, mert teljesen nyilvánvaló, hogy ez az egész rakás kaja, és játék, és jutifalat az enyém. Legalábbis igazán ajánlom, hogy így legyen, mert ha nem….akkor…akkor…..akkor még nem tudom mi lesz, de hogy nektek nagyon rossz lesz az tuti. Mondjuk… megvonom magam tőletek….na ugye – ugye? Azt senki sem szeretné…úgyhogy ide a sok kajával, de azonnal!



Na amíg várok az ajándékaimra, megyek is és pihenek kicsit. Fárasztó nagyon ennek az értetlennek diktálni. És azt hiszi, nem látom, hogy megjegyzést fűzött a mondandómhoz….amatőr….Sebaj, majd kirúgom és keresek mást, aki szíves örömest leírja minden gondolatom és mozdulatom. (Várom a lelkes jelentkezőket) De addig is, sok – sok rókapacsi nektek vakarcsok!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon