Saci, előítéletek nélkül
2011.12.12.

Aki régebb óta figyelemmel kíséri a Noéba bekerülő kutyák történetét, az emlékezhet Saroltára. Sarolta több, mint egy éve borzasztó állapotban került a gondozásunkba a 17. kerületi városközpontból. Súlyos sérülései még a sokat látott orvosokat, gondozókat is megdöbbentették, el sem tudtuk képzelni, mi történhetett vele: autóbaleset, emberkéz nyoma, talán leöntötték valami maró folyadékkal? Súlyos, égési sebekhez hasonló sérülések és zúzott, tépett sebek borították a testét.
Bővebb információ ITT olvasható.




Szerencsére jó kezekbe került és megkezdődött a hosszú út a lelki és testi gyógyulás felé. Eleinte próbálta elzárni magát a külvilágtól, sem az emberek, sem az állatok közeledésére nem reagált, falat húzott maga köré, melyet erőltetett közömbösségből épített. Talán nem értette, hogy ilyen borzalmak után mi történhet még vele. Csendben meghúzta magát balesetes részlegünk egyik kennelében, a fájdalmas kezeléseket egyetlen zokszó nélkül tűrte, olyan volt, mint egy bábu: csak feküdt egy szó nélkül, sem félelmet, sem fájdalmat nem mutatott.




Időközben sebei elkezdtek gyógyulni gondozóinak és a lelkes önkénteseknek köszönhetően. Nem telt bele sok idő és elkezdett nyitni az emberek felé, ami szinte a csodával határos, ha belegondolunk, min mehetett keresztül ez a szerencsétlen kutya.




Kezdett rájönni, hogy vannak kedves, szerethető emberek, akik jót akarnak neki. Ennek örömére megjelent az első „mosoly” az arcán.



Már póráz nélkül, szófogadóan sétált és kenneltársat is kapott egy sármos staff fiú, Oszkár személyében...



Igen ám, de egy valami hiányzott Sacinak… egy szerető gazdi, akivel új életet kezdhet és elfelejtheti a múltat. Egy hozzáértő gazdi, akinek van elég türelme hozzá és segít neki leküzdeni félelmeit és rossz szokásait. Ez az álomgazdi több mint egy évet váratott magára, de kicsivel több, mint egy hónapja besétált a Noé kapuján. Persze sejtettük, hogy nem lesz szerelem első látásra, de látott benne valamit a gazdijelölt és lelkesen látogatta Saroltát, hogy megismerjék egymást. Nagy sétákat tettek és sok időt töltöttek együtt. A gazdijelöltet ismertük már korábbról, tudtuk, hogy tapasztalt kutyás, de mégis részletes jellemzést próbáltunk adni: Saci ugyanis nem a legegyszerűbb kutyáink egyike... Alapvetően domináns más kutyákkal, necces szituációkban hajlamos velük szemben eltúlzottan reagálni, viszont idegen helyzetekben és idegen emberekkel néha túl félénken viselkedik - nem a legkönnyebben kezelhető elegy, ezt tudtuk mindannyian. Megvallom őszintén, ami nagyon tetszett az az volt, hogy a gazdijelölt adott időt a Sacinak, nem csak kizárólag a mi véleményünkre volt kíváncsi, hanem azt akarta, hogy a kutya mutassa be önmagát. Saci pedig valamit tényleg nagyon jól csinált, mert megtörtént az örökbefogadás. Azóta több, mint egy hónap telt el és tombol a szerelem.

Az új otthonban puha ágy, sok játék és finomabbnál finomabb falatok várták. Persze a kutyasuli sem maradhat el, és ami a lényeg, hogy elhalmozzák sok-sok szeretettel, törődéssel, amit megérdemel ez a kislány és mindezt azzal hálálja meg, hogy hihetetlen gyorsan fejlődik: kibújt belőle a játékos kölyökkutya énje, ami a mi számunkra ismeretlen volt, valamint kutyákra, emberekre és új helyzetekre is egyre kiegyensúlyozottabban, magabiztosabban, stabilabban reagál.

Nagyon örülünk annak, hogy volt ember, aki a rémisztő hegek és zord külső mögé látott, akart és tudott is tenni egy esélytelen és a fajtája miatt megbélyegzett kutya érdekében. Hosszú és vidám közös életet kívánunk nekik: Saci igazán megérdemelte már a boldogságot.





Ilyen az igazi, gazdis, nagy, boldog mosoly!




Baldi

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon