Bevallom kicsit elsodortak az elmúlt 1 hónap történései. Annyi minden történt, hogy szinte egy szemvillanás alatt eltelt az utóbbi néhány hét. Túl vagyunk egy szuper Segélykoncerten, az Állatok Világnapja alkalmából rendezett felvonuláson és megemlékezésen, van új lovunk, Azil rókánk és Bibi bárányunk igazi celebek lettek, de nézzük csak szép sorjában, hogy mi minden történt a házunk táján.
Azil mindneki kedvence rókakölyök imádja a fagyit. Ezt mi tudtuk róla, de az egyik rendezvényünkön egy paparazzi lencsevégre kapta, ahogy Zolival fagyiznak.
Innen nem volt megállás, felkérés, felkérés hátán, a forgatócsoportok egymásnak adták a kilincset.
Új lovunk van, aki egy szerencsés kimenetelű közlekedési balesetnek köszönheti, hogy mostantól van mit ennie, gondoskodnak róla és biztonságban élhet.
Egy hétköznap este bejelentést kaptunk egy balesetes lóról, akit a XX. kerületben elütöttek, és kezelésre szorul. Mint kiderült egy stop táblánál szabálytanalul kihajtó autó nekiment a főútvonatlon, szabályosan közlekedő lovaskocsinak, ami ennek következtében felborult. A kocsiba befogott ló is megsérült a baleset során. A ló gazdája már vágóba akarta vitetni, de a helyszínelő rendőröket hálás köszönet illeti azért, mert ragaszkodtak ahhoz, hogy a lovat lássa állatorvos, aki majd eldönti, hogy tényleg menthetetlen-e vagy van remény a gyógyulásra.
Zsánernek nagyon nagy szerencséje van, de tényleg, hiszen a sebei gyorsan begyógyultak és még a kórházban beleszeretett valaki. Lovat nem adunk örökbe, de ideiglenes szerződéssel, szoros ellenőrzés mellet szívesen látjuk boldognak patásainkat. Így a kórházból egyből új otthonába költöztettük.
Zsáner fürkészve leste az új otthonát (és persze gondolom most is csak a kaja járt az eszében). Mikor levezettük az autóról, hirtelen oda sereglet vagy 15 ló és bamba fejjel nézték a mélynövésű új lakót. Persze Zsánert sem kellet félteni, rögtön nyerítésbe kezdet, mindenkinek köszönt (főleg a csajoknak) és bizonygatta, hogy ő békével jött. Mintha tehetett volna mást a maga kis méretével, miközben vele szemben 15 jóval nagyobb állat állt.
Láttuk, rajta hogy neki is tetszik az új helye és ennek első és legbiztosabb jeleként fogta magát és meghemperget a fűben (amire gondolom régi életében nem igen volt lehetősége). Egyelőre még nem mehetett ki a ménesbe a többi ló közé, de pár nap múlva megkezdik majd a beszoktatását.
Nem kívánatos ajándékcsomagoktól ez az időszak sem volt mentes. De határozott fejlődést mutatnak az "ajándékozók" 1. a doboz alá még törölközőt is tettek, nehogy összekarcolják az autót. 2. fel tették egy autó tetejére, nehogy baj érje a dobozt! Hááááááááát mit mondjak, mégsem őszinte a mosolyunk!
Ennek a csomagnak mos konkrétan ez volt a tartalma, de ez egyébként teljesen változó.
Izgalmas előkészületek és sok kéz sok munkájának eredménye képen túl vagyunk a 3. Segélykoncerten, melyet a védenceink megsegítésére szerveztünk. De mit mondok, hogy túl vagyunk, elrepült egy pillanat alatt és milyen sikeres volt. Majdnem 1.000 látogató, 20 örökbeadott cica, rengeteg mosoly, móka és kacagás. Köszönjük mindenkinek aki segítségünkre volt az előkészületekben, a fellépőknek, akik mind-mind hihetetlen lelkesedéssel és szeretettel jöttek és segítettek és látogatóinknak, akik adományaikkal segítenek nekünk, hogy a jövőben is gondoskodhassunk a rászorulókon.
Néhány kép a fergeteges buliról:
Teljes beszámoló elolvasható és megtekinthető ITT!
A „segélykoncert” szó hallatán minden jóérzésű embernek akaratlanul összeszorul a szíve, hiszen azonnal egy olyan rászorulóra asszociál, akinek sokak segítségére van szüksége a talpra álláshoz, vagy akár az életben maradáshoz. A Noé Állatotthon dolgozói és lakói jelentősen rácáfoltak a negatív nézetekre, amikor múlt heti rendezvényük alkalmával önfeledt szórakozásba kezdtek; mindezt persze jó cél érdekében.
Nagy állatbarát lévén kissé félve közeledtem a múlt vasárnapi rendezvényre, a XVII. kerületben található Noé Állatotthon Alapítvány telephelyére. Kettős érzelmek kavarogtak bennem: egyrészt az öröm, amiért csekély adományommal (melyet itt belépőnek hívtunk) segíthetek a rászoruló állatokon; másrészt félelem, hogy szívfacsaró lesz a szenvedő állatok látványa. A helyszínre érkezést követő tízedik percben minden negatív érzelem szertefoszlott, a kapun belépve ugyanis egy új világba csöppentem.
Az intézmény falain belül megszűnnek a korlátok. A kis, szűkös ketrecek helyett szabadon futkározó, önálló életet élő állatokat találunk. Kutyák, láma, szarvasok, kakasok, pulykák és libák közös udvarban élik mindennapjaikat, szemmel láthatóan boldogan, elégedetten. A kutyakölykökkel játszadozó róka látványa pedig a legérzéketlenebb embert is meghatottságra bírja.
Lómentő projektünk folyamatosan dolgozik, nem csak mentik a bajbajutottakat, de rendszeresen szerveznek lópucolást, sétáltatást. Örömmel mondhatjuk, hogy a lovaink köré is ey nagyon jó csapat szerveződött. És ha már ők a "lómentős" lányok szeretnék ezt a világnak is megmutatni, összetartozásuk jeléül elkészült a NOÉ legújabb pólója.
Az már szinte megszokott, hogy Azilt felkérik különböző szereplésekre, de most az RTL Klub több védencünket is szerepelni hívta. A Való Világ 5 kiegészítő műsora kabala állatot keresett. Egy kis vetélkedő keretében döntötték el, hogy ki legyen a VV5 kabalaállata.
A versenyzők:
Bibi a bárány
Hópihe a nyuszilány
Azil természetesen
Pepe malac
És Zafira a tigrispiton
Mindannyian profikat megszégyenítő nyugodtsággal várták a színrelépést, majd ugyan szoros közdelemben de a győztes Bibi lett! :)
Gumó a sérült lábú kölykünk szépen növöget és fejlődik. Elötte van még a nagy műtét mely során amputálni fogják a jelenleg rongyként lógó sérült lábát. De addig is keressük neki az álomgazdit!
Október 4. az Állatok Világnapja, mely alkalomból minden évben Felvonulást szervez Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség. A felvonuláson a NOÉ Állatotthon Alapítvány már hagyományosan nagy létszámban részt. Idén a Nemzeti Vágtán történt borzalmak életre hívtak egy új gondolatot is a felvonuláshoz kapcsolódóan. A Hősök terére érve, a NOÉ Állatotthon Alapítvány kezdeményezésére MEGEMLÉKEZÉST tartottunk az emberi kapzsiság, szórakozás és anyagi haszonszerzés állatáldozatairól. Halála helyszínén emlékeztünk meg a Vágtán meghalt lóról és társairól. Azokról a szerencsétlen kutyákról akik aberrált szórakozás és millió forintok gazdacserélése miatt szenvednek és halnak meg kutyaviadalokon. Azokról a szőrmeállatokról akik azért élnek egész életükben apró ketrecekben és halnak meg kegyetlenül, hogy egy ember pózolhasson kikészített bundájukban. Gyógyszer és kozmetikai cégek laboratóriumaiban sínylődő és kínhalált haló állatokról. Azokról a sok millió szerencsétlen állatról, akik borzalmas körülmények között élnek, szaporodnak, teherautókra zsúfolva utaznak többszáz kilométer életük végét jelentő vágóhidakig. Hogy sorsukat beteljesítve valaki tányérján végezzék. Minimális ráfordítással nagy hasznot termelve.
És minden állatáldozatról akik egész életükben méltatlan, embertelen körülmények között él és hal meg, hogy mi emberek jól szórakozzunk, vagy minél több pénzhez juthassunk. A megemlékezésen mécsest gyújtunk az áldozatokra emlékezve. Kérünk mindenkit hozzon magával egy mécsest.
A felvonulásról Hegyesi Andi írt beszámolót, aki most vonult velünk először:
Mikor megérkezünk a helyszínre, legelőször az tűnik fel, hogy rengetegen vagyunk. Itt van rengeteg Noés,
itt vannak a BottyányEquus önkéntesei is. Ők egy lóval érkeztek, vele együtt emlékeznek meg a Nemzeti Vágtán, szörnyű körülmények között, emberi hanyagság miatt életét vesztett két lóról.
A Fővárosi Állat és Növénykert is képviselteti magát. Méghozzá egy alpakkával és egy szamárral,
velünk vonulnak a Zöld Menedék Állatvédő Alapítvány önkéntesei is,
És még sok-sok szervezet képviselői, illetve jelen voltak a felvonulást szervező Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség emberei is.
Megkeressük a saját kis társaságunkat, és várunk. 10 kor volt gyülekező, de a városban kialakult dugó miatt többen késnek. Nincs még itt például az a noéscsapat sem, amely a menhelyről jön a kutyákkal, és egyéb állatokkal. Míg várunk, feltűnik egy ismerős pofi. Kumisz. Kumiszt a Korsó utcában szedtük össze pár hónapja, és elég problémás természete volt. Csak 1-2 embert fogadott el, de azokhoz nagyon ragaszkodott. Ilyen ember volt Niki, Juli és én is. Nos tehát Kumisz kiszúrja őket, kettejüket, örül, majd ki ugrik a bőréből, és ekkor..semmi. Én fel sem tűnök neki. Majd egy röpke fél órás késéssel engem is észrevesz, és én is megkapom tőle a szokásos felugrálós, „örömömben iszonyatos hangon nyavajgok” számát.
Idő közben megérkeznek a Noés autók is a kutyákkal, Bibivel, aki Kingával vonul majd,
és Azillal, aki természetesen Zolival.
Mindenki rohangál, mindenki egy - egy kutya pórázának végére pályázik, és a nagy roham végén minden póráz végén áll valaki.
A fiatalság már az elején keres magának valami kényelmes ülőhelyet, míg az indulás előtti rendezkedés tart. Pólók, kendők szétosztása, interjúk lezavarása és stb…
Meghallgatjuk a nyitó beszédet, majd lassacskán elindulunk.
Miközben elindul a menet, és én Zoéval küzdök, aki lassúnak találja a tempót, amivel haladunk, ezért eszeveszetten húz, eszembe jut miért is vagyunk itt. Megemlékezünk … az áldozatokról. Eszembe jut Pearl, akit „gazdája” leadott, mert akkora lett a daganata, hogy nem tudta tovább őrizni a portát,sőt mi több lábra állni sem igazán tudott már a hatalmas fájdalmai miatt,
Bonifác, aki szintén hasztalanná vált, miután teljesen megvakult,
Jávor, akit magatehetetlenül kidobtak,
és a saját kutyám társa, akit kidobtak, és én sajnos nem tudtam megmenteni.
De kizökkent a gondolatmenetemből, hogy majdnem hasra esem Zoéban, aki annyira ragaszkodik Meggyeshez, hogy ha 20 méterrel eltávolodunk tőle, azonnal satu fék és vissza anyához.
Ezt egészen az út háromnegyedéig játsszuk, majd megsajnálva szegény Nikit,hogy nála már nincs kutya, feláldoztam magam, és átadom neki Zoét. Az az áldott jó szívem nah…
Körülbelül egy óra vonulás után, megérkezünk a Hősök terére. A lovat előre vezetik az őrbottyányiak, majd Kinga megkezdi a megemlékezést. Közben páran már keresik a gyertyájukat, gyufájukat és elhelyezik a téren az égő gyertyákat. Én nem tudom, hogy szándékos-e, hogy a Hősök terén emlékezünk, de én mindenképpen úgy tekintettem a dologra, hogy az. Hisz kik az igazi hősök, ha nem azok az állatok, akikre itt most emlékezünk. A ló, aki lógó belső szervekkel folytatta a versenyt, mit sem törődve a hatalmas fájdalommal, hisz ez a feladata. A kutya, aki sokszor hűségesen szolgálja gazdáját egy életen keresztül, majd csendben tűri a fájdalmat, amit az okoz neki. A macska, akit kitesznek a menhely kapujában, és kénytelen végig nézni, ahogyan a kutyák darabokra tépik a kölykeit. A kölyökróka, aki valószínűleg egész családja pusztulásának tanúja volt. Kik az igazi hősök, ha nem ők?
Megtörténik a mécsesek meggyújtása, mindenki átgondolja a dolgokat magában, majd elkészül a hagyományos családi fotó.
A felvonulásról készült fotók megtekinthetőek ITT!
Az Állatok Világnapjához kapcsolódóan rengeteg iskolás, óvodás csoport látogat el hozzánk és meg is hívnak minket sok helyre. Ezekben a hetekben naponta 2-3 intézménybe is ellátogatunk. A kihelyezett látogatások egyik fix pontja Snow herceg, a vak boxer, aki imádja az érintést és kedvessége, selymes tapintású szőre miatt mindenhol a gyerekek kedvence.
Többek között a Meseház Óvodában:
Itt is ott van valahol a gyerekkupac alján, a Gesztenyés Óvodában:
A Maglódi közterület felügyelők és a mezőőr kért segítséget egy kutyusnak és egy cicának, akiket valaki bedobott egy gázcső karbantartó aknába. Lajtorja (ez lett a kutyus neve) és Kutacska cica csak a vakszerencsének köszönheti, hogy véletlenül meghallotta valaki segélykérő kiáltásukat. Ha nem így történik, akkor a két szerencsétlen állatra a lassú éhhalál várt volna.
Linda, a páviánhölgy segítőnapra hívta önkénteseinket. A gyönyörű, hatalmas, új kifutó vasszerkezetét kellett lefesteni. A felhívásra igen sokan jelentek meg, így jó hangulatban és termékenyen folyt a munka.
A segítőnapról az összes kép megtekinthető a szombati galériában: ITT!
Minimenhely részlegünk önkéntesei összeállítottak egy kis videót, hogy bemutassák önkéntesnek lenni tényleg jóóóóóóóóó!
Megszokhattuk, hogy sajnos nincs (W)ebnapló rossz hír nélkül, de ez a mostani különösen nagyon fájdalmas. Iszonyú tragédia rázta meg az állatotthont. Hirtelen meghalt Bockó. Istenem ezt még leírni is képtelenség. Nem tudjuk mi történt, reggel holtan találtuk. Elküldtük boncolásra, hogy kiderüljön mi okozta hirtelen halálát, bár ez sajnos nem hozza vissza a pöttyöshátú barátunkat. Mert, hogy a mi szívünkben örökké így fog élni, ahogy x-lábaival, pöttyös hátával rohan Zoli után, ahogy türelmetlenül toporog és egy pillanat alatt becumizza a langyos kecsketejet. Mindannyian siratjuk, de a legnagyobb veszteség kétség kívül Zolié, Bockó pótpapájáé. Légy boldog kicsi szarvasunk a szivárványhídon túl, nyargalj nagyokat a zöld mezőkön és játssz a barátaiddal. Soha nem felejtünk el!
Támogatóink kezdeményezésére már jó néhány hónapja mennek a jótékonysági árverések, ahol már eddig is sok értékes, színvonalas, kedves, hasznos dolog talált új gazdára, támogatva ezzel Alapítványunkat. Ehhez kapcsolódóan most egy egész kézműves csoport indított útjára egy támogatási kezdeményezést, Száz Kéz - Egy Szív néven.
A Száz Kéz - Egy Szív Kézműves Támogató Klub azzal a céllal jött létre, hogy ebben a magából kifordult, pénzközpontú világban megmutassa, léteznek még olyan fogalmak, mint együttérzés, összetartás, figyelem, felelősség, segíteni és tenni akarás. Ezeket a szavakat töltjük meg tartalommal hónapról-hónapra, amikor a Kézműves Támogató Klub tagjai saját kezükkel készített alkotásait árverezzük el, hogy a teljes bevétellel a Noé Állatotthon Alapítványt segítsük példaértékű munkájában. Mi abban hiszünk, hogy a segítségnyújtás pusztán szándék, figyelem és összefogás kérdése. A több ezer kidobott, bántalmazott, altatásra ítélt állat megmentése, testi-lelki rehabilitációja és sikeres örökbeadása azt igazolja, hogy nincs reménytelen, nincs esélytelen helyzet, csak közöny van, felelőtlenség, embertelenség, szociális érzéketlenség. Ha ez számodra is elfogadhatatlan, csatlakozz a Kézműves Támogató Klubhoz, adj Te esélyt az esélytelennek!
ízelítő a felajánlott tárgyakból:
A teljes bemutatkozó anyag és az árverések részletei megtalálhatóak ITT!
Tovább folytatódik a nyári róóóóóóóódsóóóóóóó, még két hétvégén várjuk az érdeklődőket külső kitelepüléseinken.
Minden helyszínen állatsimogatóval, hasznos tanácsokkal és információkkal, valamint webshop akciókkal várjuk az érdeklődőket.
2011. október 15. szombat 10-16 óráig Bricostore áruház - Budakalász
2011. október 22. szombat 10-16 óráig Bricostore áruház - Csömör
Partner közösségünk, a Noé az Életért Közösség felhívással fordul a NOÉ Állatotthon szimpatizánsaihoz, támogatóihoz:
NOÉ az Életért Közösség 2009 őszén alakult és hozta létre saját kis közösségét azzal a céllal, hogy megpróbáljon tenni azért, hogy Magyarországon oly kevéssé ismert, ám oly szép és felemelő üzenetet hordozó tanítás – mely az egyre égetőbb környezetvédelmi, energiagazdálkodási, természetvédelmi problémákra is egyfajta választ kínál – minél több emberhez eljusson.
Lehetőségeikhez mérten segítenek a rászorulóknak, különösen természeti vagy egyéb katasztrófák idején. Alapítványunkkal több esetben együttműködve gyűjtöttek pl. az árvízkárosultak javára, de segítséget nyújtottak a vörösiszap-katasztrófa rászorulói részére is.
Erőszakmentességről vallott nézetei állatotthonunk számára is fontos alapelv!
Mindenkit kérünk, aki az erőszakmentességről vallott nézeteinket magáénak érzi, segítse a Közösség munkáját azzal, hogy a Népszámlálás Személyi kérdőívének 38. pontjában megjelöli a NOÉ az Életért Közösség nevét.
A Közösség számít arra a mintegy 10000 közösségi tag, útkereső segítségére, akik a 2010. évi Szja 1 % -ot a közösség részére ajánlotta fel.
Október 4-én nem csak az Állatok Világnapját ünnepeljük, de pontosan 1 évvel ezelőtt ezen a napon öntötte el Magyarországot a vörösiszap. Igen, nem véletlenül írtam Magyarországot, hiszen a tragédia, ha nem is fizikai valójában, de átgázolt az egész országon, át az emberek, állatok életén, szívén és lelkén.
Idén egy furcsa hármas jeles nappá alakult október negyedike: ezen a napon van a tragédia egy éves évfordulója, az Állatok Világnapja és az Országgyűlés most kezdte meg az Állatvédelmi törvény módosításainak tárgyalását. Ebben a furcsa helyzetben született meg megemlékező cikkünk a katasztrófáról és a bennünk kavargó érzésekről.
A nyáron megnyitott cicakifutók ünnepségéről készült egy kedves kis videó:
Ahogy lenni szokott ilyentájt, mint valami csodatevőt várjuk a postást. Várjuk, hogy meghozza a várva várt levelet, melynek feladója az APEH (mostanában NAV) és amelytől egy évig függ kb. 1.000 védencünk jövője, és a lehetőségeink a jövő évi munkára, fejlődésre. Ebben a levélben értesítenek ki minket – és a hozzánk hasonló civil szervezeteket –, hogy mekkora összegű az aktuális személyi jövedelemadó felajánlás ebben az évben.
Nem tagadjuk aggodalommal vártuk ezt a napot, hiszen tudjuk, hogy a gazdasági helyzet romlása, a munkanélküliek egyre magasabb száma, a szürke- és a feketegazdaság térhódítása, mind-mind komoly negatív tényezőként jelentkezhetnek.
Az idén nagyságrendileg 71 millió forintról rendelkeztek úgy az adózók, hogy a NOÉ Állatotthon Alapítványt szeretnék ezzel támogatni. Tudjuk hatalmas ez az összeg, és ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki minket jelölt meg kedvezményezettként, illetve ezt az ajánlást tette ismerőseinek, munkatársainak (a felajánlók számáról sajnos jelen pillanatban még nincs információnk). De kimondva akármilyen nagy is ez az összeg, mégis azt kell, hogy mondjuk, félelmeink beigazolódtak, nagyságrendekkel kevesebb, mint a tavalyi évben.
Az Állatotthon fenntartása – közel 1.000 védencünkkel, állatmentő szolgálatunkkal, katasztrófa és oktatócsoportunkkal – éves szinten kb. 120 millió forint. Tekintettel arra, hogy az Alapítvány fő bevételi forrása a felajánlott személyi jövedelemadó 1%-ának összege, így sajnos kénytelenek vagyunk néhány fájó döntést meghozni.
Legalapvetőbb elveinkből, céljainkból a jövően sem engedünk, hiszen akkor már nem mi lennénk: - sérült, balesetet szenvedett állatot soha nem hagyunk sorsára, - nem altatunk, akkor sem, ha egy állatnak külleme, vagy viselkedési devianciája miatt nincs esélye gazdához kerülni és ezért élete végéig nekünk kell gondoskodni róla. És akkor sem, ha drága, vagy megterhelő orvosi beavatkozásra, kezelésre van szüksége, - a prevenciót mindennél fontosabb, ezért folyamatosan kedvezményes ivartalanítási és chipezési lehetőséget biztosítunk a lakosság részére, - oktatási programunk keretében fogadunk óvodás és iskolás csoportokat és mi magunk is megyünk osztályfőnöki, biológia vagy környezetismeret órákra. Illetve rendezvényeken népszerűsítjük a felelős állattartást és tartunk felvilágosítást, - katasztrófa csoportunk, ahogy eddig is, ezután is megy, ha baj van.
És tesszük ezeket természetesen továbbra is ingyen, ahogy nem kerül semmibe az örökbefogadás sem.
Mi változik akkor mégis? - sokkal jobban át kell gondolnunk a befogadásokat. Vélhetően gyakrabban kell kutya vagy cica STOP-ot hirdetnünk, hiszen egy-egy állat befogadása nem csupán hely kérdése, - hiába vagyunk tele tervekkel, a fejlesztéseket vissza kell fognunk, most az elsődleges cél a már meglévő fenntartása, - sokkal gyakrabban kell hozzátok, kedves támogatóinkhoz fordulnunk, hiszen még sokkal jobban érzékennyé vált a költségvetésünk a váratlan, nagyösszegű kiadásokra.
Sajnos máris megvan az első két áldozata a hozzánk is begyűrűzött válságnak. Két speciális projektünk – a Rágcsálómentés és a Schnauzer fajtamentés – elsősorban finanszírozási, másodsorban emberei erőforrás hiányból adódóan megszűnt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a bajbajutott állatokon nem segítünk, de szervezett módon, kötelezettséget vállalva erre már nincs módunk.
Még egyszer köszönjük Mindenkinek aki a NOÉ Állatotthon Alapítvány javára ajánlotta fel személyi jövedelemadója 1%-át, illetve Mindenkinek aki bármilyen csekély összeggel támogat minket. Ígérjük, lehetőségeinkhez mérten a jövőben teljes szívvel és lélekkel végezzük állatvédő munkánkat.
a NOÉ Állatotthon csapata
Cicáinkról szóló hírekkel rendszeresen jelentkezik a Macsnapló.
English
Deutsch
Megosztom a Facebookon