Hortobágyra költözött a gólyánk
2011.09.08.

Őgólyasága (én így nevezem) nyár közepén érkezett, törött szárnnyal. Az akkori vizsgálatok szerint szinte biztos volt, hogy egy telet nálunk fog tölteni.
A nyugalma és a minél gyorsabb gyógyulása érdekében nem költözött fel a menhelyre, ideiglenes befogadó ápolta, kötözte a szépséges madarat.



Főnök gólyával töltött szép hónapok után, nagy izgalommal vártuk, hogy megérkezzen. Főnök nagyon komolyan meghatározta a mindennapjainkat, szerves része lett az Állatotthonnak. Naná, hiszen velünk dolgozott a NOÉ irodában, nevelte a kutyáinkat. Aggódtunk érte amikor meglépett és órákig hajkurásztuk amikor megtaláltuk végre. Közhely, közhely, de igaz, napfényt hozott a zord téli napokon. Hozott kisbabát, igazi celebként magabiztosan billegett televízióstúdiókban, forgalmi dugókat és vészhelyzetek okozott, ahogy az ölemben utazott a kocsiban. Vele is hosszútávra terveztünk, de ahogy megjött a jóidő, kisütött a nap, Főnök összekapta magát és közölte, szép volt, jó volt, de köszöni ennyi - ő bizony útra kelne és szabadon folytatná az életét. És mi nem tehettünk mást, aggodalommal teli, összeszorult szívvel útjára engedtük.



Őgólyasága szépen gyógyulgatott ideiglenes befogadójánál. Kiderült hogy igen finnyás és nem eszik meg akármilyen halat. A nemes halakra bukik és a beszerezhetetlen apróhalakra. De ezekre igen jó étvággyal. Voltak olyan napok,amikor igen komoly gondot jelentett a napi menüjének beszerzése.



A sok szeretetnek és jóltartásnak köszönhetően szépen gyógyult. Lekerülhetett a nagy kötés róla. De sajnos mindezek ellenére röpképtelen maradt, az orvosi vélemény szerint akár örökre is.



Ógólyasága mindezek ellenére vidáman élte mindennapjait. Imádott csipegetni a fűben, határozottan nevelte ideiglenes családjához tartozó macskákat. Ellentmondást nem tűrően követelte a napi haladagját. De feltartóztathatatlanul közeleg az ősz. A szabadban élő egészséges gólyák lassan útra kelnek Afrika felé, hogy a hideg telet felváltsák a meleg nyárra. Őgólyasága nem indulhat, idén biztos nem. Döntenünk kellett, mi legyen vele a télen. Én persze azonnal mondtam, hiszen itt a helye a jó meleg irodában, vele is jól megleszünk. De tudtam ez nem ideális megoldás egy gólya számára. Főnök szelíd gólya volt, feltételezhetően emberek nevelték, ő tényleg élvezte, hogy fontoskodhat, kutyát idomíthat velünk, de Őgólyasága egy igazi vad gólya. Mérlegeltünk, sok mindent számba vettünk és végül fájó szívvel de meghoztuk a legracionálisabb döntést. Őgólyasága leutazott a Hortobágyra. Ott folytatja tovább a rehabilitációját, ha esélye van még a szabad életre az ottani szakemberek segítségével sikerülhet neki. Ha nem lehet szabadon engedni többet, akkor is ideális körülmények között élhet télen és nyáron.

Viszlát gólya, reméljük még hallhatunk felőled!



Kincy

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon