Ali G. avagy hogy kukázzunk magunknak új otthont.
2011.09.07.

Ha az ember állatvédő, és ráadásul még Noés is, az bizonyos következményekkel jár. A hétvégéit a menhelyen tölti, rendezvényekre jár hirdetni az igét, felhívásokat oszt meg, ideiglenes befogadóként működik, és persze nem utolsó sorban a nyaralása alatt is összekukáz legalább egy kiskutyát. Hát így történt ez most is.

Augusztus 20. délután 2-3 óra, a nyaralás 2. azaz MÁSODIK!! napja!!!
Épp hogy elindulunk az ebéd utáni jól megérdemelt fagyizásra , amikor is az utca végében található szemetes konténer mellett észleljük, azt az igazán bizalomgerjesztő, póklábú, szőrös, mindenehosszúdenincsenegyben szerzetet. Természetesen mindannyiunk figyelmét felkelti, ezért lassítunk, és közelebbről megnézzük, mert még az is megeshet, hogy netalántán egy kiskutya.(Bár őszintén szólva, messziről nem igazán hasonlított egy édibédicukikiskutyára.Na sebaj bármi megeshet. ) És meg is esik, mert a szemétkupac tetején ebéd után kutató szőrcsomó tényleg egy kiskutya.



„Felvegyük?” Hangzik el a kérdés. A válasz, amire gondolom senki sem számított: „Ahhhhaaaaaaaaaaaa”

Így hát megállunk és összeszedjük a kis kukást. Az már első ránézésre is látszik, hogy egy féreghajtó nem ártana neki. A benzinkútnál megérdeklődjük a helyi állatorvos telefonszámát, aki természetesen épp nem elérhető. Na sebaj, hétfőig kibírja, akkor majd úgyis felvisszük a Noéra. Na igen de hova??? Mint ahogyan azt mindenki tudja, férőhelyhiánnyal küszködünk és egy felnőtt minden oltásával rendelkező kutyát sem tudnánk megfelelően elhelyezni, nemhogy egy oltatlan kölyköt. Így hát elindult a tanakodás, hogy mi legyen a kis szarossal?



Máig nem tudom minek volt köszönhető, talán annak hogy hajnal 4 kor keltem és 5 kor már úton voltam pest felé, talán az előző esti utolsó pohár bornak, de pest felé félúton megfogalmazódott a fejemben a gondolat, hogy mi lenne, ha én vinném haza ideiglenesen,és vállalnám a kockázatot,hogy a szüleim azzal a lendülettel kipenderítenek az ajtón. Míg felértünk a menhelyre eldöntöttem,hogy nem elég még az otthon dekkoló 7 kutya, nekem feltétlenül pártfogásomba kell vennem ezt a póklábú újoncot is.
Így hát megkapta az első oltását, féreghajtóját és chipjét, megírtuk a papírjait és irány haza. Egész úton kerestem a megfelelő mindent elsöprő és megható magyarázatot, hogy miért állítok be eggyel több csomaggal mint amennyivel elmentem.

Végül a követezőképpen zajlott a dolog;
*Anyu a kanapén alszik, nem is hallja hogy hazaértem, apu a tv-t nézi a fotelban, rám sem néz csak köszön…(Az ember nem is várhatna nagyobb érdeklődést a szüleitől … )*

Apu: Szia
Én: Szia. Csakpárnaprajött, csütörtökönmegyekvisszaGyomára és jönvelem és nemfogadtam örökbecsakazideglenesevagyok és anyaralásutáncsakaddigmarad amíg megnemlesznekazoltásai hogy kimehessenakölyökkennelbe, ami csakpárhét.  - aki ismer az tudja hogy iszonyatosan tudok hadarni. Na most ezt be is vetettem.
Apu: Mi van?
Én: Jah, ott van a szállítóban egy kiskutya.
Apu: Mi vaaaaaan? Te hülye vagy….
Én: Csak pár naaaaap.
Apu: …
Én : *szép mosoly*
Apu: De ha a nyakunkon marad mint a Csufi nyakonverlek..
Én: A Csufit te akartad megtartani….
És erre a mély hallgatás volt a válasz, tehát ezt a csatát megnyertem.

Már csak a saját falka volt hátra. Vegyes volt a fogadtatás. Volt, aki örült az új csapattagnak, annak Ali nem örült illetve megijedt a fenevad mind a kb. 1,5 – 2 kg-jától, volt, aki be akarta mutatni, hogy én vagyok az úr és te húzzál el innen. Meglepő módon ez a párbeszédben is említett szintén utcáról kukázott apucikedvence volt. Volt aki félt és volt aki közömbös volt. De alapjában véve jól ment minden. Ali beilleszkedett. Az otthon eltöltött 3 nap problémamentesen eltelt, Ali alapjában véve egy jól szocializált elég értelmes kis eb. Volt. Otthon…

Csütörtökön megérkeztünk vissza Gyomaendrődre folytatni a megszakított nyaralást. Mondanom sem kell, a vonatút alatt természetesen nagy sikert aratott. A kalauz megijedt tőle, az öreg nénik pedig elájultak attól a ”cuki kis pofijától „.



Megérkezésünk óta Ali rájött, hogy „ háhh ezek a hülyék már úgyis megtartanak, nem számít, hogyha összerágok pár fakanalat,kilopok pár füstlis zacsit éjjel a kukából és futóversenyt rendezek hajnalban a lépcsőn.”. Illetve.. a kezdeti szeppentség elmúlása után felszínre került Ali igazi énje. Mint kiderült, nem véletlenül találtuk a kukák mellett. Ali G egy igazi, hamisítatlan bajnok kukás. A vacsorára kapott konzerv felét ott hagyja, de fél óra múlva megy és ellenőrzi nincs-e esetleg valamilyen finom falat a kukában. Hiába a vér nem válik vízzé.
Személy szerint bennem már felmerült a gondolat, hogy Ali G mégsem egy szegény kidobott árva kölyökkutya, hanem egy világjáró kukázó, és nem is kidobták, hanem feladta addigi életét, mind a kőkemény 4 hónapot, hogy a világ összes kukájának tartalmába betekintést nyerjen. Ali ezen igényeinek kielégítése a leendő gazdi feladata lesz.

Merthogy keressük ám a leendő gazdit. És Ali nem annyira rossz kutya mint amennyire a fentiek alapján gondolná az ember. Tud nagyon szépen is viselkedni és egészen könnyen nevelhető. De valóban egy vérbeli rosszcsont kölyökkutya, akit le kell nevelni a rágásról, lopásról és szobatisztaságra kell szoktatni, de cserébe mérhetetlen szeretettel tud az ember felé közeledni.


Adatlap

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon