Nagyon-nagyon sok minden történt az elmúlt időszakban. A kicsit hűvösre, esősre sikerült augusztus első fele hozott mosolyt és könnyeket is egyaránt. Mozgalmas időszak van mögöttünk, hiszen a szokásos szombati nyílt napokon túl, szinte minden hétvégén külső rendezvényeken is részt vettünk, sőt idén a Szigeten is képviseltettük magunkat.
Vágjunk bele. Nagyon úgy tűnik, hogy idén nem akar szűnni a kiskutya (és persze a kiscica) szezon. Rengeteg apróság van most is a gondozásunkban, pedig nem győzzük hangoztatni, hogy nincs megfelelő helyünk és kapacitásunk a kölykök biztonságos elkülönítéséhez, neveléséhez. Köszönjük ideiglenes befogadóinknak, akik lehetővé teszik, hogy mégis esélye legyen egy-egy, vagy akár egész családnyi kapuban, erdőben, szeméttelepen felejtett apróságnak.
Néhányan közülük a teljesség igénye nélkül:
A Dedós család:
A Gumicukor család
Imani
Jaffar
Jellem
Jóska
... és a többiek
Nehéz megmagyarázni, hogy miért szeretünk bele egy-egy kutyába. Persze mindegyiket nagyon-nagyon szeretjük, de mégis kár lenne tagadni, hogy vannak kedvencek. Nekem ilyen volt Jávor a gyönyörű malamut. Sajnos csak néhányszor találkoztam vele személyesen és ő nem volt olyan állapotban, hogy viszonozni tudja rajongásomat, mégis úgy érzem, hogy tudta nincs egyedül és velem együtt nagyon sokan szeretik, gondolnak rá és szorítanak érte. Neki nem sikerült ...
Jávor gerincvelő infarktus következtében lebénult és mentálisan is összeomlott. Az az emberi lény, akit addig hűségesen szolgált és szeretett sajnálta a pénzt és az energiát, hogy orvoshoz vigye és megadja neki a méltóságos halál esélyét, nem ő egyszerűen kihajította az élő, érző, de teljesen magatehetetlen kutyát egy szántóföld szélére. Ott megtámadták, összeharapták, a legyek beköpték a sebeit, a kukacok megrágták. Így találtak rá és kértek neki segítséget. Neki nem sikerült ...
Nem tudom az érzéseimet nyomdafestéket tűrő szavakkal leírni. Neki nem sikerült ...
Természetesen vannak jó hírek is. Ki ne emlékezne Puklira, hiszen érte is egy emberként szorított a NOÉ család. Ő az a pici apróság, akit testvérkéjével együtt egy éjszaka bedobtak a kerítésen. Az őrkutyák a kistestvérét széttépték, ő is csúnyán megsebesült, a gerince eltörött. Mint arról már korábban beszámoltunk Puklit megműtötték és ideiglenes befogadó vigyáz rá. Illetve csak vigyázott, hiszen ezt ő csúnyán bebukta, azóta már megszáradt az aláírása az örökbefogadási szerződésen! :)
A hírek szerint remekül érzi magát, jól kijön a 3 cicával és még a család házsártos, vén Erik kutyusával is. Szépen gyógyul, járkál, már játszana, de le van tiltva, nehogy sérüljön. Nagyon jó gyerek, gyakorolja a pelusra való pisilést, kakilást és egész jól megy neki....
Jet kutyusunk viszont nagyon beteg lett. Ő a legrégebbi lakóink egyike. Sajnos nem egyszerű sorsa van azon túl sem, hogy menhelyen él, immáron 8 éve. Eleve erős hendikeppel indult a gazdikeresésben folyó versengésben: elég nehéz természetű és - valljuk be - nem túl szép kutya. Egy szerencsétlen baleset miatt egyik mellső lábát is amputálni kellett, ráadásul évek óta komoly májproblémákkal küzd, ami miatt kizárólag speciális májdiétás tápot ehet.
Annak ellenére, hogy menhelyen él és komoly egészségügyi problémái vannak, mégis szerencsés helyzetben van, hiszen egyik önkéntesünk, Anikó évek óta istápolja őt, így Jet joggal érezheti úgy, hogy ő tulajdon képen gazdis kutya, csak éppen nem gazdájánál lakik, hanem nálunk.
Amikor a napokban észrevettük, hogy Jet nem áll lábra, azonnal rohantunk vele állatorvoshoz. Lázas volt, teljesen elhagyta magát. A laborja pocsék lett, a magas fehérvérsejtszám erős gyulladásra utalt a szervezetben. A máj rossz értékein nem is lepődtünk meg, hiszen tudjuk, hogy Jet májbeteg, persze aggodalomra adott okot, hogy a pár hónappal előtte esedékes kontroll-laborhoz képest minimálisan, de romlottak az értékek.
Bárhogy is legyen, a szeretet és a gyógyszerek megtették a magukét: Jet hamarosan talpra állt és visszaköltözött az állatotthonba, Meki legnagyobb örömére, aki igencsak hiányolta kenneltársát.
Pocak kutyánkat kb 1. éve fogadták örökbe Orsiék. Egy véletlen összehozta őket azzal a lánnyal aki évekkel ezelőtt Pocakot mentette. Így teljesült az a vágyuk, hogy megtudjanak valamit Pocak múltjáról. Saját magamról is tudom, hogy maradéktalanul boldog vagyok a felnőttként örökbefogadott kutyámmal, de a lelkem mélyén bármit megadnék, azért ha tudnám milyen volt kicsinek, mi történt vele mielőtt találkoztunk. Orsi ezeket érzéseit és a nagy találkozást írta most meg nekünk.
"Mi pedig megtudtuk, hogy Heniék annak idején rémes körülmények közül mentették ki Pocakot, egy kenyeres láda alatt tartották, a láda téglával leszorítva, a kutya meg sem tudott fordulni alatta. Egy gyerek kapta "játéknak", ha épp nem játszott vele, a "helyére" tették, a ládába. Miután kimentették, három napig csak szaladt, pörgött, annyira örült a szabadságnak."
NOÉ jegyzet: Orsiék gondoskodnak jelen pillanatban Crowley kutyusunkról, mint ideiglenes befogadók. Aki már teljesen felépült korábbi műtétjéből. És Orsiék bizony Crowleyból az elmúlt hónapok során álomkutyát faragtak, már csak az álomgazdi hiányzik Crowley életéből.
Nincs már kérdőjel a NOÉ egy csodás hely! Kérem szépen itt szinte minden napra jut egy igazi csoda, de van olyan nap, hogy kettő is! De ez ám szó szerint értendő.
Itt van például Füstös, mindenki Füstije. Aki fókakutyából először három lábon járó, majd úszóbajnokká avanzsált itt nálunk az idők során. Mivel tudjuk, hogy csodát bárki kiabálhat ezért mi bizony mindent dokumentálunk, tessék nézni:
Így kezdődött minden:
Azóta Füstös kutyánk szinte minden nap megörvendeztet minket valami új tudományával. Az egyik döbbenetből esünk a másikba, alig tudjuk követni a haladást. A jobb hátsó lábán már gyakorlatilag jár, de a bal hátsó is működik, igaz még csak úszás közben! :)
Az első csoda - Füsti jár, határozottan lépked a jobb hátsó lábával:
És máris itt van a következő, a bal lábacska is dolgozik már a vízben!
Mindeközben Füsti éli a vidám hétköznapjait. Boldogabb kiskutya nincs is az egész földkerekségen! Akupunktúrás kezelésre jár és házi hydroterápiára.
Köszönjük mindenkinek, aki anyagilag, tevőlegesen, vagy bármilyen formában segíti Füstös gyógyulását.
És mivel egy csoda mondhatni nem csoda, vagy akár lehet véletlen is, ezért gyorsan itt a következő Drill a cane corso hölgy története. Őt a tököli menhely előtt "felejtette" valaki, egy aprócska egészségügyi problémával. Konkrétan szinte nem tudott járni.
Az orvosi vizsgálat kimutatta, hogy több nyaki csigolyát árintő súlyos gerincsérve van. A velőcsatorna egyötödére be van szűkülve. Az egyetlen megoldás az azonnali műtét és kell egy kis csoda is, hiszen a műtét kb. 1 évvel ezelőtt lett volna aktuális, mostanra olyan komoly idegsérülések lehetnek, amelyek regenerálódásához tényleg csoda kell. A beavatkozás nélkül nagyon rövid időn belül mind a négy lábát érintő bénulása lenne. Azóta túl van a műtéten, a helyzet sajnos még rosszabb volt, mint azt az orvosok gondolták. De Zsoldos doktor úréknak és Drillnek hála már most nagyon rövid idő elteltével is látszik a fény az alagút végén.
A közlekedési balesetek mindig nagyon sok áldozatot szednek. Ha meghaljuk azt a szót, hogy vonat, akkor van csak igazán nagy baj, hiszen egy vonatgázolást egy kutyának túlélni szinte lehetetlen. Trainer túlélt egy vonatgázolást. Igaz, hogy hatalmas ütés érte a fejét, melynek következtében nagyon súlyos agyrázkódása lett. Nagyon lassan de kezd kitisztulni. Úgy tűnik a kezdeti vaksága múlik, egy kicsit már-már kezd kommunikálni. De tudjuk, hogy agyi traumánál a felépülés nagyon hosszú időt vehet igénybe. Nem baj, nekünk van időnk!
Gólya élelmezési gondokkal küzdünk. Ő gólyasága nem szeret akármilyen halat. Elsősorban a kishalakat - kárász, keszeg, sneci - részesíti előnyben, naná szereti a pisztrángot is. Bármilyen hihetetlen de a kishalak beszerzése állandóan nehézségekbe ütközik. Mert ha pl. cápával vagy valamilyen egzotikus hallal szeretnénk etetni, az nem lenne gond, de kárászt vagy snecit nem lehet beszerezni. Van esetleg olyan lelkes horgász Angyalunk aki tudna nekünk szállítani? Fagyasztva is tökéletes. Köszönjük az igen csak jó étvágyú gólyánk nevében! pr@noeallatotthon.hu 06 70 38 39 480
Akik figyelemmel kísérik honlapunkat vagy személyesen járnak ki állatotthonunkba, azok jól tudják, hogy egyik lovunk, Tündér Palkó régóta kehességgel küzd. Sajnos a betegség nem gyógyítható, megfelelő körülmények megteremtésével és gyógyszerezéssel legjobb esetben is csak szinten tartható.
Tündér Palkó segítségére a Zakuszka tanyás Andi sietett. Na persze nem volt ingyen ez a segítség, hiszen nála is telt ház van. Dugig van a lómenhely kehes, sánta, béna ... lovakkal és lószerű élőlényekkel. Szóval maradt az egy megy, egy jön megállapodás.
Hogy hogyan is zajlik egy ilyen biznisz lómentős módon Meggyes tollából elolvasható ITT! ÉRDEMES! :)
És ami a végeredményt illeti, fájó szívvel elbúcsúztunk Tündér Palkónktól és gazdagabbak lettünk Amálkával. Akit azóta mindenki imád, hiszen igazi, kedves, kommunikatív, emberszerető öszvér.
Mindent köszi Rozi, bocsi Traccs és jó lélegzést Tündér Palkó!
Régi barátunkat vesztettük el, Nagymuki elment. Egyik pillanatról a másikra lett rosszul. Bevizesedett a tüdeje, az orvosig sem értünk el vele. Nem volt könnyű kutya, sőt. Veszélyes volt emberre, állatra egyaránt. De akkor is a "mi kutyánk kölyke" volt, érte is felelősséget vállaltunk, őt is szerettük. Elfogadtuk olyannak amilyen volt, ő volt Nagymuki, több volt, mint egy harapós kutya, szinte már-már intézmény. Többet nem fogjuk senkinek mondani: "ha rossz leszel mész Nagymukihoz!" Minden jót Neked a Szivárványhídon túl. Reméljük, háborgó lelked ott megnyugszik és megtapasztalod milyen jó érzés békében együtt élni, játszani és mókázni másokkal.
És elment Bonifác is. Mondhatjuk, hogy váratlanul? Én nem mondanám . . . szerintem megszakadt a szíve . . . Hogy lehet azt túlélni, hogy bántják, fáj, megvakul és elzavarják otthonról, mert betegen, vakon már haszontalan. Soha nem felejtünk el!
Egy újabb kis esélytelen került hozzánk a minap. Ő Gumó, egy 6 hetes keverék kanocska, aki a csongrádi magánmenhelyen született, és feltehetően egy születéskori vagy azutáni trauma következtében az egyik mellső lába gyakorlatilag rongylábként lóg. Sajnos ezt a lábat nagy valószínűséggel amputálni kell majd. A nagyobb gond viszont, hogy Gumó másik mellső lába sem működik tökéletesen: görbe, és nem tudja megtartani Gumó jelenlegi súlyát sem. Remélhetően ezen még lehet majd segíteni. A hétfői állatorvosi vizsgálat után többet tudunk majd. Gumó egyébként életvidám, játékos, és ugyanúgy rágja a cipőket, mint hasonló korú, egészséges társai :) Kell neki a drukk NAGYON!
Március kutyusunkat annak idején egy idős házaspár fogadta örökbe. Imádták, szerették, de az élet és a családjuk közbe szólt. Az öregeket otthonba küldték, ahova Márciust nem vihették magukkal, így visszakerült hozzánk. Most úgy tűnik felragyogott a szerencséje, hiszen újra családba költözhetett. Egy idős hölgy szeretett belé. Reméljük végleges otthonára talált. Idős kutyát szinte lehetetlen örökbe adni, ezért nagyon nagy szó, hogy Márciusnak már másodszor sikerült. Valamit nagyon tud ez a kiskutya.
Cicáinkról szóló hírekkel rendszeresen jelentkezik a Macsnapló.
English
Deutsch
Megosztom a Facebookon