Füsti CT utáni éjszakája- avagy lábjegyzet Meggyestől:)
2011.07.07.

Oké, alapból igencsak kedvelem a Füstit. Sőt, jelenleg benne van a Top Hármas listámban is. De ez pl. tegnap éjszaka nem volt így. Csúnya dolgokat gondoltam róla. Fél 12 körül értem haza,mondom magamban, csóri kutya ne aludjon már a kocsiban, behozom a házba a többiek közé, úgyis ismeri kutyaim zömét, és annak ellenére, hogy KicsiKongóval nincs jóban, nem lesz gond.

Füsti viszont úgy kezdte, hogy úgy kábán, ahogy volt, belekötött KicsiKongóba (aki úgy egyébkent egy 50 kilós ridgeback kan). Kongó jó fej, és bár ő van otthon, nem aprította fel a kis 18 kilós Füstit, summázta magában, hogy oké, ez van, egy ilyen kis hangyafasznyi kutyával nem kell foglalkozni, szépen faképnél hagyta.



A Füsti ezen teljesen kiakadt, ment utána árkon-bokron, csipogva szidta szegény KK anyját, követelte, hogy márpedig ezt a meccset itt és most játsszák le, döntsék el, hogy ki a nagyobb kan.

(elmondanám azért, hogy ez a 'ki a nagyobb kan' játék unalmas már. Kezdték az állatotthonban a tradicionális módon, hogy 'ki hugyozik magasabbra'. Továbbra is egy 50 kilós ridgeback-ről és a 18 kilós kis talicskárol van szó. Füsti vesztett, tiszta pisi volt az első két lába, de hát ő nem az a típus, aki megkajálja a vereséget)
Egy szónak is száz a vége, Füsti verekedni akart. Mindenáron. Azonnal.

Kongó tényleg nagyon lojális kutya, rezonál a nyomiságra, mondta is Füstinek, hogy "nem verekszem, baszki, nézz magadra, béna vagy!"
Füsti persze síkideg lett nyomban: "ANYÁD A BÉNA!!!!" csipogta, vendettát követelt.
Aki a látta a Gyalog-Galoppot, képben van. A Fekete Lovag. Megvan? Nohát, hajszálra ugyanígy voltak ezek ketten.
A Fekete lovag

Végül kiosztottam Füstinek egy igazgatói figyelmeztetést és lefeküdtünk aludni.
Na, ez sem volt egyszerű. Hajnali háromig küzdöttem. Hamar kiderült, hogy menni fog az alvás, csak arra kell figyelni, hogy ne mozduljak meg és a levegővétellel se csapjak túl sok neszt. Ellenkező esetben Füsti azonnal felnyomta magát a szokott fekvőtámasz-tartásba és elkezdett csipogni, hogy : "Itt vagyok, itt vagyok, és most mit csinálunk, én is menni akarok, hova megyünk, mit csinálunk, én is itt vagyok!"

Háromkor meguntam, levittem a kocsiba. Az eredeti terv úgyis az volt, hogy a kocsiban alszik, hoztam is neki a kosarkáját, pokróckáját, teljes kényelem.
Fél 4-ig álmatlanul forgolódtam, büntudattol gyötörve, láttam magam előtt lelki szemeimmel, ahogy szegény-szegény nyomorék kiskutya magányosan ül a kocsiban, könnyes arcocskáját a hátsó ablaknak nyomva.
Fél 4-kor tehát lementem érte, hanyatt fekve aludt, kár volt felébreszteni, de mondom, gyötört a bűntudat.
Négyig megint szenvedtem, kurva nehez mozdulatlanná dermedve aludni.
Négykor meguntam, elmondtam Füstinek, hogy 2 lábbal még valahogy elkavirnyálhat, mint a mellékelt ábra mutatja, de hogy nullával már nem lesz ennyire vidám az élet, az kurvaisten, márpedig biztosra veheti, hogy ha még egy vakkantást meghallok, akkor csúnya dolgok fognak történni.

Negyed ötkor már mélyen aludtunk mindannyian, fél 7-kor ébresztett a vekker, Füstös őszinte örömére.

Azért mégiscsak szeretem én ezt a kutyát. :)

Meggyes

Füstös története itt olvasható

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon