(W)ebnapló 2011.06.20-26.
2011.06.27.

A hét egyik legmeghatározóbb eseménye volt, hogy idén elöszőr a Mezőgazdasági Múzeum megtisztelő meghívásának köszönhetően, részt vehettünk a Múzeumok Éjszakája rendezvényen.

Eleget téve kötelezettségeinknek 15 órakor már ott feszítettünk a számunkra kijelölt területen.





A látogatók megérkezésünk pillanatától fogva folyamatosan jöttek és kedvükre kényeztették, simogatták védenceinket:










Az érdeklődés középpontjában szokás szerint Sziszi (sikló), valamit Azil (róka) állt.





Az idő múlásával egyre többen és többen érkeztek





A teljes képes beszámoló megtekinthető ITT!


Érkezett néhány új libánk is, már otthonosan mozognak a gazdasági udvaron.


Crowley kutyusunk egészséges, bohóc kutyussá vált, hála ideiglenes befogadó családjának. Néhány naponbelül átesik az ivartalanításon és kiveszik a lábából az implantátumokat. Így már teljesen egészségesen várja az álomkutya, az álomgazdiját.

Hétfôn délután voltunk a 4 hónapos röntgenen, minden rendben, jól meg is tapogatták, mozgatták, szegény annyira fél már, megismerte a helyet. A röntgennél aztán akkora hiszti volt megint, hogy csak csuda!!! Kaptunk idôpontot, pénteken reggel kell vinni a fiúcskát és akkor meg csinálják az ivartalanítást is és estefelé mehetünk érte. Annyira izgulok, hogy minden rendben menjen, majd írok feltétlenül, hogy mi újság!!!
Amúgy minden rendben, nagy bohóc a fiú, rengeteget kell rajta nevetni, az elmúlt hetekben elképesztôen bújós és hízelkedôs lett, már amikor éppen nem pörög és egyre normálisabb a kapcsolata a többi kutyával is. Vasárnap megint voltunk a Hármashatár hegyen, igazi mélyvízes bevetés, rengeteg kutyával, csak ritkán acsarkodott, de végig szépen tudtunk menni póráz nélkül. Ha hívom, akkor néha kicsit tanácstalankodik, "csárdásozik", hogy szeretnék én szót fogadni, csak egy pillanat, még ezt meg ezt megnézem, de azért mindig szépen jön a végén. A barátnôm vizslájával akkorát rohantak, hogy este már abszolút nem volt energiája répázni sem :-) Hanyatt fekve, mindenét szétdobva horkolt regelig. A mezôn meg, ahová délutáni sétára járunk, most frissen kaszáltak, úgyhogy minden kutya ás, hát akkor ô miért ne, úgyhogy szépen izmosítjuk a lábikókat tovább :-)
Pórázon is egyre szebben megy, persze a séta elején még rohanunk, mint az ôrült, de már érti, hogy mi szeretnék, csak nincs mindig ideje "nem húzni" :-)))) Kajával szerintem midenre megtanítható, az ül, fekszik már a répával is megy, pillanatok alatt megért mindent.




Most is kaptunk híreket korábbi védenceinkről.

Ugye mindenki emlékszik Pamelára, vagy más néven Buborékra? Az édes vízfejű boxerlányka hosszú honapokig volt a gazdasági udvar kedvence. Még mindig alig hisszük, hogy ma már ő is családban él.

Levlet is írt és fényképeket is küldött, népes számú rajongó táborának.

Sziasztok!

Pamela vagyok, az édes bújos boxerlányka….
Emlékeztek rám? Igazatok van, már nagyon rég jelentkeztem…de jelentem nagyon-nagyon jól vagyok!
Amiért nem jelentkeztem: új kis gazdámnak volt egy kis magánéleti válsága, ami még most is tart, de mivel túlélő típus újra összeszedte magát és igyekszik.
A történtek ellenére történt valami jó is, hogy kertes házba kerültünk, és kiderült gazdimnak nemcsak a kis vizsla kutymója van, hanem rajta kívül még kettő is. Így most 4-en birtokoljuk az udvart és őrizzük a házat. (Bocsika, a 7 cicust lehagytam, őket is imádom!)
Küldök róluk is képeket, hogy lássátok mi a helyzet.
Én nagyon jól vagyok, gazdim nagyon figyel rám, és azt mondta, hogy imád, és soha nem válik meg tőlem. A szobatisztaság volt ugye az én nagy hibám….
Az a helyzet jelenleg, hogy ha itthon van a gazdi, akkor nincs baleset csak nagyon-nagyon ritkán, de az nem jellemző. Sokat vagyok kint a szabadban, de a hőségben bent pihenek a hűvös házban, mert kint a tűző napon csak körbe-körbe megyek és gazdikám fél, hogy napszúrást kapok.
Ha gazdim dolgozik, akkor is bent vagyok a vizsla barátommal együtt. Mi bent őrködünk, a másik kettő társam (Barni és Bobby) pedig kint.
Kint az udvaron sokat szaladgálok és játszok a többiekkel. Érdekes, hogy sétálni nem nagyon szeretek, mert hamar elfáradok, bár itt az udvaron mozoghatok eleget.
Puszilok mindenkit, majd még jelentkezem….
PAMELA



A Vadas család Vadóca is naplóírásba kezdett, reméljük gyakran kapunk a fényképes bejegyzésekből.

Vadóc naplója
Ma nagydolog történt velem. Jött egy fiú és az anyukája, és elhoztak engem a Noé állatotthonból. Azt ígérték, hogy lesz egy jó otthonom, társaim és mindig szeretni fognak.
Kb. három hónapos fiú kutyus vagyok. Négy testvéremmel együtt pici koromban egy dobozba kidobtak minket.
Itt már van egy hatalmas házam, aminek a tetején vagy egy bérlő, őt Nyafinak hívják. Ő egy nagyon öreg cirmos, már megszagolgattuk egymást. De a legérdekesebb a Rex nevű kutya.
Ő állandóan itt van velem, ő is mindig szagolgat és figyel engem. Kaptunk játékokat, de az enyém ez a sárga csipogó valami szebb, vigyázok is rá.
Már kaptunk finomságokat is enni. Az emberek itt vannak körülöttünk, hogy vigyázzunk rájuk. Simogatnak, beszélnek hozzánk, barátkozni akarnak.
A másik cirmos nem barátságos, ő haragos természetű. A 3. cicával még nem találkoztam.
Remélem végre otthonra találtam, és szeretni fognak ezek az emberek.
Majd írok nektek, és küldök képeket.
Vecsés, 2011. június 18.
Szeretettel: az új családtag




Rudi kutyusunk életének első fele kicsit kalandosra sikerült, de végre már ő is révbe ért.

Kedves Noésok!
Áprilisban hoztuk el tőletek Rudit.
Nagyon jól érzi magát nálunk.
Most éppen együtt nyaralunk Abaligeten.
Nagyon megszerettük egymást nagyon okos és kedves kutya.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon