Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Laci Te, Hallod-e?
2011.05.25.

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Lakossági bejelentést kaptunk ma, hogy Ferihegyen van 3 elárvult ürgekölyök. Hogy az anyukájukat sehol sem látják, ők meg szegények, a 3 csöpp ürge, csak úgy vannak a napon. Miután elég pontos volt az info, hogy pontosan hol vannak a bébik, rögtön egy taxidroszt meletti réten, ahol van egy nagy ürgekolónia, hát kocsiba ültem és elindultam. Ürgét menteni, érted?
A megadott helyen leszóllítottam egy taxist, aki rögtön meg is mutatta a 3 pici ürgét, akik egy banánhéj alatt pihegtek, és sósmogyorót, illetve paprikát majszoltak.
Tényleg picik voltak, a taxisok pedig elmondták, hogy reggel óta sehol sincs a mamaürge. Nagyon édes kis ürgekolónia egyébként, meglehetősen szelídek, emiatt óvatlanok, gyakran elkap közülük egyet-egyet a közelben portyázó vércse. Tanakodtunk, hogy mi legyen, hiszen egy vadállatot nem ragadunk ki a természetes környezetéből, ha nem muszáj, de a picik tényleg nagyon védtelenek voltak, így abban maradtunk, hogy elviszem őket, és mihelyt kicsit önállóbbak lesznek, visszaengedjük őket ugyanide.
Az első picit gond nélkül nyakon tudtam csípni, de beriasztott, nem is gondolná az ember, milyen hangosan tud fütyülni egy ilyen cseppnyi állat. A többiek persze spuri be a lyukba. Na jó, annyira nem spuri, tenyleg picik és esetlenek, de nem vagyok jó a pusztakezes ürgefogásban, nálam mindenesetre gyorsabbak voltak.
Patthelyzet.
Van nekem a dobozban egy magányos, fütyülő bébim.
A lyukban 2 másik.
Ez így sehogyse jó, akárhogy matekozunk.
Már éppen ott tartottam, hogy akkor ezt az egyet is visszaengedem a tesókhoz, mikor megérkezett Sanyi.
Sanyi, a taxis.
Aki üres óráiban fullra képezte magát ürgetanból. Mindent, érted, mindent tudott az ürgékről. Hogy mikor mit csinálnak, ki kivel van jóban, melyik anya mikor szoptat. És hogy ezeknek a babáknak bizony még szopniuk kéne, mindenképp vigyem el őket. Mondom oké, a jószándék megvan bennem, dehát lent vannak a lyukban. Lapulnak, ijedten, mert beriasztott a harmadik iker.
'Nem baj,' mondja Sanyi, a taxis, 'mindjárt kihívom őket.'
'Ja, mert ez így megy', gondolom fanyalogva 'jobb napokon a sajat kutyáimat se tudom behívni, de majd ő az ürgéket behívja, haha.'
Sanyi elkezd cuppogni, csörgeti hozzá a sósmogyorós zacsit, az ürgék meg megindultak. De ezt úgy értsd, nem viccelek, hogy a föld is megmozdult, jöttek az ürgék mindenfelől, kukucskáltak ki a lyukakból, figyeltek két lábon, mint a szurikáták, aztán jöttek Sanyihoz, hiszen hívta őket. Annyira beszari alak nem vagyok, de ebben azért volt egy kicsi para, mint Hitchcocktól a Madarak, csak ürgékkel.
Sokat bámészkodni nem volt időm, mert szólt a Sanyi, hogy kijött az én két porontyom is, úgyhogy gyorsan rátapasztottam a tenyerem a lyukra, hogy ne spurizhassanak vissza és begyűjtöttem őket a tesó mellé.
Mire felnéztem, üres volt a placc, csak a Sanyi kezéből fogyott el az összes sósmogyoró...


Meggyes



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában