„Azt mondták bármi lehetek, így cica lettem.”

Káposzta a törpenyúl tavaly novemberben magányosan járta a 17. kerület utcáit, amikor egy falkányi kutya szorításából egy állatbarát mentette meg és hozta be a Noé Állatotthonba.
Sokáig gondolkodtunk, hol lenne a legmegfelelőbb hely számára a menhelyen az álomgazdi jelentkezéséig, végül a cicák karantén részlege tűnt a legjobb választásnak, mert a kutyáktól kicsit tartott. Mondjuk ez érthető, hisz majdnem kutya vacsora lett. Szerencsére az új otthona ellen semmi kifogása nem volt, sőt kifejezetten jól érezte magát a sok cica között.

Igen, lehet már itt észre kellett volna vennünk, hogy kicsit másképp viselkedik. De, hát olyan cuki volt, amikor kijött a ketrecből követett minket, bújt, simogatatta magát és követelte a reggelit. Öt hónapig élvezte a macskák társaságát, majd egy cicás ideigleneshez került.


Új lakhelyén kapott egy nyuszi és egy macska lakótársat. Teltek a napok és Káposzta egyáltalán nem tudott mit kezdeni nyúltársával, de Oscarral, a cicával annál inkább. Igen, itt lettünk biztosak, hogy Káposzta, aki egy nyúl valójában egy macskának képzeli magát.

Kergetőznek, játszanak, és ha elfáradnak, beülnek a ketrecbe és nagy szemekkel bámulnak kifelé. A reggeliért és a vacsoráért hisztiznek, egyelőre Káposzta nyávogni nem tud (nem lepődnék meg, ha megtanulna), ezért a tálja tologatásával jelzi, hogy kajaidő van. Természetesen mindketten szobatiszták, nagyon szépen használják az alomtálcát.
Káposzta istenként tiszteli Oscart, ezért sajnos a rosszat is eltanulta, na és így lett válogatós. Ezért a leendő gazdinak jól meg kell ismernie az összes széna márkát.
„Légy önmagad, én cica lettem!”



Oltva, ivartalanítva keresi álomotthonát, ahogy társállatként élheti le hátralévő éveit :)

További képek itt!