2014.04.04.-Váratlanul elhunyt :(

Muhar a VAK és HEREDAGANATOS kiscsokoládé kutya története, egy kicsit másképp.

Az egész ott kezdődött múlt héten, hogy hirtelen felkerült a fb-ra egy azonnali segítség kérés egy vélhetően vak és amúgy sem túl jó állapotban lévő kutyáról, akit Szolnokon szedtek össze állatvédők, de egyáltalán nem tudtak vele mit kezdeni - lelkes magánszemélyek, akik egymást és az ismerőseiket győzködik nap-nap után, hogy "de befér oda még egy kutya", nos pont szegény kis vakegér már sehova nem fért be, és ők kétségbeesetten tébláboltak vele szó szerit az utcán.

Mindeközben a NOÉban: elkeseredetten állunk, logisztikázunk, hiszen ömlenek be a rászorulók. Egészséges, probléma mentes kutya / cica ember emlékezet óta nem is került be, próbáljuk a fejünket a víz felett tartani, hogy legalább a sérülteknek, betegeknek tudjunk segíteni helyileg, anyagilag és szervezésileg. Az állatorvosaink NETOVÁBB-ot hirdettek felénk, már náluk sincs szabad hely és kapacitás.

Mindeközben én: látom a segélykérést, mint egy hatalmas ordító sziréna és villogó, üvölt a fejembe a szó VAK, VAK, VAK - BAJBAN, BAJBAN, BAJBAN ... Többszörös személyes érintettség miatt a vakság az egyik gyengém, képtelen vagyok elmenni egy vak állat mellett ... de nem lehet ... nem szabad ... az olyan gondolatok cikáznak a fejemben, mint hogy felelősség, helyes döntés, üres pénztárca, túlzsúfolt kórház és kennelek ... És bevállalom, szó szerint becsuktam a szememet és elgörgettem a szolnoki vak kutyusról szóló segítségkérést - és közben azzal nyugtattam magam, sokan vannak még akik segíthetnek, biztos megoldódik.

Szomorúan láttam másnap reggel, hogy nem, nem oldódott meg - néhány órát nyertek a lányok egy átmeneti zuggal, de már megint az utcán vannak vele. Nem, sajnos őt már tényleg nem tudjuk bevállalni, tereltem egész nap a gondolataimat, inkább nem is olvastam az arcoskönyvet, csak a legszükségesebb helyen és időt töltöttem itt, hogy ellássam admin feladataimat. Szerencsére a többiek sem hozták szóba.
De egyszer csak megcsörrent a telefon. A vonal túlvégén pedig (persze nem szó szerint) egy hang ordított "Ti, a NOÉ vagytok az utolsó esélye, mindenki titeket javasolt!". És innentől elveszett minden, nem tudtam tovább hárítani. Kétségbeesett arckifejezésemet látva a többiek azonnal aggódni kezdtek a NOÉ irodában, így a túloldalról hallottakat szinkron tolmácsolva próbáltam a döntés felelősségét kicsit az Ő vállukra is áthelyezni.
És persze mi történt? Alig 1 óra múlva megérkezett Ő, egy apró, kócos, csokiszínű, rémült, de végtelenül kedves vaksi kiskutya. Kilogisztikáztuk, hol legyen a helye, fogyatékosan, de oltások nélkül. Sovány, fázik, félénk, de bújik az ölünkbe. Jelenleg kórházban van (köszönet a Délpesti Állatgyógyászati Központ minden munkatársának és nem csak ezt! ) kivizsgáláson és az óriási heredaganatának eltávolításán. Még hátra van szemész vizsgálat, hogy lássuk tehetünk-e ez ügyben is valamit érte ...
Muhar NOÉhoz kerülésének története sok gondolatot felvetett bennem ... igen, megpróbálunk segíteni a rászorulókon, a sérülteken, életveszélyben lévőkön. De nem megy a végtelenségig.

Ha egy sérült kutya segítségkéréséhez a legkézenfekvőbb és gyakorlatilag az egyetlen megoldási javaslat a NOÉ, ez számunkra egyrészről elismerés, hiszen ezek szerint nem csak l'art pour l'art küzdünk, hanem mások is látják és elismerik, mi ezekért a szerencsétlenekért vagyunk. Ugyanakkor hatalmas felelősség is, hiszen nem fordíthatjuk el a fejünket, ha már nincs tovább ... Sokszor halljuk, hogy könnyű a NOÉnak, ők nagyok, sok adományt, segítséget kapnak. Szerencsére tényleg vagytok akik támogattok minket, akik segítsége nélkül nem segíthetnék Muharnak, Diornak, Kalákának, Derelyének .... hosszú még a sor, ha csak a január 1. óta bekerült kb 80!!! sérült, beteg és rászorulót vesszük, nem beszélve a másik, mintegy 1.000 már gondozásunkban lévőről.

Tová